1958-ban az államvédelem kiadta a körözést a Vándor fedőnevű labdarúgó ellen, amiért a néphadsereg őrnagyaként disszidált és magatartásával támogatta az „ellenforradalmat”. A fedőnév mögött nem más bújt meg, mint Puskás Ferenc, minden idők egyik legzseniálisabb focistája.
Egy dokumentumfilm készítése során az alkotó rendszeresen azzal szembesül, hogy a téma kutatása során előkerülő rengeteg információnak csak a töredékét tudja felhasználni. Így jártam (vagyis így járok, jelen időben) az éppen most készülő A megnyerhetetlen mérkőzés című alkotás kapcsán. Ez a 2017 őszén bemutatásra kerülő dokumentumfilm azt a hangzatos célt tűzte ki maga elé, hogy új szemszögből mutassa be az ötvenes évek sportvonatkozású eseményeit, legfőképpen a sportolók és a hatalom kapcsolatát, az 1956-os Melbourne-i olimpia előtt/alatt/után lezajlott eseményeket, illetve azokat a történéseket, amelyek végén Czibor, Kocsis és Puskás, az Aranycsapat sztárjai Spanyolországban kötöttek ki.
Minek erről megint egy film?, hallom a kérdést, úgyhogy mondom is a választ: bár a legfontosabb események, fordulatok és információk mindenki előtt ismertek, még mindig rengeteg új információ vár feltárásra. Nem mindegyik annyira fontos, hogy bekerüljön egy hatvanperces dokumentumfilmbe, bizonyos esetekben csak kis színesnek nevezhető információmorzsák, triviák ezek, mint például ez az újabb Puskáshoz kapcsolódó fejezet.
Vándor, avagy a hazaáruló, mint eposzi jelző
Az Állambiztonsági Levéltárban számos sportolóval kapcsolatos aktát őriznek, egész vaskos dosszié van Puskás Ferencről is, konkrétan „Puskás Ferenc hazaárulóról”, fedőnevén Vándorról, ahogyan az a K-913-as számú akta borítóján olvasható. A hadsereg őrnagyaként disszidált balösszekötőt olyannyira nem szívlelték az akta összeállítói, hogy a neve mellett amolyan állandó eposzi jelzőként szerepel a hazaáruló szó.
Puskás körözését 1958. május 13-án rendelték el, mivel „megnyilvánulásaival és magatartásával támogatta az ellenforradalmat”, nem beszélve arról, hogy fegyveres erők tagjaként disszidált, ráadásul az államvédelem már ’56 előtt éveken át azzal a gyanúval élt vele szemben, hogy egy amerikai kémmel, a CIC ügynökével áll kapcsolatban (de erről egy másik posztban).
Az államvédelem kétszer csenget
Puskás K-ellenőrzését is elrendelték, azaz minden Magyarországra érkezett postai küldeményét figyelték, felnyitották és lemásolták – méghozzá egészen 1963-ig. A közel 200 oldalas akta második fele Puskás magánleveleinek másolataival (vagy talán bizonyos esetekben az eredetiekkel) van tele. A címzetteket végigolvasva kiderül, hogy a szülei, és felesége rokonai mellett néhány egykori kispesti csapattársával is tartotta a kapcsolatot, illetve Sebes Gusztávval, az Aranycsapat szövetségi kapitányával sem romlott meg a viszonya – legalábbis a levelek hangvételéből erre lehet következtetni.
A levelekben található futballal kapcsolatos egyik legérdekesebb információ Puskás véleménye a Real Madridról. Különösen érdekes bizonyos sorokat annak fényében olvasni, hogy magyar játékosok jelenleg fényévekre vannak attól, hogy a legjobb spanyol klubokban játszanak, holott az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején tucatnyian álltak élvonalbeli és másodosztályú spanyol klubok alkalmazásában.
„Kedves Pista bácsi, sok írnivalóm nemigen van, hacsak az nem, hogy három hete sérült vagyok a bokámon, és igen nehezen akar rendbe jönni. Holnap játszunk itthon a Barcelona ellen, nagy meccs lesz, sajnos magyarok nélkül lesz lejátszva, mert a Barcelonában sem játszik egy sem. A Kocsist megoperálták több mint két hónapja, a Kubala és a Czibor szerdán megsérült a Milan elleni Európa Kupa meccsen.”
1959. november 28.
