Gazdasági és technológiai fejlődés ide vagy oda, a szemetelés továbbra is égető problémája a világunknak. Évente több száz millió eurót költünk arra, hogy az utcáinkat tisztán tartsuk, és bár minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a pazarlás és szemetelés mértékét valahogy csökkentsük, ez nem elég, ha közben nem bizonyosodunk meg arról, hogy az elhajított szemét a megfelelő helyre került.
A szemét látványa már mindennapos dolog, és ha nem mi dobjuk el, nem is nekünk kell összeszednünk, tartja a népvélekedés. Pedig onnantól kezdve, hogy az utcáink, erdőink vagy a tengerpartjaink is tele vannak hulladékkal, ez az egész már a mi felelősségünk is.
Mert ez a mi bolygónk, és nekünk, közösen kell megoldanunk a tisztán tartását. Főleg, ha mi okoztuk a bajt is.
Dominic McCann, történetünk főszereplője is így gondolja ezt. Ő turistaként utazott el tavaly vakációzni Malajziába, ez idő alatt pedig részt vett egy tengerparti takarításon. Az önkéntescsapata mindössze 30 perc alatt tucatnyi zsákot töltött meg szeméttel, pedig csak egy kisebb partszakaszt fésültek át. Ekkor döntötte el, hogy megpróbálja felhívni a nyilvánosság figyelmét erre a globális problémára úgy, hogy a rengeteg szemétből alkotásokat készít.
Elsőre a súlyosan veszélyeztetett közönséges cserepesteknőst formázta meg, amely a kihalás szélére került javarészt miattunk – ugyanis a 60–70-es években ipari méretekben dolgoztuk fel a teknőspáncélt, amelyekből aztán használati tárgyakat készítettünk. A sors iróniája, hogy ezen eszközök leváltására nem sokkal később épp a műanyag jött.
Dominic ezek után más állatokkal folytatta a sort, amelyek szintén veszélynek vannak kitéve:
- az élettér- vagy a populációcsökkenés miatt,
- de említsük meg még a helyi ökoszisztémák és a klíma globális szintű változásait,
- és az egyik legveszedelmesebbet, a fékezhetetlennek tűnő hatalmas műanyaginváziót.
Ez is érdekelhet:
(via)