Kritika: Rossz anyák karácsonya

Anyák rossz karácsonya. Ilyen, amikor egy jó film förtelmes folytatást kap.

A Bad Moms amennyire rossznak tűnt 2016-ban az előzetesei alapján, annyira lepett meg minket azzal, hogy baromira szórakoztató tudott lenni, és igenis elérte azt, hogy várjuk ennek a három szörnyű nőszemélynek a mihamarabbi visszatérését. De erre nem voltunk felkészülve. Alig több mint egy évvel a Rossz anyák után itt a második rész, a Rossz anyák karácsonya, amiről süt, hogy sebtében pakolták össze, mert nagyon kellett, hogy tovább csörögjön a kassza. És mivel az első rész húszmillió dolláros elkészülési költségét annyira megsokszorozta, hogy nagyon (184 milliót hozott a konyhára), sejteni lehetett, hogy ha elég gyorsan jön az a második rész, akkor az emberek csak beülnek majd rá, hiszen a rondán beszélő, piáló, a leszarom tablettát két kézzel a szájukba tömködő csajok bárhogy is legyenek, egyszerűen nem bukhatnak meg.

Nem is fognak, legalábbis anyagi értelemben, már most visszahozták a belefeccölt 28 millió dollárt, de az is biztos, hogy nagyon kevesen fogják várni a harmadik részt, vagy az esetleges spin-offot. Ez a folytatás ugyanis béna. Nem azért, mert azt a két ősi panelt ereszti össze, miszerint megjönnek a főszereplők szülei, és jönnek a bonyodalmak, ráadásul karácsonykor, hanem azért, mert semmi, de semmi ötlet nincs benne.

A sztori tényleg hihetetlenül papírvékony: megjönnek a rossz anyák szülei, akik nem rossz anyák, hanem pocsékak. Amy (Mila Kunis) anyja, Ruth (Christine Baranski) egy igazi kis idegesítő, maximalista betyárkörte, aki megnyomorítja lánya életét azzal, hogy önző és makacs, de legalább gazdag. Carlához (Katherine Hahn) is berobog a mamája, Isis (Susan Sarandon), aki rock’n’roll életet él, és rendszerint csak akkor kerül elő, ha pénzre van szüksége, amit mindig megkap, aztán lelép. És persze nehogy kimaradjon, megjelenik Kiki (Kristen Bell) anyukája, Sandy (Cheryl Hines) is, aki úgy rá van tapadva a lányára, mint egy beragasztózott pióca. Isis közli, hogy ő bizony partit rendez a lányánál, meghívta közel kétszáz haverját, meg Kenny G-t, hogy zenéljen, Sandy csak úgy szimplán idegesítő, Isis meg csak úgy szimplán slampos, de a lánya zacsigyantázás közben legalább ráakad az igazira.

Aztán az történik, amit sejtesz. Pont az. És még nem is ez a legnagyobb baj. Lehetne ez ettől egy ártalmatlan vígjáték, amit egyszer megnéz az ember, aztán hazamegy, és soha többé nem gondol rá. Van benne bőven annyi poén, amennyi még elműködget, hogy ártalmatlan kis semmiségként tűnjön el az életünkből. A baj a végkifejlet, amit nem fogok elspoilerezni, mondjuk nincs is mit, hiszen pont az a vége, amit gondolsz, de azért álljunk meg egy szóra.

Tényleg az a film mondanivalója, hogy ha meg is aláz egy közeli hozzátartozód, de annyira, hogy az utolsó porcikád is belesajogjon, akkor is erőt kell venned magadon, mivel az a dolgod, hogy szeretetet sugározz, hiszen az képes megváltoztatni egy teljesen ideggyenge, totálisan sérült embert is? Nem pont az volt ennek a filmnek a lényege, hogy szarjunk nagy ívben mindenre, találjuk meg önmagunkat, és ne hagyjuk, hogy a világ és főleg a körülöttünk lévő emberek megnyomorítsanak minket?

Hát most ez van. Ezt a három lányt tulajdonképpen megnyomorítja az anyja, ők meg hagyják. Nem küldik el őket, inkább szenvednek. Annak ellenére is, hogy megint rájönnek, ők bizony kemények, és idén egy igazi rossz anyás karácsonyt nyomnak majd le. Erre nem. Visszatáncolnak, engedelmeskednek, tűrnek, aztán persze robban a bomba. De nem erre fizettünk be. Ez nem egy Rossz anyák-film, ez egy film a Rossz anyák színésznőivel, akik történetesen ugyanazt a karaktert játsszák el néha, mint az első film elején. Néha vicces, néha gusztustalan, de legtöbbször idegesítő, és legfőképpen teljességgel logikátlan, ha az első filmhez hasonlítjuk.

Viszont nézhetjük a jó oldalát, ami igen kicsi, de akad ilyen is: amikor Susan Sarandon, Christine Baranski és Cheryl Hines együtt vannak, és csak együtt, a filmbeli lányaik nélkül, elkezd működni a mozi, de mivel rövid percecskékről beszélünk, ezt még félsikernek sem lehet elkönyvelni. A Rossz anyák karácsonya okoz néhány röhögést, de végül csak egy romhalmazt hagy maga után, viszont lehet, hogy a végén belengetett nagymami-spinoffra azért még befizetnénk.

4
  • Vannak egészen jó pillanatai
  • De sajnos nincs benne ötlet, és nincs benne a régi hangulat
  • A tanulság ráadásul bárhogy is nézzük, eléggé sántít

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon