Öt japán márka kezdett közös fejlesztésbe a járművek közötti gépi kommunikáció ügyében.
Az elektromos autóknál három gyorstöltő-szabvány terjedt el. A távol-keleti modelleknél a Chademo, az európai autóknál a CCS, a Tesláknál a Supercharger nevű konnektorról mehet a villámtöltés. Ez egy kicsit szerencsétlen dolog, megnehezíti a töltőhálózatok kiépítőinek dolgát, jobb lett volna, ha egyből egy közös, globális szabványt kezd el használni mindenki.
És mi lesz a következő, az elektromos mobilitással összemérhető jelentőségű autóipari fejlesztés? Az önvezető technológia, amelyben kulcsfontosságú elem, hogy a járművek képesek legyenek egymással kommunikálni. Vigyázz, jövök, túl közel vagy, én vagyok a gyorsabb, láttam egy kutyát szaladgálni az autópályán - ha a kocsik ilyen üzeneteket küldözgetnek egymásnak, sokkal könnyebb lesz elnavigálni egymás mellett ütközések nélkül.
Erre most milyen sajtóközleményt kapunk? Olyat, hogy öt japán márka közös fejlesztésbe kezd az autók közötti kommunikáció kidolgozására. A Suzuki Motor Corporation (Suzuki), a Subaru Corporation (Subaru), a Daihatsu Motor Co. Kft. (Daihatsu), a Toyota Motor Corporation (Toyota) és a Mazda Motor Corporation (Mazda) a mai napon állapodtak meg abban, hogy a következő generációs járművek kommunikációját biztosító eszközök technikai specifikációit közösen fejlesztik tovább.
A CASE (connected, autonomous/automated, shared, electric – tehát összekapcsolt, önvezető/önműködő, megosztott, elektromos) mozaikszóval összefoglalt trendek teljesen átalakították és ma is alakítják az autóipart. Zajlik az adatalapú közlekedés kialakítása, a felhő alapú szolgáltatások, az IoT-t, a big data-t és a mesterséges intelligencia eszköztárának integrálása a közlekedés irányításába. Az autógyártók és a háttéripari cégek viszont többnyire egymástól függetlenül fejlesztik a járműveik kommunikációs eszközeit, és még olyan esetekben is, ahol kiemelten fontos lenne egy közös rendszer, sok cég sokféle megközelítést alkalmaz - nem mellesleg a redundanciák miatt a szükségesnél sokkal több erőforrást felhasználva.
Ezekre a körülményekre reagálva fogott össze az öt japán cég az alapvető alkalmazások és a szolgáltatások „egy ernyő alatt” történő fejlesztésére. Az együttműködésben mindegyik vállalat a közös infrastruktúra különböző, de fontos pontjaira fókuszálhat.
A Suzuki, Subaru, Daihatsu és a Mazda, miközben a saját technológiáikat építik be a Toyota által létrehozott alapvető járműkommunikációs rendszerekbe, együtt fognak dolgozni olyan megoldásokon a következő generációs járművek számára, amelyek ugyanazt a technikai specifikációt használják a jármű és a hálózat közötti, valamint a jármű-központ viszonylatú kommunikációban. Ennek eredményeként stabilizálódik a kommunikáció minősége, a vásárlóknak komplexebb szolgáltatásban lehet részük, gyorsabb lesz a kapcsolódás, kevesebb az akadály, egyszerűbb a működés, könnyebb a frissítés az új verziókra, a résztvevő cégek pedig személyi és dologi erőforrást optimalizálnak.
Ez igazán nagyszerű, de még nagyszerűbb volna, ha a japán projektbe már most bekapcsolódna a többi gyártó is, vagy legalább mielőbb elkezdődne az információcsere a japán ötösfogat és a többi, hasonló technológiát fejlesztő cég között. Nehogy aztán majd szinkrontolmácsokra legyen szükség a japán, európai, amerikai és koreai autók közé az utakon!