Azt se tudtuk, milyen rovatba tegyük ezt a sztorit. Életmód? Autó? Gazdaság? Bűnügy? Mert a Renault-Nissan első emberének hihetetlen kalandjában minden szerepel!
Többször is volt alkalmam személyesen, mondhatni testközelből látni ezt az elképesztő szemöldökű autóipari topmenedzsert, ahogy a nagy nemzetközi autószalonokon vagy a Renault-Nissan Szövetség saját sajtórendezvényein tündököl. Tündököl bizony, mert Carlos Ghosn (ejtsd: Gón) nem az a háttérbe simulós, szürke fajta menedzser. Imádja a látványos fellépési lehetőségeket, mindig hatalmas sleppel, munkatársakkal, sőt: testőrökkel vonult, láthatóan nagyon élvezte az általa vezetett cég sikerei mellett saját személyes sikerét is.
Volt is mit élveznie, hiszen nemcsak csődközeli helyzetből hozta vissza a Renault-t, de profittermelő céggé is formálta, és a Nissannal, majd a Mitsubishivel kötött szerződésekkel az autóipar egyik legnagyobb gyártási-kereskedelmi szövetségét teremtette meg.
Az 1954-ben libanoni származású családban, de Brazíliában született, diplomája megszerzése után 18 évig a Michelin amerikai részlegénél dolgozó menedzsert 1996-ban a Renault-hoz hívta helyettesének az akkori CEO, Louis Schweitzer. Feladata az a csekélység volt, hogy a frissen privatizált korábbi állami céget mentse meg a csődtől, és alapozza meg a hosszú távú sikeres működését. Ghosn brillírozott: a költségek kíméletlen racionalizálásával és megalapozott stratégia követésével a Renault hasznot kezdett hajtani a tulajdonosoknak, az 1999-ben a márkához kötött Nissan pedig szintén egy nagyon rossz trendből fordult vissza, és újra sikeres branddé vált.
A közös műszaki alapokra épülő, relatíve olcsón fejlesztett új modellek ár-érték aránya kiemelkedően jó tudott lenni, ebből pedig nemcsak a Renault és a Nissan márkák profitálhattak, hanem a Dacia és a Datsun brandek felélesztéséhez is volt elegendő termékfejlesztési muníció. Ghosn 2005-ben már mind a Nissan, mint a Renault vezérigazgatói posztját betöltötte, ezzel ő lett az első topmenedzser, aki egyidejűleg két Fortune 500-listás cég vezetőjeként dolgozott!
A Renault-Nissan az elektromos mobilitási hullámban is jól helyezkedett. A Nissan Leaf mindmáig a legnagyobb példányszámban eladott villanyautó, a Renault Zoé pedig Európa legsikeresebb elektromos modellje. 2016-ban pedig jött a bejelentés egy újabb márka beszervezéséről: innentől már Renault-Nissan-Mitsubishi Alliance a cégcsoport hivatalos neve. Ghosn 2017-ben leadta a vezérigazgatói feladatokat, de amikor 2018. november 19-én Tokióban letartóztatta és a repülőtérről egyenesen a fogdába kísérte japán rendőrség, még mindhárom márkának ő volt az elnöke.
Dúsgazdag topmenedzser és tényleg adót csalt?
Hogy egy kontinenseken átívelő működésű multinacionális óriásvállalat első embere pontosan milyen számviteli szabályok szerint kapja a fizetését és adózik – finánc legyen a talpán, aki ezt követni tudja. Mindenesetre a japán hatóságok úgy gondolták, Ghosn ötmilliárd jen, mintegy 12 milliárd forint értékű jövedelmet titkolt el az adóhatóságok elől, megkárosítva ezzel a japán államot is. Hogy mi szüksége van egy eleve csillagászati mértékű fizetést behúzó és nyilván a befektetéseivel is jól kereső top-topmenedzsernek ilyesmire?
A válasz több elemből tevődik össze. Egyrészt ott van Ghosn jelleme.
A nárcisztikus, a nagy felhajtást, a figyelem központjában tündöklést imádó férfi magánéletében is gyűlölte a középszert.
Második feleségét három éve a versailles-i Nagy Trianon kastélyban vette el, ahol egy füst alatt megünnepelték az új kedves ötvenedik születésnapját is. Világszerte hat saját rezidenciát tartott fenn, Párizs és Tokió mellett Bejrútban, Rio de Janeiróban, Amszterdamban és New Yorkban is volt lakása. Márpedig mindez nagyon sokba kerül.
