- Rengeteg nagyon jó szerepben játszott már, mégis mindig az ország Jánosa maradt. Ennyi idő elteltével hogyan gondol vissza a sorozatra? Hiányzik azért valamennyire?

- Persze. A forgatások hangulata, a családias légkör, ami 13 évig bőven kitartott a Szomszédoknál, az, hogy majdnem az egész színésztársadalom megfordult benne, és az, hogy rengeteget találkoztunk mi, a 12 stabil szereplő, akik benne voltunk olyan színészekkel is, akikkel nem dolgoztunk volna együtt. Rengeteg olyan kellemes dolog járt vele, amire nem lehet másképp visszaemlékezni, csak nagyon meleg szívvel.

- Amikor elindult, volt bármilyen terv azzal kapcsolatban, hogy ennek mennyire kell nagyra nőnie?

- Négy adással indult el a Szomszédok. Azaz pontosabban hattal, de a negyediknél már úgy nézett ki, hogy teljes a bukás. A negyedik után egyszer csak akkora nézettség durrant el, hogy kiderült, nem fejezhetjük be hatnál, és így lett belőle 13 évad. Tervezni nem tervezték. Egy színházi előadásnál és egy nagy filmnél sem lehet megmondani, hogy mekkora siker lesz. Akár Európában, akár Amerikában olyan körülmények között készítenek mindent, hogy pénz, paripa, posztó, minden benne van egy produkcióban, mégis megbukhat bármi.

- Kívülről úgy tűnt, hogy a Szomszédokban szereplés valami elképzelhetetlen sztársággal járt.

- Nem, mi ezt a nagy médiafelhajtást azért még megúsztuk. A Szomszédokat például sosem reklámozták, semmilyen módon. Annyi volt, hogy a hatalmas nézettségű Friderikusz Show is kéthetente került adásba utánunk, és úgy reklámozta magát Friderikusz, hogy „jövök csütörtökön a nagyszerű Szomszédok után”. Kéthetenként volt adás. 35 perc összesen. És ezzel tudta nyolc évig vezetni a nézettségi listát.

- Mennyi melóval járt ez a kéthetenkénti 35 perc?

- Nagyon kevéssel. Kéthetenként volt egyetlen nap forgatás. Olyan fantasztikusan össze volt minden rakva, hogy nem kellett több. Kimentünk, kiszálltam a taxiból, átöltöztem, az erdőben beültem a Ladába, mentünk egy kört, és jóformán kész is voltunk.

- Gondolom, nem vették túl sokszor újra a jeleneteket.

- Gyorsan ment minden. Azon a héten, amikor nem volt adás, péntek-szombat-vasárnap voltak a felvételek. 15-16 helyszínt kellett leforgatni három nap alatt. Mobil volt az egész stáb, volt egy teherautó, két mikrobusz és három személyautó. Ennyi. Megálltak, kipakolták a lámpákat, pikk-pakk, már meg is voltak. Nem volt túlbonyolítva a dolog, és talán ettől volt olyan sikeres. Nem akart a Szomszédok nagy művészet lenni, nem akarta utánozni az amerikai sorozatokat, a szappanoperákat, megtalálta a saját hangját, és így volt jól. Ehhez persze kellettek a színészek, Horváth Ádám ügyesen válogatta be Komlós Jucit, Zenthe Feri bácsit, akik kedves, egyszerű, szerethető emberek voltak. De említhettem volna akár Csűrös Karolát és a többieket is, mindenki olyan kedves volt a sorozatban.

- De akiket most felsorolt, hatalmas nevek, és egyébként is, a Szomszédok szereplőgárdájának legnagyobb része azért fantasztikus színészekből állt. Nem volt ez néha kevés a csapatnak? Nem akart senki többet kihozni ebből?