„Sajnos a Real Madrid játszik”
Az akkori magyar futball és a Puskás-féle Honvéd erejét jól mutatja, hogy 1956 novemberében úgy lett 5-5 a Real Madrid-Budapesti Honvéd gálamérkőzés, hogy Faragó Lajos egy Di Stéfanóval történt ütközés miatt szinte mozgásképtelenné vált, és a kapus elmondása szerint az ötből három gól azért született, mert egyszerűen alig bírt megmozdulni (a cserekapus sértődés miatt nem volt hajlandó beállni, így Faragó nem jöhetett le a pályáról).
Puskás Faragóval is tartotta a kapcsolatot, egy 1959-es levelében ezt írta az akkor 27 éves kapusnak:
„Lajoskám, itt nincs semmi különösebb említésre méltó, minden csendes, ma este megyünk rejtekhelyre, csütörtökön játszunk Európa Kupa visszavágót. Nagyon jó volna nyerni, nagy a prémium, 1000 dolcsi, ezért azt hiszem érdemes húzni. Ha a régi Honvéd játszhatná le ezt a meccset, már most mehetnék kasszírozni, de sajnos a Real Madrid játszik, és így bizony van mit idegeskedni. Nem azért mintha ezek nem tudnának játszani – tudnak, de olyan gyávák és idegesek, hogy az nem igaz. Egy gól a fórunk, ha csak egy kicsit focizunk, akkor nincs semmi baj, mert sokkal jobb csapat vagyunk, mint az Atletico, de van egy edzőnk, aki nem ért a focihoz, és annak az a taktikája, hogy „correer”, ez annyit jelent magyarul, hogy futni kilencven percig és küzdeni. Nem érdekes a technika, ezzel a taktikával nem lehet nyerni, még jó, hogy nem hallgatunk rá teljesen, mert akkor sohasem nyernénk.”
Puskás ezt a gondolatot - mely szerint a régi Honvéd sokkal jobb, mint a Real Madrid, amiben játszik - több levélben is megemlíti, azonban hiba lenne azt hinni, hogy ne tisztelte volna a madridi alakulatot, valószínűleg egykori csapattársainak akart a kedvében járni a véleményével, és minden bizonnyal a nosztalgia is dolgozott benne. Az is biztos, hogy az edzőről, Luis Carnigliáról nem volt túl jó véleménye, mivel egyik levelében arról panaszkodott, hogy a tréner szerint ő „antik focit” játszik, ezért ki is vették a kezdőből.
„Aztán amikor nem játszották jól a modern futballt, akkor gyorsan visszatett.”
A teljes képhez hozzátartozik, hogy 1958-ban, 31 évesen került a Real Madridhoz, azzal az ultimátummal, hogy szűk másfél hónap alatt le kell adnia 15 kilót. (Bernabeu elnök nem is annyira erőltette volna a magyar csatár leszerződtetését – az 5-5-ös meccsen a fiatal Tichy-t nézték ki maguknak – csakhogy a Real Madrid technikai igazgatója egy magyar úriember, bizonyos Österreicher Emil volt. Österreicher a Honvédnál már együtt dolgozott Puskással, részt vett az illegálisnak minősített nyugati és dél-amerikai túrán, baráti kapcsolatban voltak, ráadásul Österreicher kezességet vállalt a Real vezetésénél, hogy Puskás be fog válni, így a szerződés létrejött.)
A csatár brutális fogyókúrába kezdett, teljes életmódváltást vezetett be, még az alkoholról is lemondott. Kilenc évig nem ivott szeszes italt, ami abban a magyar futballkultúrában, ahol alkalmanként még a meccsek szünetében is ittak fröccsöt, nagy jelentőséggel bírt.
Öcsi bácsi négyet vág a BEK-döntőben
Faragó Lajos szerint ha Puskás ’56-ban hazatér, még egy vagy maximum két évig játszott volna, az ország-, klub- és életmódváltás révén azonban még hét évig, 39 éves koráig játszott. A levelei lezser hangvétele ellenére Puskásnak minden bizonnyal rendkívül fontos volt a Madrid, és ha a Real valóban nem is volt olyan jó csapat, mint a „régi Honvéd”, azért három BEK-et, hat spanyol bajnokságot megnyert velük, és közben négyszer a spanyol gólkirályi címet is megszerezte.
És azt tudtad, hogy Puskás Öcsi '56-ban meghalt? Még az újságok is megírták.
(Fotók: MTI Fotó/Magyar Fotó: Szécsényi József, forrás: Állambiztonsági Levéltár)