Annyit rögtön megállapíthatunk, hogy a Veneno legalább annyira gyilkos lett, mint az egy évszázaddal ezelőtt élt névadója, hiszen 355 km/h végsebességével és egymilliárd forint körüli árával egyszerre lett a leggyorsabb és a legdrágább Lamborghini, ami valaha kigördült az olasz gyárból (hogy az említett bika pontosan hogyan szerezte kétes hírnevét, abba most inkább nem mennénk bele).

A Venenót alapvetően az Aventador alapjaira építették, ami külsőre annyira nem szembeötlő, hiszen a jubileumi autó teljesen új, szénszálas karosszériát kapott. Az autó borítását úgy tervezték, hogy az a lehető legaerodinamikusabb legyen, így az autó orra például olyan leszorítóerőt produkál, hogy külön első szárnyra nem is volt szükség. Cserébe viszont hátul hatalmas, állítható hátsó szárnyat találunk, ehhez méretezett diffúzorral.

Hogy az olaszok igazán tudnak ünnepelni, az nem csak az autó karosszériáján, de a motorján is látszik, hiszen az Aventador alapból sem gyenge 6,5 literes V12-eséből sikerült ötven lóerővel többet kihozniuk, így a Venenóban már egy 750 lóerős motort találunk. Erről a saját szemünkkel mondjuk soha az életben nem fogunk meggyőződni, mivel a kocsiból összesen hármat gyártanak le, és már mind a hármat eladták (de egyiket sem nekünk). A jubileumi autók egyébként az olasz zászló három színének megfelelően zöld, fehér és piros színben fognak pompázni.

A szénszálas borításból fakadó tömegcsökkenés és a motorteljesítmény növelése következtében a Veneno végsebessége 355 km/h-ra nőtt, a gyorsulása pedig 2,8 másodpercre csökkent: akár pályaautóként is tökéletesen megállná a helyét, de a Sesto Elemetóval ellentétben a Venenót közúti közlekedésre is felkészítették.

A Lamborghini nem csak a Venenóval készült a jubileumi évre, az ünneplés folytatásaként május 7–11-e között egy 1200 kilométeres túrára indulnak Olaszországban, ahol több száz Lamborghini fog felvonulni egyszerre.