Most már fél éve mással se vagyunk elfoglalva a Győri Audi ETO kapcsán, minthogy folyamatosan a kiesőkről posztoljunk. Meg kellett már írnom Görbicz Anita és Katrine Lunde terhességét (valamint a Görbére zúduló undorító kommenteket is), a norvég kapus eligazolását, a helyére érkező Grubišić sérülését, miközben Orbán Adrienn és Eduarda Amorim súlyos szalagszakadását és Susann Müller folyamatos kiesését már inkább nem is írtam meg. A 2013-as és 2014-es Bajnokok Ligája-győztes, magyar viszonylatban szokatlanul profi klubot olyan szintű átok sújtja, amit világ még nem látott.

Görbicz bejelentése is sokkolt minket, kézirajongó, eredménycentrikus őrülteket, a világ legjobbja, egy született zseni nélkül hogy lesz ebből újabb BL-arany? Na jó, ott van Kovacsics és Aguilar (ő már eleve ezért érkezett), talán megoldják. De aztán jött Lunde örömhíre, és végleg legyintettünk, a legjobb kapus nélkül már tényleg sansztalan a címvédés. Pedig ekkor még viszonylag kellemes volt a helyzet, legalább mezőnyben nem volt orbitális űr, egészen a brazil óriás sérüléséig. Aztán Lunde helyettese is szétszakadt. És ez már tényleg tragédia.

Pillanatnyilag ugyanis egy darab felnőtt kapusa van a csapatnak, a klasszisnak jóindulattal sem nevezhető, mérsékelten használható Herr Orsolya személyében, valamint egy 17 éves ifistája, Wéninger Alexandra. Már Jelena Grubišić is egy masszív kompromisszum volt, a két magyar már nem vállalható kockázat lenne. Szóval most kapust kell nézni, mert itt már házon belül nem megoldható a pótlás, a mezőnyben darabra és zsenialitásra is még úgy ahogy megvannak a lányok, de stabil, Európa-klasszis kapus nélkül nincs az a jó védekezés.

Akkor miben reménykedhetünk?

Először is a már régi motorosnak számító győri sztárok tudásában, profizmusában, elszántságában. Vagyis még több kell Lökétől, Kovacsicstól, Hornyáktól, Szepesitől. Ha ez még lehetséges, hiszen ebben a csapatban az a különleges, hogy mindenki képes kipréselni magából a maximumot.

Aztán az újak, Müller, Szeny, Milanovic-Litre, Aguilar, Planéta, Knedlíkova és Morena energiájában, sikeréhségében, hiszen ők még nem nyertek BL-t. Cserébe a lista túl hosszú, vagyis rengeteg az új játékos.

Aztán abban is, hogy a következő napokban sikerül igazolni egy remek kapust, akivel viszonylag gyorsan összerázódik a védőfal. Talán mozdítható Silvia Navarro, a spanyol kapus az Eb egyik legjobbja volt, és már dolgozott együtt Ambros Martínnal; de listás lehet Solberg, vagy a magyarok is: Kiss Éva és Bíró Blanka, akik a kontinenstornán bizonyították, hogy képesek világszínvonalon védeni.

És végül Ambros Martín miatt. A mindig kedves, mosolygós tréner az egyik legjobb, legfelkészültebb, legrutinosabb szakember a női kézilabdában, és nem mellékesen emberileg is tökéletesen illik egy ilyen profi, de mégis családias klub kispadjára. A spanyol győztes, pozitív mentalitást hozott magával, és olyan kiváló kapcsolatot teremtett lányaival, hogy képes bármikor kihozni belőlük azt a pluszt, ami átlendíti őket ezen a irdatlan mennyiségű megpróbáltatáson. Martínnak Kelecsényi Ernő klubelnökkel is remek a munkakapcsolata, nem véletlenül hosszabbítottak vele 2018-ig. Ő lehet a garancia az újabb BL-sikerre.

A sors, vagy Fortuna, vagy a Teremtő, kinek mi tetszik, valamiért nem nagyon akarja harmadszor is Európa trónján látni a zöld-fehér lányokat, de a munka, az elszántság és a csapategység (valamint a nem kiemelkedően erős konkurencia) meghozhatja az újabb, talán mindnél értékesebb sikert. Rajtunk, drukkereken nem fog múlni. Gyerünk, csajok!