A nyolcvanas évekre a raliautókat már nem a közúti modellekből fejlesztették, hanem egyedi célgépek voltak, amelyek legfeljebb csak a formájukkal hasonlítottak a bárki által megvehető típusokra. Az engedélyeztetésükhöz pedig szükség volt egy limitált szériás utcai változatra is, most ezek közül árvereznek el hét csodás állapotban lévő példányt.

Lancia Stratos HF Stradale (1975)

A kollekció legrégebbi darabja ez a Stratos, ami 1989-ben került a gyűjteménybe, és összesen még csak 12 700 kilométert futott.

A formát Marcello Gandini jegyzi, akinek a nevéhez két Lamborghini, a Miura és a Countach is köthető. 2,4 literes, 190 lóerős V6-os motorja a Ferraritól származott, amivel a 980 kilogrammos Stratos 6,8 másodperc alatt gyorsult százra és 232 km/óra volt a végsebessége. Csaknem 500 példányt gyártottak belőle.

Lancia 037 Stradale (1983)

Az előző képen ott áll a Stratos mellett az utódja, ami a projekt száma alapján a 037 nevet kapta a Lanciánál.

1982-ben mutatkozott be a kevlár erősítésű szénszálas karosszériájú versenyautó, utcai változatából 220 darabot épített a Pininfarina. A motorja kétliteres, kompresszoros, 205 lóerős, amivel hét másodperc alatt gyorsul százra és 220 km/óra a végsebessége. A képeken látható példány kitűnő állapotban van, új kora óta csak 9400 kilométert mentek vele.

Lancia Delta S4 Stradale (1985)

1985-ben jött ki a 037 utódjával a Lancia, a Delta S4-ből pedig szintén szükség volt kétszáz utcai példányra a versenyzéshez.

Az alumínium térvázra üvegszálas karosszéria került, így az S4 Stradale ötször annyiba került, mint a legdrágább Delta, a HF Turbo. 1,8 literes motorja turbóval és kompresszorral 250 lóerőt teljesített, és mind a négy kereket hajtotta, 6 másodperc alatt volt százon és 225 km/óra volt a végsebessége. Ez az első tulajos példány még csak 8900 kilométert futott

Audi Sport Quattro S1 (1985)

A jelenlegi tulajdonosa ezt a Sport Quattrót is újonnan vette, aminek érdekessége, hogy Walter Röhrl, aki annak idején ezzel a típussal is versenyzett, több helyen is aláírta.

2,1 literes, öthengeres, turbós motorja 300 lóerős volt, a karbon-kevlár karosszéria jellegzetes formáját a 32 centivel megrövidített tengelytávja adja. 224 példány készült a rövid változatból, ami több, mint 200 ezer német márkába került.

Ford RS 200 (1986)

Eleve a rali-világbajnokságra építette versenyautóját a Ford, amiből a szabályok szerint 200 darab utcai példányt is készített.

A műanyag karosszériát a Ghia tervezte, az 1,8 literes, turbós Cosworth motor pedig 250 lóerőt teljesített a közúti változatban. A későbbiekben a kétszázból 24 darabot Evolution kivitellé építettek át, amiben 2,1 literesre cserélték a motort. A gyűjteményben mindkét változat helyet kapott.

Peugeot 205 T16 (1985)

200 darabot építettek a Peugeot 205 Turbo 16-ból is, aminek középre keresztben beépített 1,8 literes turbós motorja 200 lóerős volt, fele olyan izmos, mint a versenyautóé, és mind a négy kereket hajtotta.

A kollekcióból ez a legkevesebbet futott darab, hiszen mindössze 1200 kilométer van az órájában. A Bonhams augusztus 19-én a Quail Lodge aukción kínálja fel a különleges gyűjteményt, Monterey közelében, Kaliforniában, és ha jól eleresztett ralirajongók lennénk, azonnal pályáznánk erre a múzeumnak is beillő tárlatra.