Kasza Emese férfiruhái különleges, egyedi darabok. Szerinte a divat nem csak az, amit a nagy áruházláncokban látunk. Vállalkozása jelenleg első körös befektetőre vár, ami nélkül a nemzetközi terjeszkedést nem tudná beindítani.
Kasza Emese mindössze két éve kezdett férfiruhákat tervezni Budapesten, de neve egyre ismertebb Londonban és Berlinben is. Ruháinak márkaneve a MEI KAWA, amely saját nevének betűiből alkotott játékos szóösszetétel, és mandarin nyelven azt jelenti, hogy: "ne sírj utánam többé". Vállalkozása jelenleg első körös befektetőre vár, ami nélkül a nemzetközi terjeszkedést nem tudná beindítani.
„Már gyerekkoromban berántott a divat, a ruhák világa” – mondja Emese, akinek szülei kezdettől fogva támogatták szárnypróbálgatásait gödöllői otthonukban. Sokáig építész akart lenni, ám végül a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem ruhatervezői szakán végzett 2006-ban. Tervezői gondolkodásmódjában ugyanakkor visszaköszön az építészet iránti szeretet. „Meggyőződésem, hogy az építészet és az öltözéktervezés bizonyos szinten rokonszakmának tekinthető: számomra a ruha hordható építészetként értelmezhető” – mondta a hg.hu-nak adott interjújában tavaly. Olyannyira, hogy MOME-s diplomamunkáját is az építészet és a divat kapcsolatából írta.
Ruhák férfiaknak
Emese a fiatal divattervezői generáció egyik legizgalmasabb alakja. Férfiruháinak védjegye a természetesség és a variabilitás: a ruhák testbarát anyagokból, sajátos szabászati megoldásokkal készülnek, viselője számára praktikus, variálható öltözetet jelentenek. Kollekcióit letisztult, minimalista vonalvezetés jellemzi, amelyet északi és ázsiai irányvonalak határoznak meg. Férfinadrágjai például igen trükkös darabok: szokatlan szabászati megoldásaik miatt szabadon alakíthatók, utcai és ünnepi viseletre is egyaránt alkalmasak. És nem csak azért, mert pólót vagy inget viselünk hozzá.
A kezdetek
Emese a HEPP csoport tagjaként kezdte pályafutását. Itt még női ruhákat is tervezett a közös márkanév alatt, majd önállósította magát és ráállt a férfiruhákra. Két évvel ezelőtt kezdte férfikollekciói piacra dobását a Hegedű utcai Tűzraktérből.
Flatlab: a fordulópont
Emese pályafutásában fordulópontot jelentett, hogy barátaival megalapította a Kálvin térnél található Flatlab nevű lakásműhelyt. A stúdióként és bemutatóteremként is funkcionáló 140 négyzetméteres műhely exkluzív és izgalmas hátteret kínál a MEI KAWA ruhákhoz. A belvárosi albérletben Emesén kívül még öt fiatal dizájner és divattervező dolgozik, emellett vendégdizájnerek munkái is megtalálhatóak. Alkotásaikat a helyszínen meg is lehet vásárolni keddtől péntekig 13-20 óráig. Így kikerülik a kereskedőket: „egyenesen a gyártótól” kínálják termékeiket egy hangulatos lakásban. Az albérletet rendkívül jutányos áron bérlik hosszú távra, a költségeket egymás között osztják meg. A kreatívan berendezett showroom egyik ékessége a cserépkályha felületére rakott tükör-dekoráció, amely Emese ötleteként szabadon lebegő érzetet kelt a látogatókban. „A Flatlab miatt nemcsak a vendégkörömet látom jobban, de a többiektől is állandó inspirációt kapok” – mondja.
