Nem is olyan régen még voltak olyan foglalkozások, ahol tudni lehetett, hogy ugyanazon a kapun fog kilépni az ember a nyugdíj előtti utolsó munkanapján, amelyen végzett szakmunkásként tizennyolc-kilenc évesen belépett. Ma már az sem biztos, ugyanabban a szakmában marad évtizedeken keresztül valaki, nem hogy ugyanannál a munkáltatónál.

A technikai fejlődés miatt komplett szakmák szűntek meg a múlt században – ahogy persze korábban is –, és például az önvezető autók terjedését sem fogja megakadályozni, hogy van egy taxisnak nevezett hivatás, ahol személyszállításból élnek sokan.

A rugalmasság és a fejlődési, változtatási képesség az egyik legfontosabb tulajdonsága a XXI. századi munkavállalónak, pályaválasztáskor mégis meg kell próbálni előre tervezni, már amennyire lehet, ahelyett, hogy legyintenénk, szinte mindegy, mit tanulunk, mert tíz év múlva úgyis minden más lesz.

Jelenleg már az árufeltöltő is hiányszakmának számít, de nem nehéz megjósolni, hogy ez a probléma akár egy kis minimálbér-emeléssel is megoldódhat, és meglepődnénk, ha 2030-ban is ember rakodná az ásványvizet a polcokra. A villamosmérnök és gépészmérnök viszont ma is keresett és megfizetett – itthon is viszonylag, külföldön persze még inkább –, a magyarországi autógyáraknak is folyamatosan szüksége van rájuk, és garantálható, hogy a mind inkább gépesített világban ez csak fokozódni fog. A kecskeméti Mercedes-gyár például a helyi Pallasz Athéné Egyetemmel együttműködve folyik duális képzés 2012 óta, a tanulók gyakorlatot szerezhetnek a gyárban, így az egyetem elvégzésekor további képzések nélkül, akár azonnal munkába állhatnak.

Ha több a számítógép, több emberre lesz szükség, aki ért is hozzá. Az informatikus ma is hiányszakma, és csak nőni fog az igény a korszerű tudású informatikusokra, programozókra, szoftverfejlesztőkre, akik ráadásul néhány év alatt megtöbbszörözhetik a kezdőfizetésüket.

Hogy mekkora lesz a szélenergia vagy a napenergia részesedése a hazai energiaszektorban, nem tudjuk, azt viszont biztosan, hogy egy energetikai mérnökre hosszú távon is szükség lesz. Sőt, nem csak mérnökre, hanem karbantartóra, fejlesztőre, kutatóra is ebben a szektorban.

Nem az egészségügy ugrik be először a jól kereső szakmák kapcsán, az viszont tény, hogy egészségügyi dolgozóra – ápolóra, szakorvosra… – egészen biztos nagy szükség lesz az egyre öregedő társadalomban. Külföldön az anyagi elismerés sem hiányzik, mire a mostani pályaválasztó elvégi az egyetemet, talán itthon is javul a helyzet.

A szakmunkásképzőket átnevezték szakiskolának, aztán szakközépiskolának, az viszont nem változik, hogy ha valaki ismer egy jó asztalost, vízvezeték-szerelőt, kőművest vagy lakatost, akkor annak a telefonszáma kézről kézre jár az ismeretségi körében. Egyre kevesebben jelentkeznek szakmunkásokat képző intézménybe, szinte valamennyi szakipari munkás foglalkozás hiányszakmának számít, ezért nem csak az elhelyezkedés, hanem a jó fizetés is garantált, akár egyéni vállalkozóként is.