A Mercedes már harminc éve bemutatta a 190-es széria tisztán elektromos hajtású változatát, amit aztán éveken keresztül tartó érdekes kísérletnek vetett alá, mégis mostanáig kellett várni az első igazi elektromos Mercedesre.
Az elektromos autók fejlesztése többször is nagy lendületet vett az elmúlt évtizedek során, de csak mostanra jutottunk el oda, hogy széles választék legyen a sorozatgyártású villanyautókból. Az egyik ilyen hullám a kilencvenes évek elején volt, és a Mercedes éppen harminc éve, 1990 májusában mutatta be a 190-es széria teljesen elektromos hajtású változatát.
A hannoveri vásáron leleplezett prototípusban különféle akkumulátorokkal kísérletezett a Mercedes. A nátrium-nikkel-klorid és a nátrium-kén telepek ugyan nagyobb energiasűrűségűek voltak az elterjedt ólomakkumulátoroknál, de
a működési hőmérsékletük a 300 Celsius-fokot is elérte, ami további kihívást jelentett a mérnököknek.
1991-ben a genfi autószalonon már a továbbfejlesztett változatot leplezték le. A prototípus egy teljesértékű ötszemélyes autó volt, és mind a két hátsó kerekét külön elektromotor hajtotta.
44 lóerős teljesítménye ugyan elmaradt a belsőégésű motoros változattól, de az ötfokozatú kézi váltóval 180 km/órás sebességre is képes volt.
Az elektromos Mercedes egy feltöltéssel 110 kilométert tudott megtenni, és a nátrium-nikkel-klorid akkumulátorával 1400 kilogrammot nyomott, csak 200 kilóval többet a szériamodellnél.
A kilencvenes évek elején, amikor a zéró emissziós autók terjedésének elősegítésére hozták a kaliforniai törvényeket, más gyártók is lázasan dolgoztak az elektromos típusok fejlesztésén.
A futurisztikus formájú GM EV1, a Honda EV Plus kisautója és a Toyota RAV4 EV közé érkezhetett volna a Mercedes, amit alapos teszteknek vetettek alá.
1992-ben indult egy érdekes kísérlet Rügen szigetén a Balti-tengernél,
ahol mintegy 60 elektromos hajtású járművel és napelemes töltőkkel tesztelték a technika használhatóságát. A német kormány 60 millió márkával támogatta az 1996-ig tartó programot, amihez a Mercedes 10 példányt küldött az elektromos hajtású 190-esből.
A kézzel gondosan összeszerelt prototípusokat a szigeten napi szinten használták a kísérletben résztvevő sofőrök.
Az elektromos Mercedesek pedig megbízhatóan teljesítették a feladatukat, még az a példány is, amivel egy év alatt 100 ezer kilométert tettek meg.
A tapasztalatok alapján a következő években más prototípusok is készültek a gyárban, de a sorozatgyártásra még várni kellett.
Ha a 190-esek annyira jól működtek, miért kellett mostanáig várnunk az elektromos autókra? Az akkumulátor élettartama és újrahasznosítása, a hatótáv, a töltőhálózat és a vételár mind a megoldandó problémák közé tartozott. A technika fejlődésével előbb az elektromos B-osztály került gyártásba, majd megérkezett az első eleve elektromosnak szánt Mercedes, az EQC.