A Disney olyan élethű Star Wars-drónokat dob piacra, hogy attól hisztérikus sikongatásban tör ki belőled a rajongó. Kipróbáltuk Brüsszelben, és csak annyit tudunk mondani, hogy készüljetek.
Még júliusban Brüsszel felé vettük az irányt, ahol egy elég nagyszabású, de elég szupertitkos rendezvényen bemutatták nekünk, hogy mire fognak majd ráizgulni év végén a Star Wars-fanatikusok. Drónokra. Mi ebben a nagy szám, kérdezhetnéd, hiszen Kínából tonnaszám lehet rendelni a nem licenszelt, de mégis SW-járgányokra hasonlító drónokat, aztán reptetni őket a szomszéd kertje felett, és azt mondani, hogy „pjú-pjú pjú-pjú”?
Na ebben az a szép, hogy a Disney és a Propel olyat hoztak össze, ami minden bigott fanatikus nedves álma. Egyelőre három drón kerül forgalomba, egy X-Wing, egy Tie Advanced és egy Speeder Bike, utóbbin még a rohamosztagos is ott ül, és ha elég merész vagy, kiviheted erdőbe a haverokkal, hogy ott küzdjetek meg egymással velük, csak ne csapd a fának, mert az senkinek sem lesz jó.
Igen, megküzdeni, és itt jön a dolog szebb része. A Propel ugyanis nem sima kamerával felszerelt gépeket küldött csatasorba. Nem tehette. De erről később. Ezeket a szépségeket harcra teremtették. És ez egyben az ügy egyetlen problémája is. Kellenek hozzá a haverok és a tér, de ha ez megvan, és hajlandóak vagytok többen összejárni, akkor olyat élhettek át, amit eddig még soha, semmilyen körülmények között nem lehetett, konkrétan űrcsatázni lehet, és végre fizikai formában, nem csak a képernyők előtt.
Mert hát ott a Battlefront. Szuper játék, remek légi csatákon keresztül lehet leigázni Sanyi555-öt az ország másik pontjáról. De más az, amikor előtted fizikai formában repül és harcol egy Tie Advanced és egy X-Wing. És főleg más az, amikor egy halom ilyen drón harcol egymással. A rendszer elméletileg egy masszív, 24-es csatát is képes lekövetni, ami egy kicsit kaotikusnak hangzik, és valószínűleg az is, de tegyük a szívünkre a kezünket: nagyon megnéznénk.
A harc amúgy nagyjából leköveti a SW-filmekben látottakat. Nem, nem robbannak atomjaira a drónok egy-egy lövés után, de ha így történne, úgy vigyáznál rájuk csata közben, mint egy Bentleyre a belvárosban. Megfogod a kontrollert, amiből egyébként a film zenéje szól (ezt egy nagyobb csata közben érdemes fülesen keresztül megoldani, mert akkor nagyobb lesz az összegyűlt kontrollerből összetákolódó zaj, mintha a Sziget összes színpadát egy józsefvárosi kislakásba zsúfolnák be). Amikor lősz, igazi Star Wars-lövéshangot hallasz, ha eltalálsz valakit, megdicsér Han Solo, C3PO vagy valaki más, aki éppen ráér megszólalni, amikor eltalálnak, ugyancsak megszólal valaki. Magyarul teljes az élmény. Mintha ott lennél.
Három életed van, ha háromszor eltalálnak, neked annyi. Egy találat esetén kicsit billegni is kezd a drón, majd visszatér, hogy folytasd a küzdelmet. Három találat után a földre zuhan teátrálisan, isten bizony az jutott eszembe erről, hogy hihetetlen a Disney, még az ilyen apróságokkal is olyan fan service-t tolnak, amit senki más ezen a világon. De akkor még olyan apróságokról nem is tudtam, mint a kontroller elemfedelének levételéről (!), amit kicsavarozva pár másodperc múlva akkora meglepit kapsz, hogy Yoda adja a másikat, jó eséllyel ugyanis ő szólal meg azzal kapcsolatban, hogy oké, veled van az erő, de nem ártana behelyezni négy ceruzaelemet, ha repülni is akarsz. Majd középen lassan megjelenik a „May the force be with you”-felirat. És akkor készen leszel, mint a házi feladat.
Pont az ilyenektől szép ez az egész, a Propel és a Disney a végletekig átgondolta, mit akarnak a rajongók, és telerakta olyan apróságokkal vagy nem is annyira apróságokkal a drónjait és a körítését, amitől bárki magához nyúl, akinek sokat jelent a Star Wars. Ott van például a doboz. A gyűjtői kiadás egy csodaszép dobozban érkezik, az oldalán dombornyomott jármű, és ez nagyjából csak az asztalodra hintett morzsa a főétel köré. Leemeled a tetőt, mire felgyulladnak a fények a jármű alatt, és elindul a Star Wars főcímzenéje, vagy egyéb dalok és dialógok a filmből, te meg ott állsz felette, és addig nézed, amíg le nem merül a cucc.
