„Amikor kisétáltam a pályára az első mérkőzésemen, elöntött a büszkeség, hogy a hazámért játszhatok. A nagyapámért. A családomért.”

1992-ben volt ez a meccs, azóta közel 750 alkalommal lépett pályára a Roma színeiben Francesco Totti. Akit gyerekként az AC Milan akart megszerezni, de az édesanyja nem engedte, hogy elmenjen, majd később, amikor már a világ egyik legjobbja volt, a Real Madridtól is kapott ajánlatot. És kevésen múlott, hogy nem hagyta el a Romát, de végül maradt.

Volt olyan periódus, amikor annyira ment neki, hogy bármelyik csapatba befért volna, de ő maradt abban a Romában, amelynek azért voltak nehezebb időszakai is. Igazán a csúcsra csak 2001-ben ért fel a klubbal, amikor bajnokok lettek. Közben meg a vele azonos szintű, képességű futballisták máshol sorra nyerték a bajnokságokat és a BL-t. Számomra Totti ezért különleges a különlegesek között: a lehetséges kupák helyett az otthont választotta. A válogatott persze némiképp kárpótolta, 2006-ban világbajnok lett, 2000-ben pedig nagyon kevéssel bukták el a franciák elleni Eb-döntőt.

Ma már nem kezdő, Spallettivel is viharos a kapcsolata, de mégis marad, a pályafutását a Romában fejezi be. Pedig ő is elmehetne az arabokhoz vagy az MLS-be levezetni, ahogy több európai klubikon is megtette már, de számára tényleg az AS Roma a minden.

Csereként még most is képes meccseket eldönteni, és az edzésen is kijön belőle néha a zseni. Sinisa Mihajlovics szerint ő minden idők egyik legjobbja, Olaszországban pedig az elmúlt 25 év legjobb játékosa. Ezzel persze lehet vitatkozni, de az tény, hogy Totti az olasz futballtörténelem meghatározó alakja, és a Roma történelmének legnagyszerűbb játékosa.

Pályafutása egyik legszebb gólját az Internek lőtte:

Összeállítás a legfontosabb, legszebb góljairól:

(Az idézetek forrása: theplayerstribune.com)