Ghosn iszonyú sokat utazott is, nemritkán bérelt magángépeken. Autóipari állásai mellett üzlettárs egy libanoni borászatban, és társadalmi tisztségeket is visel. Hogy aztán ezekben az ügyes-bajos dolgaiban hogyan és hányszor íratta költségeit valamelyik munkaadó cégére és az esetleges nagyvonalú elszámolásokat hogyan számszerűsíti és hogyan minősíti adócsalásnak, adóelkerülésnek egy állami hatóság, az részben mindenképpen politikai kérdés is. Ha tehát a japán állam úgy akarja, akkor is megállapíthat adócsalást vagy sikkasztást, ha Ghosn nem effektíve szatyorban vitte haza az eurókat meg a jeneket, csak egyszerűen céges költségként tüntetett fel részben vagy egészében bizonyos magánéleti költségeket is. Na de hát ez a fajta adócsalás (persze általában kisebb léptékben) a világ összes menedzserére ráhúzható, aki céges kocsival viszi a gyerekét iskolába. Miért vádolták meg mégis pont ezt az embert és pont most a japán hatóságok?
Tényleg lehet politikai indíttatás a megvádolásában?
A Renault-Nissan-Mitsubishi szövetség belső viszonyai szerint a kereszttulajdonlások dacára a Renault-nak határozott többletbefolyása van a cégek döntéseit illetően. A francia államnak viszont magas, 15% körüli tulajdonrésze van a Renault-ban, így a francia államérdekek a cégcsoport életében ütik a Nissan és a Mitsubishi kis hányadú résztulajdonosaként a szövetségben tulajdonosként szintén ott lévő japán állam érdekeit.
Ezzel a hatalmi felállással szemben az utóbbi időben a japán márkák, elsősorban a Nissan szerepe gazdaságilag folyamatosan erősödik. A Nissan a nagy, ráadásul növekvő kínai és amerikai piacon erős, a Renault pedig a töpörödő és jelentéktelenedő európai piac fontos szereplője, és bár Afrikában, Dél-Amerikában sem ismeretlen, pont a legígéretesebb piacokon csekély a részesedése. Érthető lenne tehát, ha a japán fél sérelmezné az erősebb francia befolyást és urambocsá' el akarná távolítani az erőviszonyok átrendezésének útjából a Renault-tól jött háromszoros elnököt.
(Érdekes mellékkörülmény, hogy Ghosnt az idegenekkel egyébként hagyományosan igen rideg japán közvélemény mintegy örökbe fogadta és egyfajta népi hősként tisztelte. Képregény készült az életéről, egy közvélemény-kutatáson pedig hetedikként jelölték meg a Japán vezetésére legalkalmasabb személyek rangsorában!)
Ghosn szökése és nyilatkozata
A japán hatóságok európai ésszel nehezen felfogható vádeljárás keretében több mint egy éven át játszottak Ghosnnal. Hol kiengedték, hol újra előzetesbe helyezték, egyszer egymilliárd, egyszer 500 millió jen óvadék ellenében elengedték, majd ismét letartóztatták egy-egy újabb váddal, végül megfigyelés alá, egyfajta házi őrizetbe helyezték – Japánt pedig természetesen sosem hagyhatta el. Mígnem aztán pár napja, december 29-én szinte rejtői fordulat következett be az ügyben:
Carlos Ghosn megszökött Tokióból.
Ghosn ügyvédei jogi fenyegetőzéssel elérték, hogy a magáncég, amely állítólag jogellenesen figyelte a házát, pár órára megszüntesse a megfigyelést. Ekkor két férfi társaságában Ghosn elhagyta az épületet, majd vonattal mindhárman Oszakába utaztak. Ott egy szállodából másnap egyéb felszerelésekkel együtt egy hangtechnikai cuccok szállítására szolgáló ládában mintegy zenekari kellékként egy török lajstromjelű magánrepülő fedélzetére csempészték az ex-cégvezért. A legszebb mozzanat talán, hogy a ládát nem világították át berakodás előtt, mert állítólag nem fért be a röntgengépbe.
A repülőgép Isztambulba repült, innen pedig egy másik gép vitte tovább Ghosnt oda, ahonnan a családja származik és ahol alapfokú iskoláit is végezte: Bejrútba. Ghosn francia útlevelét ugyan elvették, de mivel libanoni és brazil állampolgársággal is rendelkezett, sem a tranzitban, sem a Libanonba érkezésnél nem lehetett gondja.
Az Interpol nemzetközi körözést adott ki Ghosn ellen, viszont Libanonnak nincs kiadatási szerződése Japánnal – most kíváncsian várjuk, mi lesz.
Sajtósa útján Ghosn nyilatkozatot adott ki, miszerint nem az igazságszolgáltatás elől menekült el, hanem éppen egy igazságtalan eljárás volt az, amiben nem kívánt tovább részt venni. Állítólag hamarosan további részleteket is megtudunk arról, hogyan látja ő a dolgokat. Carlos Ghosn január 8-ra hirdetett sajtótájékoztatót.