Mert mi jött le nekünk abból a pár percből? Dwayne Johnson túltöltött kolbászra pumpálva magát harcol mindenféle mitikus lények ellen, Cerberus, óriásoroszlán, Paks mellett nevelkedett vaddisznó, sokfejű kígyó, de Herkules mindet pürésíti, legalább olyan hatékonysággal, mintha egy nagyra nőtt turmixgéppel tenné. Erre kiderült, hogy Brett Ratner Herkules-e pont nem erről szól. De nagyon nem.

És ez az átverés most a javunkat szolgálja, hiszen ha nem a film első öt percéből vágják össze a történéseket, akkor nem lett volna annyira izgalmas az a trailer. Nem nagy spoiler, de Herkulesről gyorsan kiderül, hogy nem csak hogy nem feltétlenül áll rokoni kapcsolatban Zeusszal, de még csak nem is feltétlenül találkozott azokkal a lényekkel, akiket kedélyesen lemészárolt, ellenben olyan a PR-ja, mint egy friss X-Faktor-szereplőnek. A legenda, amit ismerünk, könnyen lehet kitalált történet csupán egy olyan emberről, aki erejének okán három tonna Fekete Lacit enne meg reggelire.

Dwayne izomagy-karaktere tulajdonképpen egy bölcs hadvezér, akinek legjobb barátja a protein, és ha kell, bátran helyettesíti az agymunkát erejével, de ha a csatában némi észre van szükség, akkor nem megy a szomszédba egy-egy cselért. Nem nehéz innen egy testépítő-ódát vízionalizálni, hiszen az is, az erő mindenek felett, amit ha némi agymunkával párosítasz, te leszel a legnagyobb hős a világon.

Ha némi szájbarágósságtól nem mentesen elmagyarázott, egyszerű tanulságokkal szolgáló történetet vélünk felsejleni a fantasy-akcióorgiának feltűntetett Herkules mögött, akkor jó helyen tapogatózunk. Van itt akció, és istenbizony, van itt butaság is dögivel. Mert hogy a film tanulsága mégis valahol az, hogy ha az ellenfeleidre ráborítasz bármit, akkor legyőzheted őket. Kis lobogó állvány, nagy tűzfészek (aminek ledöntésével a tűz azonnal terjedni kezd a lépcsőn lefelé, csak úgy, mert olyan), szobor, a lényeg az, hogy döntsd le a helyéről, és akkor nyerő vagy, ehhez azonban erő kell, nem kevés.

A harcjelenetek sajnos bizonyos pontokon hagynak némi kívánnivalót maguk után, szerencsétlen főhőseink, akik ugyebár csapatban tevékenykednek, ahelyett, hogy egyszerűen kardoznának és nyilaznának, ahogy kell, még szinte kötelező körként csinálnak egy kis koreográfiát a gyilok előtt, ettől viszont úgy néz ki, mintha az ellenfél rendre kivárná a sorát a halála előtt, szinte mondja, hogy csókolom, nem tudna még egy szaltót csinálni, mielőtt belém döfné a kardot? Na jó, mondja a zsoldos, majd egy pörgés után teljesíti is a kívánságot. Sokszor.

Ja, és Palvin Barbi? Nos, a trailerben is kiemelt, színésznővé avanzsált szupermodellünk három, azaz HÁROM másodpercig látható a filmben, akkor is csak statisztaként, de legalább közelit mutat róla a kamera. Ha esetleg kérdéses lenne, nincs szöveges szerepe. Korrekt iparosmunka ez Rattnertől, amit lehet utálni, de azért mégis jobban járunk, ha nem agyalunk az itt-ott pocsék dialógusokon, a színészi játék hiányán, hanem csak úgy élvezzük a történéseket. Mint egy oldschool akciófilm, amiben a különböző személyiségű csapat elindul, hogy rendet tegyen. Végülis ez a Herkules, régi vágású móka, agyatlan, de szerethető, egyszer megnézős, szájbarágós tanulsággal megspékelt mozi.