Vendégkör, árak
A MEI KAWA ruhákat egyre több külföldi keresi és vásárolja a Flatlab-ben. Vendégköre a huszonéves egyetemistáktól kezdve, a harmincas-negyvenes férfiakig terjed. Fő vásárlói a kreatív iparból és a biznisz világából jönnek. „Testalkatra általában a közepes méretű férfiak kedvelik a ruháimat” – mondja Emese, aki szerint kétféle motivációval vásárolnak tőle ruhát a férfiak. Vagy olyanok vesznek MEI KAWA ruhákat, akik értő szemmel válogatnak. Vagy olyanok, akik látják, hogy Budapesten egy márka divatba jön, és mindenképpen meg akarják szerezni azt. Kollekciójának ára 10-30 ezer forint között terjed. Emese a bevételből származó teljes nyereségét visszaforgatja a tervezésbe és gyártásba. Ruhái alapanyagát jól bejáratott forrásokból itthonról szerzi be, kis volumenben.
Nem a ruhatervezésből él
Emese szerint a feltörekvő ruhatervezők egyike sem a tervezésből él. Ő maga szerencsésnek tartja magát, mert még az egyetemi tanulmányaival egy időben kezdett színházi munkákat is vállalni, sminkesként, majd jelmeztervezőként tevékenykedett. Tíz éve a Kolibri színház sminkese, fodrásza – azt mondja, hogy e nélkül nem tudna megélni önmagában a divattervezésből. Emese célja, hogy a MEI KAWA-val külföldre tudjon terjeszkedni, amihez jelenleg befektetőt keres. Kérdésre válaszolva, elmondja, hogy ha lenne ötven millió forintja, azonnal összerántana egy csapatot maga köré, profi pénzügyesekből és marketingesekből, illetve a gyártást is új alapokra helyezné.
A hazai divatról
Férfiruhákat azért kezdett tervezni, mert azt látta, hogy a konfekción túl nincs választási lehetőség a hazai divatban, holott a férfiakban erre lenne igény. Szerinte a magyar férfiak egyre stílusosabban öltözködnek, főleg a fiatalabb generáció. „Egy stílusos pasi nem feltétlenül trendkövető. Inkább kellően lezser, de közben ügyel a részletekre és a minőségre. Például ötvözi a bolhapiacon összeszedett bőrdzsekijét a dizájner nadrággal – ilyenből egyelőre kevés van Magyarországon” – mondja. Szerinte a divattrendet itthon is az áruházláncok diktálják, amelyek leegyszerűsítik a neves dizájnerek élcsapatának munkáit, de ez nem feltétlenül baj. A rendszerváltás előtt még a rácsodálkozás ment a divatra, ma már bárki öltözködhet stílusosan és elérhető árban a nagy multicégek kínálatából. Ő úgy tartja, hogy az ízlés végül is nem más, mint választási képesség.
Turkáló is jöhet
Szerinte a 10-30 ezer forint egyáltalán nem drága egy teljesen egyedi ingért vagy nadrágért. Ruháival azt a szemléletet szeretné elterjeszteni, hogy a divat nem csak az, amit a nagy áruházláncokban látunk. Másrészt a most úttörőnek számító ruhadarabok két év múlva amúgy is beépülnek a tömegtermelésbe, így aki eredeti tervezői ruhákat visel, az könnyen megelőzheti a korát. Ő maga egyébként rendszeresen vásárol turkálóból is, részben a színházi munkáihoz ruhakelléknek, amiket aztán átalakít, részben meg saját érdeklődésből. „Néha ki lehet fogni gyöngyszemeket is, mint például egy McQueen bőrdzsekit” – mondja nevetve.
Most Berlin a menő
Emese az új tavaszi-nyári kollekciójáról azt mondja: az fejlettebb, kiforrottabb, mint a korábbiak, így jobban bevállalhatók a magyar szemnek. Ugyanakkor nem jelentenek megalkuvást, így velük a külföldi piacokon is képes megjelenni. Szerinte a divat fővárosa hagyományosan London, Párizs és New York, bár ő mostanában inkább Berlinre és Londonra szavazna. „Berlinben félévente változik a trend, a berliniek talán túlságosan is ki vannak éhezve az újdonságokra” – mondja. Azoknak, akik maguk is saját kreatív vállalkozáson törik a fejüket azt üzeni: a legfontosabb a kitartás és a szeretet, „nemcsak a munkád iránt, hanem minden iránt, amiből plusz energiát tudsz nyerni”.
(Fotó: Tóth István)