Az egyre bonyolultabb és drágább új autók korában kevésbé éri meg kisautókat fejleszteni és forgalmazni, több más gyártó után az Audi is felhagyna a kategóriával. A hetvenes évek óta többször is megpróbálkozott a prémium kisautó koncepciójával a márka, és néhány modellje egészen emlékezetesre sikerült, ezeket mutatjuk be az összeállításunkban.
NSU Prinz
Az Audi első kisautóját még nem is Audinak hívták. A Volkswagen 1969-ben vásárolta meg a neckarsulmi autó- és motorkerékpár-gyártót, és az Auto Union nyomdokain felélesztett Audival közös cégbe szervezte.
Az NSU kisautója a léghűtéses, farmotoros, fürdőkádformájú Prinz volt, aminek sportváltozatát a vezethetősége miatt az autóversenyeken is kedvelték,
de a modernebb konstrukciójú Audi 50 érkezésével 1973-ban leállították a gyártását.
Audi 50
Az autó, amit mindenki Volkswagenként ismer, eredetileg Audinak született,
és nemcsak az első prémium kisautónak számított, de a kategória első német modellje is volt. 1974-ben mutatták be, pár évvel a piacot meghódító Fiat 127 és Renault 5 után, és nemcsak az Audi neckarsulmi gyárában, hanem a Volkswagen wolfsburgi üzemében is készült. Mindössze pár hónap múlva Polo néven szélesebb kínálattal Volkswagenként is megjelent 1974-ben.
Három éven keresztül párhuzamosan forgalmazták az Audi 50-et és a Volkswagen Polót, és nem meglepetés, hogy az utóbbiból sokkal több fogyott,
ezért az Audi 1978-ban, 180 ezer példány eladása után megszüntette a típust. Az eredeti tervek szerint az Audi 80 és 100 mintájára még feljebb pozícionálták volna, de végül elvetették, és már akkor is a nagyobb, drágább, jobban jövedelmező modellekre koncentráltak.
Audi Al2
A kilencvenes évek végén vették elő újra a kisautó ötletét az Audinál, 1997-ben a frankfurti autószalonon mutatták be az Al2 névre keresztelt koncepcióautót. A neve az alumínium karosszériájára utal, és akkor még nem sejtettük, hogy a furcsa dizájn nagyon hasonló formában nemsokára gyártásba kerül.
Persze a második tanulmányautó háromajtós, vászontetős, pick-upra alakítható felépítését nem tartották meg.
Audi A2
Az A2 néven gyártásba kerülő modell nehezen befogadható formájú karosszériája
0,25-ös légellenállási együtthatójával a legáramvonalasabb szériamodellé tette az ezredfordulón.
Az alumínium felépítésének köszönhetően rendkívül könnyű is volt, a speciális 3L változata csak 830 kilogrammot nyomott, ezért az 1,2 literes, 60 lóerős háromhengeres TDI motorral és a tiptronic váltóval az első háromliteres fogyasztású autónak számított.
A súlycsökkentés érdekében a 3L első változatából kimaradt a szervokormány és a légkondicionáló,
a hátsó üléseit nem lehetett dönteni, és további extrákat sem lehetett rendelni hozzá, de vékonyabb üvegekkel, könnyebb ülésekkel, magnézium kerekekkel és keskeny abroncsokkal szerelték, a gázpedál felengedésére pedig üresben gurult, amennyit csak lehetett, így a mérés szerinti átlagfogyasztása 2,88 liter lett száz kilométerre.
A 3L-ből összesen 6450 példány készült, de az A2-t lehetett kapni 1,4 és 1,6 literes benzines és 1,4 literes TDI motorokkal is. Az Audi akkori vezére, Bernd Pischetsrieder végül 2005-ben állította le az A2 gyártását, és a projektből végül mínusszal jöttek ki, állítólag 7500 eurót vesztettek minden egyes példányán, ezért az Audinak egy ideig nem volt kedve visszatérni a kategóriába.
Audi metroproject quattro
Pár évvel később, 2007-ben mégis egy újabb kisautóval állt elő az Audi, a tokiói autószalonon mutatták be a metroproject quattro névre keresztelt koncepciót. A tanulmányautó már magán hordozta a későbbi A1 vonásait, és az A2-höz képest egy sportosabb, vagányabb prémium kisautó vált belőle.
