Majdhogynem mozikba sem került itthon Taika Waititi fesztiválkedvenc filmje, és mekkora kár lett volna érte, ha sosem látjuk. Tavaly a Cinefesten levetítették a Hunt for the Wilderpeople-t, amit egyszerűen nem lehet nem imádni, de azóta semmi, egészen mostanáig kellett várni, hogy valaki be merje vállalni. Tény, hogy nem egy orbitális közönségfilmről van szó, de mégis bárki beszállhat a Vademberek hajszájába, mert ennél jobb felnövéstörténetet idén már úgysem fog látni.

A történet egy kisfiúról, Ricky Bakerről (Julian Dennison) szól, akit képtelenek örökbe adni, annyira problémás gyerkőc, rongál, gyújtogat, és haikukban meséli el bánatát. Rickyt azonban bevállalja egy új-zélandi család, a semmi közepén élő Hector és Bella (Rima Te Wiata) magukhoz veszi a Tupac-fanatikus srácot, és onnantól igyekeznének boldog családi életet élni, ha a hallgatag, mogorva Hectort (Sam Neill) legalább egy pillanatra érdekelné a gyerek, aki esténként új hobbijának él: a szökésnek. Ricky azonban nagyjából 200 métert tud megtenni, így nem fenyegeti az a veszély, hogy eltéved a környező őserdőben, de amikor egy tragédia történik, és valóban eltűnik a rengetegben nevelőapjával, kénytelenek lesznek egymáshoz csiszolódni.

A Vademberek hajszája egyszerűen ennivaló. Annak ellenére is az, hogy a főhősei első ránézésre közel sem szerethetőek, és annak ellenére is, hogy azért finoman ugyan, de akad erősen drámai vonal is a filmben. A zseniális Taika Waititi (Hétköznapi vámpírok) viszont nem erőlteti a drámát, elhint viszont egy-egy mondatot a szereplők múltjáról, amik durván húsba vágnak, ettől lesznek emberiek és ettől kezdesz el közeledni hozzájuk.

Waititi humora most visszafogottabb, de mégis nagyon erős, nem térdcsapkodós röhögéseket okoz, inkább a szíveket olvasztja fel nagy hatékonysággal, ehhez pedig remekül asszisztál a kvázi kezdő Julian Dennison és a fantasztikus Sam Neill. Tulajdonképpen nincs olyan pontja, amit ne lehetne nagyon szeretni, Taika Waititi pedig egyre inkább kezd felkapaszkodni a legjobb rendezők közé. És igen, nagyon elgondolkodtató, hogy ez a rendezőállat mit volt képes kihozni a Thor: Ragnarökből, ami állítólag kicsit kilóg majd a Marvel filmes univerzumából. Nagyon helyes, lógjon is ki, és legyen legalább olyan jó, mint a Vademberek hajszája, amit mindenkinek látnia kellene.