Fiat Bravo/Marea

Mivel olasz autóról van szó, ezért nem meglepő, hogy főleg a formájával hódított a szögletes Tipo utódjaként ’95-ben bemutatott háromajtós Bravo és ötajtós Brava. De nem csak azzal, hiszen a csúcsmodellje elég izgalmas motort kapott: a 2.0 20V HGT-ben egy kétliteres öthengeres dolgozott, a teljesítményét ’98-ban egy modellfrissítéssel növelték 147-ről 154 lóerőre. A formás kompakt Fiat ezzel 8,5 másodperc alatt gyorsult százra, és 210 km/órával száguldhatott. Ezt a motort a Bravo lépcsőshátú és kombi testvére, a Marea is megkapta.

Fiat Croma

A nyolcvanas évek olasz nagyautójánál a kínálat csúcsát a Croma Turbo i.e. jelentette, aminek a kétliteres, négyhengeres turbómotorja 155 lóerőt teljesített, ez 7,8 másodperces gyorsulásra és 210 km/órás végsebességre volt elég 1986-ban. Majd a ráncfelvarrással újabb csúcsmodell érkezett, a Croma is megkapta az Alfa Romeo legendás Busso-motorját. A 2,5 literes V6-os 162 lóerőt adott le a Fiatban, amivel gyorsabb ugyan nem lett – 8,6 másodperc kellett neki százra, és 211 km/óra a vége –, de kétségkívül ez volt a legvonzóbb változata.

Fiat Dino

Repüljünk vissza az időben a hatvanas évekbe, amikor az akkor még külön utakon járó Fiat és Ferrari összefogott. A maranellói márkának szüksége volt egy nagyobb sorozatban gyártott motorra, hogy indulhasson a Formula–2-ben, ezért a Fiat által gyártott erőforrást az Enzo fia után Dino névre keresztelt modellekbe is szerelték.

1966-ban jött ki a Pininfarina által tervezett Spider, majd 1967-ben a Coupé, aminek vonalait Giorgetto Giugiaro tervezte a Bertone stúdiónál.

Mind a két modell a Ferrari kétliteres V6-os motorját kapta 160 lóerővel.

A hathengeres motorral a Fiat Dino kevesebb, mint 8 másodperc alatt gyorsult százra, a Coupé 200, a Spider 210 km/órás sebességet ért el. 1969-ben jött ki az új, 2,4 literes motor, ami nemcsak a Ferrarinál a Dino 246 GT-ben, hanem már a Fiatnál is 180 lóerőre volt képes.

Fiat Bravo

A Bravo nevet 2007-ben élesztette fel a Fiat, ezúttal egy ötajtós kompakt modellen, amelynek a dizájnja a Grande Punto stílusát követte. A kétezres években nagy dobásnak számított benne a Bluetooth-kihangosító, az SMS-felolvasás és az MP3 lejátszása USB-ről. A Bravo második szériájából nem készült igazi sportmodell, de akkoriban nagyon mentek a dízelek, ezért a legerősebb változatát is gázolajjal kellett tankolni. A kétliteres, négyhengeres Multijet teljesítményét 165 lóerőre növelték, amivel 8,2 másodperc alatt volt százon és 215 km/órával száguldhatott.

Fiat Stilo

Az új évezredet a Stilo indította a Fiatnál, amit akkoriban németes stílusúnak tartottak, de utólag belegondolva nagyon is illett az olasz márka kínálatába. A motorválaszték csúcsa a 2,4 literes, öthengeres benzines volt az Abarth modellben, ami a megjelenésével nem sokban különbözött a Stilo többi változatától, de a 170 lóerős teljesítményével és az Alfa Romeótól ismerős, opcióként elérhető Selespeed robotizált váltójával mégis kitűnt közülük. A paraméterei ismerősek: 8,5 másodperc alatt gyorsult százra, és 215 km/óra volt a végsebessége.

