A The Dark Tower filmváltozata felett már régebben is rengeteg viharfelhő vonult át, nem is különösebben tettünk volna nagy téteket arra, hogy valaha is megszületik ez a mozi, de végül mégis bíztunk abban, hogy a kezdeti nehézségek után megint egy nagyon jó Stephen King-adaptációt lehet majd megnézni a moziban. Mi sülhetett volna el rosszul? Alapanyag van hozzá bőven, Idris Elba és Matthew McConaughey pedig ritkán rosszak.

De az elátkozott hollywoodi projektekből csak azt tanultuk meg, hogy ha valami nagyon nem akar összejönni, akkor azt a filmet tényleg lehet, hogy jobb békén hagyni. A setét tornyot nem hagyták békén. A sok kavarodásból pedig egy olyan moziverzió kerekedett ki, ami totálisan szürkén beolvad a tucat fantasyk népes táborába. És ez már szinte művészet.

Ott van egy tehetséges színészgárda, egy baromi jó könyvsorozat, amiből semmi, de semmi különlegeset nem sikerült kihozni. A setét torony ebben a formában átlagos. Ha nem lennének mögötte King művei, és csak ez alapján a film alapján ítélnénk meg ezt a történetet, pár hónap múlva már arra sem emlékeznénk, hogy láttunk egy ilyet is a moziban.

A történet egy kisfiú, bizonyos Jake Chambers kálváriáját követi, akinek fura álmai vannak egy férfiról, a Harcosról, akihez hozzánőtt a fegyvere (Idris Elba), egy másik férfiról, Walterről aki mindig feketében jár, és nagyon gonosz mágus (Matthew McConaughey), valamint egy toronyról, ami nagyjából olyan, mint egy sötét Burdzs Kalifa a felhők felett. Rövid úton kiderül, hogy ez a torony véd meg mindenkit az univerzumban a sötétségtől, Walternek viszont van egy gépe, ami el tudja pusztítani ezt a tornyot. Eme csodálatos gép működtetéséhez különleges gyerekek kellenek, Jake éppen az, úgyhogy ugyancsak rövid úton egy másik világban találja magát a Harcos mellett, aztán megpróbálják megállítani a mágust.

És egyrészt épp ez a többször is emlegetett „rövid úton” a probléma. Egyrészt a film stáblistával együtt 95 perces. Magyarul a tényleges játékidő még a másfél órát sem éri el. Ez azért kissé nevetséges, de különösebb módon ennek ellenére sem lehet azt mondani, hogy a film tempója valami eszméletlenül gyors lenne. És azt sem nagyon lehet mondani, hogy sikerülne igazán erős hangulatot teremteni ebben a fura univerzumban. Lehetett volna ebből egy western összetevőkkel megkavart fantasy, de végül csak olyan lett, mintha az összetevőket nem keverték volna össze, hanem odaadták volna darabonként. Egy kicsit fantasy, aztán egy kicsit western, aztán egy kicsit akció, és kicsit thriller, de ezek az elemek sosem olvadnak egymásba, így maga a film sem áll össze.

Akadnak azért erősebb pillanatok, és szerethető hangulatok a másfél óra alatt, és összességében nem is lehet azt mondani, hogy A setét torony nézhetetlen lenne. Részeredményeket sikerült elérni, de azért jóval több kellett volna egy franchise felépítéséhez, és itt bizony erről lenne szó, egy filmtrilógiáról, ami viszont most úgy néz ki, az első részénél meg is állhat, hiszen az egyetlen kiemelkedő eleme az alapanyaga. És nem, még Matthew McConaughey sem erős benne, az akciójelenetek sem néznek ki túl jól, de Idris Elbában továbbra sem tudtunk csalódni. Valószínűleg gyorsabban fogják rebootolni ezt a filmszériát, mint hogy kettőt pislognál. Nem is baj.