1969-ben mutatta be a Fiat azt a típusát, ami az utána következő évtizedekre meghatározta a kompakt autók felépítését. A 128-as olyan jól sikerült, hogy Giugiaro szerint még a Volkswagen is mércének használta a Golfhoz.
1969-től 1983-ig több mint hárommillió példányban kelt el a Fiat egyik legsikeresebb típusa, a kompakt méretű 128, ami még a Volkswagennek is inspirációt jelentett. Az első Golfot tervező Giorgetto Giugiaro emlékezett rá, hogy amikor a hetvenes évek elején a wolfsburgi főhadiszállásra utazott, akkor az egyik teremben látott egy 128-ast teljesen darabjaira szedve. Azt mondták neki, hogy referenciaként használják az új Golf tervezéséhez.
A Fiat 128 nem csak az olasz gyártó számára volt korszakalkotó,
hiszen az orrmotoros, fronthajtású felépítése hamarosan elterjedt a hasonló méretű riválisok között. A Miniben látott megoldást elsőként egy rétegmodellen, az Autobianchi Primulán mutatták be 1964-ben, és a Fiat mérnökeinek volt néhány éve tökéletesre fejleszteni. A csapatot Dante Giacosa vezette, akinek a nevéhez a legendás eredeti 500-as megalkotása is fűződik.
A bemutatója után a 128-as óriási siker lett, hét díjat is elnyert a típus, közte az 1970-es európai Év autója díját.
Olyan, akkoriban modernnek számító megoldásokat alkalmaztak, mint a ragasztott szélvédő, a szakaszos ablaktörlő, a gyerekzár és a hátsó biztonsági öv. Kezdetben két- és négyajtós lépcsőshátú karosszériával forgalmazták, de később megjelent a kombi és a kupé, és az alapjára épült a középmotoros X1/9 is. Enzo Ferrarinak is volt egy belőle.
A motorja 1116 köbcentis négyhengeres volt 55 lóerővel és négyfokozatú váltóval, amivel 135 km/órás sebességet ért el. Később 1,3 literes motorral is bemutatták, ami a kupéban 75 lóerős volt, és 160 km/órát tett lehetővé. A 128-ast tizennégy országban gyártották, közte Argentínában, Kolumbiában, Dél-Afrikában, Marokkóban, még Srí Lankán is,
és nem véletlenül ismerős a formája: a módosított változatára nálunk Zastava néven lehetett befizetni a Merkurnál.
