Hogy ebből az igaz történetből hogy nem készült eddig film, az egy nagyon jó kérdés, de végre itt van, ráadásul annyira jól összerakva, hogy Tom Cruise-nak menten elfelejtjük A múmiát is.
Barry Seal története egészen hihetetlen. Ez a fazon egyszerű pilótaként dolgozott utasszállító gépeken, közben kis mellékesként szivart és egyéb illegális cuccokat csempészett az Egyesült Államokba. Erre figyelt fel a CIA, és egyből beszervezte saját pilótájának, kémfotókat kellett készítenie a dél-amerikai felkelők bázisairól, ami baromi jól ment neki, de még jobban ment a drogcsempészet. Feltűnt ugyanis a Medellín kartelnek, hogy ez a srác bizony túlságosan alacsonyan és ügyesen repked felettük, úgyhogy ennyi erővel egy rakás pénzért drogot is csempészhetne nekik. Barrynek minden pénz jól jött, úgyhogy beépült a kartelbe és a CIA-ba is, majd végül annyi végén kezdte égetni a gyertyát, hogy annak egyszerűen már nem lehetett jó vége, csak a mesében.
Doug Liman filmje nyilván nem száz százalékban a szikár tényeken alapul, de majdnem. A valódi Seal (nem az énekes) sosem volt ilyen jóképű, viszont valóban egészen kalandos életet élt, és valójában sokkal több cuccal kereskedett, mint a kokain és a fegyverek. Tényleg annyi pénze volt, hogy már konkrétan gondot okozott az elhelyezése, volt, hogy repülőutanként félmillió dollárral lett gazdagabb, és igazából szinte semmiből sem csinált komoly erkölcsi kérdést. Arccal ment a profit felé, és azon sem nagyon problémázott, hogy lebuktassa Pablo Escobart, ami ugyebár legalább annyira jó ötlet, mint arccal beleborulni egy ipari ventilátorba.
Barry Seal kalandos élete egy kifejezetten jó humorú és most tessék megkapaszkodni: kalandos filmet eredményezett, ami tulajdonképpen semmi extrát nem tesz hozzá ahhoz, amit megszoktunk ebben a stílusban, kis halból lesz nagy hal, aztán elszalad vele a ló, aztán összekuszálódnak a szálak, és ott végezzük, ahol. Mindez viszont marha szerethető és nagyon élvezhető módon van tálalva. Barry állítólag az életben is vidám fazon volt, nem problémázott túl sokat semmin, Tom Cruise-nak pedig nagyon jól áll ez a karakter, meg hát ugye a repülőgépekkel is elég jó viszonyban van.
Cruise ráadásul végre tényleg mutat valami színészi játékot, bár megizzadnia azért nem kell, a film 95%-ában csak egy jóképű, vigyori lazasrácot kell hoznia, de iszonyú szórakoztatóan végzi a melóját, Liman pedig egy olyan filmet rittyent neki, ami kicsit olyan, mintha A Wall Street farkasát Guy Ritchie rendezte volna. Pörög az egész, mint a gépek propellere, néhol kifejezetten és harsányan vicces, végig izgalmas, de ha kell, megrázóvá válik. Az egyetlen baja, hogy különösebben nem emelkedik ki a bűnfilmek közül, de azt nem lehet elvitatni tőle, hogy ilyen tempós és laza életrajzi filmet is ritkán látni drog-pénz-jólét témakörben. A Barry Seal - A beszállító az év egyik legszórakoztatóbb filmje. Cruise-nak még A múmiát is megbocsátjuk miatta. Mondjuk nagyduzzogva, de megtesszük.