A legérdekesebb mégis a plug-in hibrid hajtása volt, ami évekkel megelőzte a jelenleg is kapható konnektoros modelleket.
A metroproject quattro első kerekeit a 150 lóerős 1.4 TSI, a hátsókat pedig egy 40 lóerős, 148 Nm-re képes elektromotor hajtotta. A hatfokozatú S tronic váltóval a kisautó 7,8 másodperc alatt gyorsult százra, és ennél is lényegesebb, hogy
100 km/órás sebességgel akár 100 kilométert is megtehetett tisztán elektromosan az akkumulátor egy feltöltésével.
2008-ban a párizsi autószalonon A1 Sportback Concept néven ötajtós változatban is bemutatták, még közelebb a végleges változathoz.
Audi A1 e-tron concept
2010-ben került gyártásba az A1, és még abban az évben a genfi autószalonon A1 e-tron néven egy újabb érdekes hibrid koncepciót leplezett le az Audi. A prototípus a 102 lóerős elektromotorral a 12 kilowattórás akkumulátor feltöltése után 50 kilométert tudott megtenni, és
a fedélzetén volt egy 254 köbcentis, 20 lóerős Wankel-motor, ami generátorként töltötte az akkumulátort.
A 12 literes üzemanyagtankkal további 200 kilométerrel nőtt a hatótáv.
Audi A1 clubsport quattro
Minden idők legizgalmasabb A1-ese az RS3-ból származó 2,5 literes, turbós öthengeres motort kapta meg,
aminek a teljesítményét 500 lóerőre, a nyomatékát 660 Nm-re növelték, hatfokozatú kézi váltóval, a TT-ből származó quattro hajtással és karbonkerámia fékekkel szerelték, ezzel 3,7 másodperc alatt gyorsult százra. A hat centivel kiszélesített karosszéria több eleme szénszálas anyagból készült, a tükrök és az ülések az R8-ról származtak.
Audi A1 quattro
Ha a 2011-ben készült clubsport quattro nem is vált valóra, több részlete is megjelent egy évvel később az A1 quattro különkiadásán. A limitált szériához az S1-ben dolgozó 2.0 TFSI teljesítményét 231-ről 256 lóerőre növelték, és a koncepcióéhoz képest egy mérettel kisebb, 18 colos kerekek dizájnját is megtartották.
A csakis gleccserfehér színben rendelhető limitált szériából összesen 333 példány készült, ezért a legkeresettebb Audik egyikévé vált.
Audi A2 concept
Bár az eredeti modellt nem sokan értették meg, az Audi azért 2011-ben ismét megkísérelte visszahozni az A2 koncepcióját.
A frankfurti autószalonon bemutatott tanulmányautó is alumíniumból készült, szénszálas elemek felhasználásával, ezért 1150 kilogrammot nyomott. A 116 lóerős elektromotorjával 150 km/órás sebességet ért el, a 31 kilowattórás akkumulátorral pedig 200 kilométer körül alakult a hatótávja.
Audi A1 citycarver
2018-ban jött ki az A1 második generációja, immár csak ötajtós Sportback változatban, és az elődjéhez hasonlóan ezúttal is az Ibiza és a Polo testvérmodelljeként, annyira közös platformon, hogy a gyártása is a Seat martorelli üzemében folyik. Sportváltozata sajnos már nem készült, a legújabb divatnak megfelelően
citycarver néven szabadidős kivitelt kínálnak belőle, 35 milliméterrel megemelt futóművel és műanyag betétekkel.
A négykarikás kisautók napjai ismét meg vannak számlálva, Markus Duesmann, az Audi vezére a német Handelsblattnak adott interjúban elmondta, hogy a jelenlegi széria kifutása után nem lesz utódja az A1-nek, és a vele közös alapra épülő szabadidő-autónak, a Q2-nek sem. Az Audi ismét a nagyobb és jövedelmezőbb luxusautókra koncentrálna, de a múltból kiindulva nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy egyszer még visszatérnek a kisautók közé.
Ez is érdekelhet: