A Cloverfield Lane 10-ről nehéz megmondani, hogy micsoda. Mármint azt, hogy micsoda a Cloverfield-univerzumban, a fenébe is, mennyire fura leírni így ezt a szóösszetételt. Mert Cloverfield-univerzum épül itt, amibe úgy látszik, sokminden belefér, akár egy teljesen különálló thriller is, amiben a szörny termetes, félelmetes, legyőzhetetlennek tűnik és John Goodmannek hívják.

Persze a helyzet nem ennyire egyértelmű, hiszen egy jó thrillerhez méltóan nem tudni, melyik karakter gonosz és melyik nem, szóval a spoilerektől szeretnénk távol helyezkedni. Goodman mindenesetre akkorát játszik, hogy majdnem összeomlik a bunker, amit épített, a Cloverfield szörnye pedig vinnyogva húzódik be egy tacskó kutyaóljába ijedtében.

Szóval akkor mi is ez a film? Egyértelműen nem a Cloverfield folytatása, nem is az előzménye. Talán a spinoff a legmegfelelőbb szó rá, de ez sem teljesen igaz, hiszen bizonyos értelemben többet kínál egy spinoffnál, azonban kevesebbet egy folytatásnál. A teljesen titokban készült film nem csinál titkot abból, hogy ugyanabban a helyzetben játszódik, mint a 2008-as szörnyfilm, és ez valamilyen szinten adhat bizony okot fejtörésre, hiszen egy percig sem kétséges, hogy mi van odakint, amitől Howard olyan bőszen védi az embereit.

Howard (Goodman) egyébként eszméletlenül erős karakter, igazi diktátor, aki bunkert épített, de csak kiválasztottak hesszelhetnek vele a föld alatt. Michelle (Mary Elizabeth Winstead) egy ilyen kiválasztott, aki autóbalesete után bilincsben ébred a bunkerben, aztán megismerkedik házigazdája úgynevezett vendégszeretetével, és úgynevezett lakótársával, Emmettel is. Nemsokára azonban Michelle számára gyanús lesz, hogy nem mogyorókrém van a palacsintában, és hogy Howard túl sok titkot tart meg magának. A címből pedig lehet sejteni, hogy a világban éppen milyen buli zajlik. Szörnyű.

A Cloverfield Lane 10 egyik legnagyobb hátránya, hogy pontosan tudjuk, mi zajlik a felszínen. Ez akár okozhat plusz feszültséget is, mert már eleve sejteti, hogy a kissé más felszíni helyzetre hivatkozó bunkertulaj nem játszik nyílt lapokkal, és lehet várni azt is, hogy jöjjön az a rondaság, aki nyolc éve már belopta magát a szívünkbe. Nyilván nem titok, hogy minden be fog jönni, amire csak gondolhat a néző, de ettől szép ez a spinoff (vagy micsoda), mert kiszámíthatósága ellenére is remek thrillert sikerült összehozni belőle. Annak ellenére, hogy egy kanyi meglepetés sincs benne, úgy végigizgulja az ember, mintha feltett volna egymilliót Tippmixen az El Clásicóra. A döntetlenre.

Goodman fantasztikusat alakít, de a hármas másik két tagja, Mary Elizabeth Winstead és John Gallagher Jr. is remek, hármójuk feszült együttélése egy igazi klasszikus thrillert eredményez, ami persze a végén kénytelenül is át kell, hogy forduljon valami mássá, hiszen a címben ott van az ígéret, amit illik betartani, Dan Trachtenberg filmje pedig nagyjából be is tartja, amit ígér: szörnyű embereket és szörnyeket nagyon limitált mennyiségben. A Cloverfield Lane 10 nem szörnyfilm, nem horror, egy nagyon feszült thriller, ráadásul az utóbbi évek egyik legjobbja. Az univerzum pedig felőlünk bővülhet ilyen filmekkel, ha ilyen jók, akkor nem kell, hogy jöjjön a Cloverfield 2.