Mindazok, akik a szereplők alapján egy vállalhatatlan vígjátékra számítanak, tegyék félre az előítéleteiket. A Női szervek élvezhető.
Melissa McCarthy. Ez a név számomra egyet jelent a legalább másfél órányi kínzással, székben fészkelődéssel és szemmel pofozhatnékkal, a színésznő ugyanis egyszerűen nem képes más szerepet vállalni, mint az ápolatlan, szexéhes, durva duci nőét, és milyen meglepő, a Női szervek rendőreként is ápolatlan, szexéhes, durva és duci nőként kerül elő. Az ügynöke vajon zsigerből használja fel gyújtósként a számára felajánlott jobb szerepeket?
McCarthy most Sandra Bullockkal tesz rendet Bostonban, ahol egy drogbáró elfogása a cél. Bullock, azaz a hibázni képtelen, ezáltal mindenki által teljes joggal gyűlölt Ashburn ezúttal nem épül be FBI-osként egy szépségverseny indulói közé, de majdnem, akad itt azért némi Beépített szépség-hangulat a háttérben, ami nem is baj, ha az első részéről van szó. Ezúttal egy kénytelen-kelletlen társsal, a kőkemény, ápolatlan, szexéhes, durva és duci nővel, Mullins-szal készül rács mögé jutatni egy kegyetlen bűnözőt.
Bármennyire is furcsa, de a Bullock–McCarthy páros működik. Még ha nem is olajozottan, de azért csak-csak sikerül kihozni belőlük valamiféle csodát, legalábbis magukhoz képest mindenképpen. Mintha Paul Feig rendező (Koszorúslányok) meg akarta volna mutatni, hogy létezik olyan ember, aki mindkettejük teljesen tipikus karakterét szerethetővé, vagy legalábbis a legkevésbé irritálóvá tudja varázsolni. És egyébként is, ki voltunk már éhezve egy legalább nézhető státuszú rendőrségi buddy movie-ra, mert a Pancser police óta eltelt három évben bizony nem nagyon született egyetlen értékelhető mű sem a témában.
Persze a Női szervek minőségében elmarad a Will Ferrell–Mark Wahlberg-műtől, de ha picit bukdácsolva is, azért összehozza, amit vállal. Fejlődéstörténetet, családsztorit, keménykedést, beszólásokat, valamiféle minimális akciót, poénokat, bénázást, ripacskodást, remek soundtracket, és ha nem is fogunk rá emlékezni pár év múlva, azért még kellemes darab, ami még a ’90-es évek hangulatából is visszahoz egy aprócska morzsát. Az utóbbi évek egyik legjobb buddy movie-ja. Bár ezzel még nem igazán tettünk nagy kijelentést. Maradjunk annyiban, hogy Melissa McCarthy egyik olyan filmje a kevés közül, amiben nem akarod, hogy a főgonosz győzzön.