Az időről időre tragédiába torkolló extrém közúti idiotizmus kezelésének nem az a módja, hogy a normális közlekedőket kezdjük jobban szívatni.
A tények röviden: egy felelőtlen, ráadásul saját autóvezetői képességét túlértékelő idióta 130-150 körüli tempónál, valószínűleg egy éjszakai illegális versenyezgetésben lesodródott az úttestről az Árpád hídon, az autója pedig a szalagkorlátot átszakítva megölt egy vétlen biciklist. Az eset kapcsán a budapesti főpolgármester szokásához híven a gyorshajtásban és általában a gyorsan hajtó autósokban vélte megtalálni a Gonoszt, ami ellen sebességfigyelő kamerákkal akar fellépni, akár a rendőrség bevonásával, akár saját hatáskört teremtve a sebességmérésre a főváros számára:
Csak hát sajnos ez az elképzelés hülyeség. Aki 150-nel szokott versenyezgetni a városban, azt nem lehet néhány új traffipaxszal lelassítani. Én ugyan nem vagyok budapesti, pláne nem főpolgármester, de pontosan tudom, hogy a főváros szélesebb útjain évtizedek óta rendszeresen zajlanak autós, motoros összejövetelek, illegális versenyek. Egészen vicces ráadásul, hogy ezeknek az egyik legnépszerűbb helyszíne a Teve utcai rendőrpalota környéke, ide értve az Árpád hidat is. Ezek a rendezvények önmagukban is kockázatosak, hosszú távon pedig azzal az extra veszéllyel terhelik meg a közúti közlekedést, hogy olyan autósokat, motorosokat nevelnek ki, akikben kialakul egy téves meggyőződés azzal kapcsolatban, hogy mit is engedhetnek meg maguknak a közúti forgalomban.
Vannak persze az illegális gyorsulások világától független M. Richárdok is, akik békésen, háborítatlanul száguldozgatnak el köztünk és a kamerák között akár sok-sok éven át, amíg végül belecsapódnak egy ártatlan közlekedőbe. Ezek az esetek is hasonló indulatokat és reakciókat váltanak ki, és mindig meg is születik a nép és a főpolgármester nyelvén a megoldás: több traffipax kell, és meg kell büntetni a gyorshajtókat!
Emberek, Gergely: sajnos ezeket a gyorshajtókat, a valóban veszélyes, extrém száguldozókat nem fogod tudni megállítani vagy akár csak lelassítani néhány kamerával! Majd leveszik a rendszámot, vagy kilövik, mint a mostaniakat!
Az egyetlen dolog, ami működhet: a rendőri jelenlét. A rendőr odamegy vagy már eleve ott van, ahol az extrém szabályszegések miatt extrém szigorú intézkedésre van szükség, és intézkedik. Ez az, amit ki kell kényszeríteni, ha meg akarjuk előzni az újabb hasonló tragédiákat.
A másik visszatérő motívum a főpolgármesterhez hasonlóan egyszerűen gondolkodó önkéntes rendőrök körében, hogy ha egy csomó baleset gyorshajtás miatt van, akkor jobban kell korlátozni a sebességet! Csak hát 150-nel menni az Árpád hídon most is tilos, a szabályokon nincs már mit szigorítani! Akiben esetleg felmerülne, hogy 70-ről 50-re viszi itt le a sebességhatárt (és aki azt tervezi, hogy a Nagykörúton belül 30, a fővárosban a Hungárián, akár az Árpád hídon és a széles tranzitutakon is 50 legyen a megengedett – ez mind szerepel abban a bizonyos budapesti balesetmegelőzési stratégiában), nem az extrém száguldozókat, hanem a normálisan, biztonságosan, de azért haladósan autózókat fogja szívatni. Vagy ami még rosszabb: még jobban eltávolítja majd őket a szabályok tiszteletétől.
Magyarországon gyakorlatilag ma minden járművezető gyorshajtó. Túlzok? Dehogy. Senki, nulla ember van, szerintem még kerékpáros sincs, aki például ténylegesen betartaná a lakó-pihenő övezetek 20-as korlátozását, de tudok mutatni számtalan olyan 30-as, 40-es, 60-as táblát az országban, aminél konkrétan senki, akár órákon vagy napokon át senki nem lassít az elvileg megengedett sebességre. Gondos anyukák féltett babával a hátsó ülésen, kilencvenéves belassult bácsi, habzó szájú antiautós bringás, tök mindegy: az általánosan elterjedt túlzó sebességhatárokkal valójában senki sem törődik. És ez nem az ő hibájuk, hanem a túl sokat markoló, a végén semmit sem fogó, totálisan hibás közlekedésjogi rendszerünké. Igazából örüljünk is neki, hogy a közlekedők nagy része jobban érzi, hol mennyivel érdemes menni, mint a buta, rideg szabályozás, mert mint minden hazai állami rendszerben, a közlekedésünkben is igaz, hogy ha mindenki minden szabályt ténylegesen betartana, azonnal megállna az élet az országban.
Még szerencse, hogy van rendőrségünk, amely a maguk bölcsességével, szakértelmével és tapasztalataival mérlegelhet: kimondva-kimondatlanul, de eldöntheti, melyik szabály fontos tényleg. Ha pedig nem tudja ezt eldönteni, segíteni kell neki!
