Az általánosítás csúnya dolog, a tudomány viszont tudomány. A BMW- és Audi-tulajok a Helsinki Egyetem szociálpszichológus professzora, Jan-Erik Lönnqvist kutatása szerint igazi gyökerek.
Mert egyébként bármivel lehet vitatkozni, de abban vitathatatlanul kialakult valamiféle társadalmi konszenzus, hogy az autópályákon normál tempóval haladók seggébe mászó villogók, veszélyesen előzők, tahóparkolók, illetve biciklis- valamint gyalogosterrorizálók a legtöbb esetben valamilyen német prémiummárkában terpeszkednek. Nevesítsük: leginkább a BMW-sekről és audisokról van szó, és ha neked még soha nem volt semmilyen negatív élményed ezzel a halmazzal, akkor nagyon szerencsésnek mondhatod magad.
Lönnqvist professzor most egy kutatással is alátámasztotta a sanda gyanút, melynek szemelvényének címe nem igazán mondható tudományos értelemben túl igényesnek, de legalább figyelemfelkeltő. Így szól:
Nem csak seggfejek vezetnek Mercedest. A kellemetlen férfiakon kívül lelkiismeretes emberek is vesznek magas státuszú autókat
Ne tévesszen meg az engedékeny cím! A tanulmányban a prof kerekperec leírja, hogy a német prémiummárkákkal közlekedők nagyobb eséllyel veszik semmibe a szabályokat és vezetnek felelőtlenül, mint bármely más csoport tagjai. Lönnqvist 1892 finn fogyasztót kérdezett meg, melynek során a kutatás résztvevőinek nemcsak arról kellet nyilatkozniuk, hogy milyen autójuk van, de egy személyiségtesztet is ki kellett tölteniük.
A résztvevőket aztán a válaszaik alapján a pszichológiában jól ismert ötfaktoros modell (extraverzió-barátságosság-lelkiismeretesség-érzelmi stabilitás-intellektus) segítségével csoportosította, így kiderült, hogy
az egoista, konfliktuskereső, makacs, barátságtalan és empátiára képtelen férfiak jellemzően magas státuszú autókkal járnak, külön kiemelve a Mercedest, a BMW-t és az Audit.
A kutatás ráadásul azt a kitételt is megcáfolja, mely szerint a gazdagság hiteti el az emberrel, hogy nem vonatkoznak rá a szabályok. Lönnqvist szerint ugyanis a gazdag seggfejek már a meggazdagodás előtt is gyökerek voltak. (Ezek az ő szavai, nem ránk kell haragudni!)
Hogy ne lehessen részrehajlással vádolni a profot, a tanulmány arra is kitér, hogy a bunkókon kívül egy másik csoport is előszeretettel vásárol nagy értékű német autókat. Ők azok a tehetős emberek, akik tisztelere méltóak, ambiciózusak, megbízhatóak és jól szervezettek. Itt azért még azt is megjegyzi, hogy míg az előbb tárgyalt bunkók mind férfiak, a második, pozitív csoportban már mindkét nem képviselői megtalálhatóak.
Nos, mivel nincs mögöttünk semmilyen tudományos kutatás, nem szállunk vitába a professzorral, inkább csak simán iderakjuk az első olyan cikkünket, amit a BMW-s szóra kidobott a keresőnk:
Van még kérdés?