Terry Hughes, a korallzátony kutatásával foglalkozó ausztrál ARC központ kutatója munkatársaival együtt végzett légi megfigyeléseket, valamint több mint 100 helyszínen víz alatti vizsgálatokat az Ausztrália partjainál található korallzátony mintegy 2300 kilométerén.
A kontinens északkeleti partjainál található rendszer 3863 önálló zátonyának az átvizsgálása után a szakértők arra jutottak, hogy a Nagy-korallzátony 29 százalékát megviselte a víz felmelegedése. A jól ismert jelenség neve a korallfehéredés, amely lényegében a „beteg” korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét és energiáját adó algák kilökődnek, csak a fehéres színű mészváz marad utánuk.
Ha a folyamat hosszan tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapást jelent az élőhelyként és táplálékként a korallokra támaszkodó halakra és rajtuk keresztül az emberekre is.
Bizonyos korallfajok sokkal fogékonyabbak a hő okozta stresszre, ezek pedig gyorsabban is pusztulnak el.
„A fehéredés alapvetően egy éhezési folyamat, amely egy-két hónapon át zajlik. A gyors pusztulásnak más a mechanizmusa. A legjobban úgy lehet leírni, hogy megfőnek a korallok”
– állapította meg a kutatásban részt vevő Scott Heron. A korallzátony északi, mintegy 700 kilométer hosszú része a leginkább érintett, itt a zátony sekélyebb részén a korallok 50 százaléka nyolc hónap alatt elpusztult. Heron szerint bizonyos koralloknál a gyógyulás jelei láthatóak, de más területeken azt figyelték meg, hogy a korallpopuláció jóval fogékonyabb a betegségekre, így sok régióban csökkent a korallfajok sokszínűsége.
Ez is érdekelhet:
(forrás: BBC, Phys.org, MTI)