Baromira igényes az egész. Az anyaghasználat, a kialakítás, a kézzel festett drónok minden porcikája szép, bár nem túl nagy, de ez van, nem lehet életnagyságú, vagy háromszor ekkora X-Wingekkel harcolgatni. Nincs bennük kamera, nem is lehet, hiszen a Propel főnöke, Darren Matloff elmondta, hogy Disneyéknél az ilyesmit nem nézik jó szemmel, hiszen belső policy, hogy nem adnak ki a kezükből olyan terméket, amellyel valamilyen módon kémkedni lehet. Így marad a harc. Egyelőre. Lesz majd állítólag kamera is, de inkább VR-irányban mozognának, erről egyelőre azonban Darren szerint meg kell győzni Miki egeret, aki legalább annyira jó fej, hogy semennyire sem az.
Ez egyébként az első olyan termék a világon, ami Li-Fi technológiát használ, ami sokkal gyorsabb, mint a Wi-Fi, és ami kb. öt év múlva már mindenhol teljesen természetes lesz, csak kell még egy kis idő a fejlesztéséhez. A gépek ezzel a technológiával képesek adatot küldeni egymásnak, és eltárolni azt, így tudod, hogy pontosan ki lőtte le őket, mit lehet tudni az ellenfelünkről, ezeket az adatokat pedig egy applikációban követheted le, ami nem csak egy szimpla app, hanem egyben egy játék is.
Az app ugyanis egy komplett kiképzőközpont, ahol különböző megoldandó feladatok segítségével lehet megtanulni azt, hogyan ne készítsünk drónpürét gyorsan és hatékonyan, ráadásul sikerült megoldaniuk, hogy a programban használt drónt a kontrollerünkkel pontosan olyan fizikával irányíthassuk, mint a dobozban lévőt. Itt be lehet tanulni a manővereket, és nem kell hozzá legyalulni a lakásba drága pénzen megvett Snjormöllen csillárt, vagy a kertben éppen virágzó szellőrózsa ültetvényt, amit még akkor is meg tudsz tenni, ha felhelyezed a drónra a gyakorlást segítő keretet, ami elcsúfítja ugyan az összképet, de hasznos. A propellerek egyébként teljesen átlátszóak, pont azért, hogy szinte láthatatlanok legyenek, így valóban kvázi úgy néz ki, mintha csak úgy maguktól lebegnének ezek a jószágok.
De akkor most jön a kínzó kérdés: akkor hogy a fenébe tudok játszani ezekkel a drónokkal? Úgy, hogy veszel egyet magadnak, ami nem feltétlenül lesz olcsó (itthon 70-80000 Ft körül lesz az áruk), és meggyőzöl pár embert arról, hogy nekik is szükségük van rá. Vagy hiszel Darrennek, aki azt mondta, hogy nagyon szeretnék, ha az applikációval közösségeket tudnának kialakítani, akik össze tudnak járni űrharcolni. Nem hülyeség ez, mert tényleg elég jó élmény atomjaira lőni a másikat, még akkor is, ha természetesen a lövéseket nem látja az ember, vagy nem úgy, ahogy a filmekben.
Azt jobb tudni, hogy az alapmodellekben infrával tudunk lődözni egymásra, de az infra lecserélhető lézerre (igen, igazi lézerre), ami a profibb játékosok jó barátja lesz, ezzel ugyanis sokkal pontosabban kell célozni, konkrétan az ellenfél háta mögé kell kerülni, és úgy lőni, pont mint a filmekben, ráadásul sötétben és némi füstben ezek a lézerek látszanak is. A meccsekre a Propel konkrét klubokat is létre akar hozni igazi arénákkal, amelyet mi is kipróbáltunk, és tényleg működőképes a dolog. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy a cég és a Disney pénzdíjas versenyekben is gondolkodik, magyarul lehet ebből még komoly sport is, szóval mondhatod anyunak, hogy nem drónozol, hanem csak gyakorolsz, hogy annyi pénzt keress, amennyiből elviszed a családot Malibura, aztán haza se jöttök.
Kíváncsi vagyok, mennyire fogja ezzel letarolni a karácsonyi piacot a Propel, az új Star Wars-film jön, X-Winget mindenki akar magának otthonra, ezzel nem is lesz probléma. De amit igazából mindenki akar, az a Millennium Falcon. Az is lesz. Arra még várni kell. Ezekre a csodákra viszont már nem kell sokáig várni, de valószínűleg eléggé el fogják kapkodni őket. Hátha Magyarország egy kicsit helyzeti előnyből indulhat majd, a Propel ugyanis itt építette fel a raktárát, és a customer service központja is itt lesz. Egyelőre Star Wars-rajongóként túl sok kívánságunk nincs, csak mondjuk egy aréna Budapesten. Nem akarok követelőzni, de kell egy.