Aki ténylegesen tenni akar valamit a Budapesten teljesen nyíltan, köztudottan zajló, időről időre törvényszerűen tragédiába torkolló utcai versenyek, illetve a notórius durva szabályszegő, extrém száguldozó járművezetők ellen, facebookos sopánkodás és újabb traffipaxok felszerelésének szorgalmazása helyett – pláne, ha történetesen ő a főpolgármester, valamint az ország talán legismertebb és legnépszerűbb ellenzéki politikai vezetője – ténylegesen tehet is dolgokat! A főpolgármester politikus. Nem rendőr. Neki nem traffipaxok kihelyezésével kell foglalkoznia, amikor észlel egy társadalmi problémát. Azzal a rendőrségnek kell vagy kellene foglalkoznia. A politikusnak meg azzal, hogy eléri: a rendőrség végezze el a munkáját, a közbiztonság fenntartása és javítása érdekében.
Budapest királyaként én azzal kezdeném ezeknek a tragédiáknak a megelőzését, hogy a rendelkezésemre álló seregek bevonásával (közterület-felügyelet, segíteni akaró polgárőrség, civil szervezetek) folyamatosan dokumentáltatnám az extrém szabálysértések tömegét. A dokumentációt átadnám a rendőrségnek: tessék, valós probléma, nem politikai frázis; itt éjszakánként illegális verseny van, ezen az úton folyamatosan szlalomoznak a nagyon sietősek, a LILDCK-1 rendszámú matt rózsaszínmetál tuningcsoda pedig hol itt, hol ott tűnik fel alacsonyan repülve a normálisak között.
Ha pedig a rendőrség továbbra sem akarná meglátni, amit az orra alá dugok, jöhetnek a keményebb eszközök. Rendőrkapitányok jogi felelősségre vonásának kezdeményezése kötelezettségmulasztásért, politikai tiltakozások, tüntetések szervezése a Teve utcába. Hadd érezzék a Budapest közbiztonságáért hivatalból felelős hatósági személyek, hogy ez már nemcsak közigazgatási, hanem személyes ügy is – innentől kezdve az övéké is.
Aztán, ha akarnának, jogszabály-változtatások vagy forgalmirend-átalakítások nélkül tudnának is dolgozni a közlekedési rend jelenleg nem igazán éber őrei. Szabályszigorítások nélkül is van ugyanis egy csomó lehetőségük a sokszorosan durván szabályt sértők nekik is fájó szankcionálására.
Kipontozás, jogosítvány bevonása, eltiltás alatt vezetésért börtönbüntetés kiszabása – a közlekedésből az abba nem valókat eltávolító rendszert nem kell feltalálni, az már kész, a magyar jog része. Csak nem működik. Rá kéne venni az alkalmazó hatóságot, hogy kezdje el következetesen működtetni végre!
Jó, ezt nehezebb lenne végigcsinálni, mint írni egy siránkozó posztot a Facebookra, ezt elismerem. Biztosan méltányolják majd ezt a nehézséget a budapesti polgárok is a következő önkormányzati választáson.
Én nem vagyok budapesti, ezért megkértem egy fővárosban élő, hardcore autós körökben is mozgó kollégámat, írja meg, ő mit gondol erről az egészről. Nem beszéltünk össze, de ezt kaptam tőle:
Aki valaha volt már autós Facebook-csoportban, az egész biztosan nem lepődött meg azon, hogy mi zajlik este a Váci úton és az ahhoz kapcsolódó utakon, így az Árpád hídon is, annak hosszú egyeneseivel, melyeknek egyik önjelölt Dominic Toretto sem tud ellenállni. Látni minden megoldást a gyorsan menésre a húzott dízel Golftól a soktízmilliós Porschéig, de néha ennél nagyobb hal is megjelenik.
Ha a kamerák és traffipaxok valóban megoldást jelentenének, akkor nem volna heti szinten banzáj a Vácin. A kamerák ellen nagyon hatásos fegyver, ha egyszerűen nincs rendszám az autón. A kihelyezett traffipaxot pedig egy ideje nem is pótolja már senki, mert rendszeresen gumilövedékkel pókhálósították be az üvegét. A szabálykövető magatartás már most is élhetetlen és betarthatatlan, így a szabályok további szigorítása és újabb kamerák kirakása helyett az egyetlen valódi megoldás az volna, ha a rendőrség képes volna ellátni a feladatát, és jelen lenni az ilyen köztudott eseményeken. Ez nem is lenne nehéz feladat. 2023 van, ezernyi Facebook-csoport, Instagram-poszt és TikTok-videó készül az esti Váci útról és más budapesti összeröffenésekről. Tudható az időpont, a helyszín, sok esetben egyértelműen azonosíthatók még az autók és a tulajdonosok is. Ennek ellenére sem sikerül fellépni határozottan.
Persze ne csináljunk úgy, mintha ez bármelyik másik helyen másképp volna. Így van ez Los Angelestől Tokióig, mindenhol létezik ez az autós szubkultúra. És ott sem akkor oszlik el a tömeg, ha egy újabb kamera felbukkan, hiszen mindenki kezében van egy, önkéntesen közzétett online tartalmak születnek a súlyos szabálysértésektől; a kamerától nem fél már senki. Akkor szokott ténylegesen bomlásnak indulni a racsézó tömeg, amikor a rendőrség valóban megjelenik.
(A cikk szerzője autós illetve közlekedési szakújságíró, egy közlekedésbiztonság-fejlesztésért unortodox módszerekkel dolgozó civil szervezet vezetője. A cikk véleménycikk, a szerző személyes álláspontját írja le, mely nem feltétlenül egyezik a Player.hu szerkesztőségének véleményével.)