- Akkor, amikor mi kezdtük, akkor még nem voltunk fantasztikus színészek, most sem vagyunk azok. Fiatal volt még a Nemcsák, Frajt Edit, Ivancsics Ilona, Fehér Anna, talán én és a Kulka kicsit idősebbek voltunk, tapasztaltabbak is. Amikor elindult a sorozat, én 17 éve voltam a pályán. Kulka talán 10 éve. Sokan pár éve jöttek csak ki akkor a főiskoláról. Mondhatni, ők a Szomszédokban nőttek fel színészként. De egyébként tudott ám a sorozat népszerűséget adni. Akkoriban a másfél milliós nézettség hihetetlennek számított. Az is elképzelhetetlen már, hogy minden színésznek az adás végén ki legyen írva hatalmas betűvel a saját neve. Nálunk ez így volt. A mostani sorozatoknál azt sem tudják, hogy hívják a színészeket, maximum a karakterét. Azt tudják, hogy van Berényi Miklós, de hogy ki játssza, azt nem. Horváth Ádám erre nagyon vigyázott. Úgyis tudta, hogy azonosítani fogják majd a színészt az orvossal, az erdésszel, a nyomdásszal, de tudatosítani szerette volna, hogy itt mindenki színész, aki egy szerepet játszik. Csak ez a szerep 13 évig tart.

- A legutolsó jelenetben ezért is volt nagyon szép, hogy mindenki a saját, igazi nevét álnévként használva szállt fel egy buszra.

-  Igen. Ez egy nagyon ügyes trükk volt, de azt elmondhatom, hogy a színészeket végig nagyon ügyesen menedzselte Horváth Ádám, pedig nem volt semmiféle marketing a Szomszédok mögött.

- Az erdő egyébként mennyire áll közel a szívéhez?

- Én inkább vízi ember vagyok. A víz sokkal jobban vonz.

- Nem volt sokszor nyűg, hogy ennyire specifikus szerepeket kaptak? Ön volt az erdész, aki Lada Nivával jár, nem volt igazából nagy mozgástér a karakteren belül.

- Sokan féltettek minket attól, hogy mi lesz majd, ha kimegyünk a színpadra, majd mondják, hogy ott az erdész, és volt is ilyen az első időkben, aztán a nézők megszokták. Én a Szomszédok mellett nagyon sok tévéjátékban is játszottam, amíg még voltak.

- Nem hiányoznak ezek a tévéjátékok?

- Jaj, dehogynem! Filmezni nem tudtunk, mert a filmgyár nem állt velünk szóba. Azt mondták, hogy a mi arcunk el van használva egy figurára, így ők nem tudnak mit kezdeni velünk. Talán a Kulka és a Fehér Anna kaptak filmszerepet az utolsó évben, de a filmgyár ettől eltekintve messze elkerült minket. A mai napig is így van. Ez volt az ára annak, hogy mi kvázi népszerűek voltunk. Viszont egy szeretett műsorban játszottunk, és nem utolsósorban anyagilag is biztonságot nyújtott a Szomszédok, mert tudtuk minden év elején, hogy megvan a jövő évi költségvetés, tehát január 5-én tisztában voltam vele, hogy november 26-án fogok kapni X pénzt, vagy legalábbis egy részét. Nagyon olcsó produkció volt a Szomszédok amúgy. Nagyon olcsón dolgoztunk. A tévé a tíz ujját megnyalhatta volna ezért.

- Ha mindenki ennyire elégedett volt, akkor mi történt?

- Ment is volna tovább, de többen a tévések és a filmesek közül azt mondták, hogy ők jobbat tudnak csinálni, aztán megdumálták a tévé vezetőségét, hogy szüntesse meg a Szomszédokat, majd elkezdtek új sorozatokat csinálni, és mindegyik bedöglött. De hát nehéz ügy ez, nem lehet kiszámítani, hogy miből lesz siker, és miből nem.

- És gondolom együtt élni is elég nehéz lehet azzal, ha valami ennyire sikeres.

- Végül a Horváth Ádám is mindig a Szomszédok atyja maradt, ő is beleragadt ebbe, ha úgy nézzük.  Pedig hát ő aztán mindig is egy óriási tévés személyiség volt, ő és a Vitray kezdtek el a legkorábban televíziózni. Tulajdonképpen már csak ők ketten élnek a legnagyobbak közül.

- Játszott egy rövid ideig a Barátok köztben is. Nagyon más egy modern, profi sorozat készülése, mint a Szomszédoké volt?