Fiat Fullback

A Fiat pick-upjáról eszedbe juthat a Palio alapjára épített Strada, vagy a dél-amerikai piacra készített Toro, de akár a Fullback is, ami tulajdonképpen nem más, mint a Mitsubishi L200 átemblémázott és minimálisan áttervezett változata. Nem meglepetés tehát, hogy a műszaki tartalmának nem sok köze van a Fiathoz, ezért egy kicsit kakukktojás is a listánkon. De mivel a 2,4 literes, négyhengeres turbódízel motorja 180 lóerőre képes, ezért minden idők tíz legerősebb Fiatja közé sorolhatjuk a 2015-ben bemutatott platós terepjárót.

Fiat Croma

A Bravo mellett a Croma nevet is elővette még egyszer a Fiat, 2005-ben jelent meg a Giugiaro által tervezett crossover, ami érdekes átmenet volt a kombik és az egyterűk között a középkategóriában. A műszaki alapokat a korabeli Opel Vectra adta az Ecotec-benzinmotorokkal, a dízelmotorja azonban az olasz Multijet volt. A 2,4 literes, öthengeres kereken 200 lóerőre és 400 Nm nyomatékra volt képes, ezzel minden idők legerősebb dízel Fiatjának számít a Croma. 2007-ben ráncfelvarrással modernizálták a formát, de ettől sem lett népszerűbb az olaszok furcsa kombija.

Fiat Ulysse

A francia PSA-val közösen fejlesztett és gyártott kisbuszcsalád második generációja 2002-ben erősebb motorokat is kapott. A dízelek közt a 2,2 literes, 170 lóerős volt a csúcs, a benzineseknél pedig a 3 literes V6-os, ami 204 lóerőre volt képes. Nem olasz motorról van szó, hanem arról a hathengeresről, amit a Peugeot és a Renault közösen fejlesztett, így jutott el ebbe a több néven kínált modellbe. Az Ulysse mellett ugyanis Citroën C8, Lancia Phedra és Peugeot 807 néven is kapható volt a tolóajtós kisbusz, és egy V6-os változata igazi ritkaságnak számít manapság.

Fiat Coupé

1993-ban egy sportkupéval keltett szenzációt a Fiat, és talán nem tudtad, de az egyszerűen csak Coupé névre keresztelt modell

extravagáns formáját Chris Bangle tervezte, aki annak idején a Fiatnál dolgozott.

A Tipo alapjára épülő sportkupét a bemutatásakor a Lancia Delta-motor leszármazottjának tekinthető kétliteres, 190 lóerős turbós négyhengeressel kínálták, majd ’96-ban jött a kétliteres, turbós öthengeres, 220 lóerővel. A Coupé ezzel sem számít minden idők legerősebb Fiatjának, de a leggyorsabbnak igen: 250 km/óra a végsebessége.

Fiat Freemont

Fogadjunk, hogy inkább a Coupét tippelted volna minden idők legerősebb Fiatjának,

pedig ezzel a címmel a Freemont büszkélkedhet. Igaz, nem egy Fiat-motorról van szó, hiszen ez a 2011-ben bemutatott crossover nem más, mint a 2008-as amerikai Dodge Journey átemblémázott változata abból a korból, amikor a Fiat összeköltözött a Chryslerrel. A kétliteres, 140 és 170 lóerős Multijet-dízelen kívül a kínálatra a 3,6 literes V6-os Pentastar-motor tette fel a koronát, 280 lóerővel, amivel a valaha készült legerősebb sorozatgyártású Fiat lett belőle.

Abarth, nem Fiat

Nem kapott helyet a listánkon néhány modell, aminek talán rajta lett volna a helye, de nincs mit tenni, 2007-ben a Fiattól önálló márkává szerveződött az Abarth. Az 1,4 literes, turbós benzinmotor a Fiat 500-ból épített Abarth 595-ben legfeljebb 200 lóerős, a Puntóban 180 lóerős, a 124 Spiderben 170 lóerős volt. Az utóbbi raliváltozatában egy 300 lóerős 1,8-as motor dolgozik, de egy igazán erős utcai Abarth-modell még várat magára.

Ez is érdekelhet: