Egyre inkább szeretnénk mi is abból inni, amiből J.J. Abrams. Mert nem csak hogy sikerült elérnie a Star Trek reboot-színvonalát, még feljebb is emelte a lécet.
Rebootolni csak pontosan, szépen, ahogy az Enterprise megy az égen, úgy érdemes. A privatizációra kínált űrt teljes egészében, egy összegben vásárolta fel magának J.J. Abrams, aki önkényúrként megteheti azt, ami eddig elképzelhetetlen volt: egyszerre tartja kezében a Star Trek és a Star Wars univerzumait. A világok rajongói, akik egymást többnyire a pokol kénköves tűzén szeretnék pörkölődni látni, mégsem rohanják le egymás házait halálcsillagokkal és Klingon-űrhajókkal, hanem egymásra borulnak, már amikor nem látják őket figyelő szemek. Mert Abrams jó. És egyre jobb.
Aki látta a Star Trek-moziszéria 2009-es parádés rebootját, tudja, miről beszélünk. A sötétebb, akciójelenetekkel bőven felpumpált, de okos, és az utolsó képkockáig trekkie-barát film meggyőzte a régi fanatikusokat, szerzett néhány újat is, de akinek mégsem ért volna el kérges szívéig az újragondolt verzió, az talán most meggondolja magát. Abrams ugyanis visszahozta az egyik legnépszerűbb főgonoszt, Khant, akinek szerepére sikerült megszereznie Benedict Cumberbatchet. Innentől kezdve nem tévedtünk nagyot, ha arra számítottunk, hogy zseniálisnál zseniálisabb pillanatok követhetik csak egymást.
A Sötétségben minden blockbusterhez kötelező összetevőből pont annyit hoz, amennyi szükséges a boldogsághoz. Néha picit leül, de aztán megvadult Duracell vérnyúlként támad újra, nyilván, hiszen fárasztó is lenne 132 percen keresztül tömény akciót bámulni. Nem is kell, mert itt továbbra is kidolgozott karakterek feszülnek egymásnak, még az utolsó mellékszereplőt is kidolgozták, egyedül talán csak Alice Eve karaktere nem kapott semmi színt, de ez nem fog érdekelni, amikor ledobja magáról a ruháit, a terem nyálcsorgása pedig hallhatóvá válik még a robbanások közepette is.
Abrams nagyon ért a sci-fi műfajához, tudja, hogyan kell kiszolgálni minden emberi lényt úgy, hogy még véletlenül se távozzon elégedetlenül a moziból. Ettől függetlenül a Star Trek – Sötétségben nem tökéletes film. A hosszú felvezetést a rendező ugyanis egy relatíve gyors, de nagyon is élvezetes befejezéssel elintézi, ami maximum azok számára lehet zavaró, akik legalább félórás csatározásra vágytak a vége főcím előtt.
A nagyon is okosan összerakott sztori, minden idők egyik legjobb főgonosza és az eszméletlen látványvilág viszont úgy kikapcsol több mint két órára, hogy jó eséllyel ülnél be újra erre a menetre a film befejezése után. A Sötétségben-nek ott lesz a helye az év legjobb blockbusterei között. Cumberbatch pedig egy színészgalaxis. Leborulunk előtte.