- Majdnem ugyanaz. Az a különbség, hogy a Barátok közt nagyon ritkán mozdul ki a díszletei közül. Van egy nagy műterem, és ott hosszú idő óta be van rendezve 16 helyszín. Én nem láttam Barátok köztöt szinte soha, mert esténként játszom. Nagyon bejáratott stáb dolgozik a sorozaton, profik, de kicsit meg is van ennek a veszélye, mert valahogy mindig kicsit ugyanolyan lesz a végeredmény. De ha így fogadja el a néző, akkor minek változtassanak valamin? A Szomszédok sem változott sokat.

- Az a vicces a Szomszédokban, hogy a mai napig ismétlik, és a mai napig is rengeteg ember nézi.

- Ezek megmagyarázhatatlan dolgok. Én csak azt tudom mondani, hogy olyan szívhez szólóan egyszerű volt, és ez olyan jó, mert ma minden bonyolultabb, ma minden celebesebb, minden durvább, lennie kell mindenben valami bújtatott szexnek, valami bújtatott reklámnak. Már csak az a fontos, hogy az adott produktumhoz kapcsolódó reklám eladható és drága legyen. Ezért szűntek meg a tévéjátékok is, kitalálták, hogy az nem televíziós műfaj. Már csak a kvízjátékok, a tehetségkutatók, a politikai beszélgetések, meg a valóságshow-k felelnek meg. A magyar tévé anno egészen más úton járt. Ők nem olvasták a nemzetközi trendeket. A mai televíziózás már nem a művészi értékekkel, hanem a gazdasági érdekekkel foglalkozik.

- Nem lehetne ezt a kettőt okosan összemosni?

- A gazdasági érdekek nem ezt kívánják. Én megértem, hogy egy kereskedelmi tévének meg kell élnie valamiből, de most már nagyon elszaladt velük a ló. Régen a műsorok között volt valami reklám. Most a reklámok között van valami műsor. Nagyon sokat lehet bukni azon, ha valaki nem így gondolkodik, ezért nem éri meg tévéjátékokat gyártani. Anno a létrehozásuk egyébként egyszerű volt, úgy zajlott, hogy valaki beadott egy tervet, a tévének volt egy költségvetése, az a valaki pedig kért rá mondjuk 28 millió forintot. Megkapta a pénzt, megkapta a stúdiót, a jelmezpénzt, de ma már ez nem menne így. Ráadásul a műsorok is változnak, ami egykor nagyon jó volt, az egyik napról a másikra válik rosszabbá, vagy kevésbé érdekessé.

- A Szomszédok most jó lenne? Nagyon sokan szeretnék még mindig, ha folytatnák a sorozatot, de valószínűleg ez egy hatalmas baromság lenne.

- Nem lenne értelme folytatni a Szomszédokat. Volt terv erre, de Ádám nagyon okosan nem adta el a jogokat. Nem mondom azt, hogy nem lenne rossz, ha ma is forgatnánk, de nem hiszem, hogy nekem a Szomszédokba kellene belehalnom. Nem úgy, mint Szőke Zoli, aki a kezdetektől benne van a Barátok köztben, és effektíve soha semmi másba nem fogott bele az elmúlt közel húsz évben. Ezt is fogja csinálni, amíg megy a sorozat.

- Nem káros ez?

- Nem. Döntés kérdése az egész. Itt van mondjuk Bud Spencer. Szegény nemrég meghalt, és nézd, végig ugyanazt csinálta, mégis nagyon szereti a világ. El kell dönteni, hogy elég-e az, ha folyamatos munkám van, ha szerepet játszom, néznek, szeretnek, népszerű vagyok, és megfizetnek ezért. Persze egy színésznek mindig meg kell újulnia, legalábbis ezt mondják sokan, és ez igaz is. Ez viszont nem olyan könnyű, sok áldozattal, bevállalással jár. Az, hogy én elmentem Szombathelyre színházat csinálni a semmire, irtó izgalmas kaland volt, és nagy bátorság is kellett hozzá, de semmiért nem adnám oda azt az elmúlt nyolc évet, amit ez adott nekem.

- És nyilván a Szomszédok 331 epizódját sem.

- Persze. Szép volt, jó volt, mindig boldogan gondolok vissza rájuk.

(Fotó: Donkó Péter)

Szomszédok-módra vittük erdőbe az új Lada Nivát, a 4x4-et