1959-ben végezte az első töréstesztet a Mercedes, és a technika óriásit lépett előre az eltelt hat évtized alatt. Az első tesztek máris igazolták, hogy Barényi Béla találmánya, a biztonsági utascella hatásos volt.
Sokan köszönhetik az életüket annak, hogy az autógyártók elkezdték szem előtt tartani a biztonságot, mint a Mercedes, ahol 1959-ben végezték az első töréstesztet. Ez az év azért is fontos a márkának, mert ekkor mutatták be az S-osztály elődjének tekinthető fecskefarkú Mercedest, a W111 szériát, amit a magyar mérnök Barényi Béla találmánya, a biztonsági utascella köré építettek.
1959-ben, szeptember 10-én aztán élesben is tesztelhették a biztonsági utascella hatékonyságát a Mercedes első töréstesztjén.
Az első tesztek mai szemmel nézve még nagyon kezdetlegesek voltak. A sindelfingeni gyár melletti üres területen törték össze az autókat, amiket eleinte kábellel gyorsítottak fel, de a pontatlan irányítás miatt több autó is a közeli patakban végezte.
Később sugárhajtású megoldással gyorsították fel a törésre szánt autókat, és egy dugóhúzó-rámpát is építettek a borulási tesztekhez.
Az autókat eleinte szilárd akadálynak ütköztették, a 17 tonnás monstrumot kiszuperált présgépekből építették,
és csak 1992-ben vezették be az első deformálódó akadályt, amivel jobban szimulálhatták a valós ütközéseket.
A törésteszteken a biztonsági övek is vizsgázhattak, amit a Mercedes már az ötvenes évek végétől beépített az autókba, holott a németeknél is csak 1976-tól vált kötelezővé, de kezdetben nem büntették, ha elmulasztották használni, csak 1984-ben vezették be a 40 márkás bírságot.
Oskar, az első próbabábu, amit már műszerekkel láttak el, közel három évtizedig volt használatban.
Az elmúlt hat évtizedben összesen 14 ezer tesztet végeztek a Mercedesnél, és a számítógépes szimuláció mellett továbbra is fontos része a fejlesztőmunkának, manapság évente 900 töréstesztre kerül sor, nemcsak személyautókon, hanem haszonjárműveken is.
Minden új modell bevezetését 15 ezer számítógépes szimuláció mellett 150 törésteszt előz meg.
