A quattro már egy évtizede ismert volt az Audinál, amikor a márka rajongói egy újabb típusjelzést ismerhettek meg. Az 1994-ben bemutatott RS2 Avant volt az első az RS modellek sorában, és a Porschével közösen fejlesztett, mindössze egy évig gyártott, limitált szériás sportkombi indította el az izmos RS modellek hagyományát az Audinál. A sorozat 2002-ben teljesedett ki az RS6 bemutatásával, amely a kiváló mindennapi használhatóságával, ugyanakkor egy sportautó menetteljesítményeivel manapság is meghatározónak számít a kategóriájában.

Egy versenyautó teljesítményével

Röviddel az ezredforduló után merült fel a kérdés az Audi Sport elődjének tekinthető quattro GmbH-nál, hogy melyik modellt alakítsák át az RS4 után, és az A6-osra esett a választás, amelynek első generációja éppen 2001-ben kapta meg a ráncfelvarrását. Szükség volt hozzá egy nyolchengeres motorra, és az A8-ból ismerős 4,2 literes szívómotor jónak tűnt a feladatra. Mivel nem fért volna el az orrában, ezért négy centivel meg kellett hosszabbítani az elejét az A6-nak és S6-nak, így pedig a motort kettős turbófeltöltéssel használó RS6-nak is.

Az első RS6 motorján nem Ingolstadtban vagy Neckarsulmban végezték az utolsó simításokat, hanem az angliai Cosworth műhelyében. 450 lóerős teljesítménye és 560 Nm nyomatéka azonnal a kategória élére repítette, összehasonlításképpen

az Abt-csapat versenyautója, amellyel 2002-ben elhódították a DTM bajnoki címét, ugyanekkora teljesítményre volt képes.

Az Audinál pedig úgy gondolták, hogy a manuális váltó ideje lejárt, és ötfokozatú automatával szerelték az RS6-ot, amivel 4,7 másodperc kellett csak, hogy elérje a százas tempót.

A nagyobb teljesítményhez a karosszériát is átszabták, a limuzin és kombi négy centivel szélesebb lett, új lökhárítók, szélesebb küszöbök és markáns légterelő kerültek rá, de a két ovális kipufogóvég is meghatározta a formáját. Az első generációt részben kézzel szerelték össze, a neckarsulmi futószalagról a quattro GmbH műhelyébe kerültek át az autók, ahol további tizenöt óra munkával fejezték be az egyes példányokat.

Az első széria az RS6 plus kivitellel búcsúzott, 480 lóerős teljesítménnyel és 250-ről 280 km/órára növelt végsebességgel.

RS6 a versenypályán

A mai napig az egyetlen generációja az RS6-nak, amely versenyautóként is rajthoz állt. A Champion Racing színeiben indult RS6 Competition 2003-ban Randy Pobsttal a volánjánál múlta felül nemkülönben tekintélyes hengerűrtartalmú vetélytársait a Speed GT World Challenge sorozatban, ahol egy csapásra az élen végzett a 475 lóerős, kézi váltós, biturbó V8-as versenygép.

Tíz henger ereje

Hat évvel az első RS6 után 2008-ban érkezett meg a második generáció, és az Audi nemcsak a hengerűrtartalom és a teljesítmény, de a hengerek száma terén is feljebb lépett. Az 5 literes V10-es motor két turbófeltöltővel 580 lóerőt és 650 newtonmétert produkált, ezek az értékek még az R8-ét is felülmúlták, amely akkoriban 560 lóerőre volt képes. A versenyautók mintájára szárazkarteres kenési rendszert használtak, amivel különösen alacsonyra építhették be a 278 kilogrammos motort, ez pedig az autó súlypontjára is kedvező hatással volt.

Az elődjéhez hasonlóan a tízhengeres motorhoz is olyan sebességváltóra volt szükség, amely kezelni tudta a hatalmas erejét.

A hatfokozatú automatát alaposan átdolgozták, ezzel az RS6 már 4,5 másodperc alatt elérte a százas tempót,

és a kombinak is csak egy tizeddel több idő kellett hozzá. A végsebesség 250 km/óránál korlátozott, de felárért 280 km/órára volt növelhető, az RS6 plus modellnél pedig 303 km/óráig tartott a száguldás. Felárért három fokozatban állítható lengéscsillapítást és első kerámiafékeket lehetett rendelni.

Az Audi ezúttal is a diszkrét megjelenés mellett döntött, az A6-ostól szinte csak a 35 milliméterrel szélesebb karosszéria, a kidomborodó sárvédők és az alapból 19 colos, opcióként 20 colos könnyűfém kerekek különböztették meg az RS6-ost.

A gyártása továbbra is részben kézi összeszereléssel folyt, és az RS6 plus két limitált szériájával fejeződött be,

amelyekből összesen 500 darab, sorszámozott plakettel ellátott példány készült egyedi, ötküllős könnyűfém kerekekkel és bőr műszerfalborítással.

Amikor a kevesebb több

A kevesebb henger aligha lehet jobb, mondhatta mindenki, amikor az Audi megvált a V10-es motortól és 4 literes biturbó V8-asra váltott, de rövidesen elcsendesedtek a kritikák, amikor kiderült, hogy az új RS6 a menettulajdonságaival maga mögött hagyja az elődjeit. Nagy szerepe volt ebben a tömegcsökkentésnek, az alumínium nagyobb mértékű használatával ugyanis az új generáció 120 kilogrammal kevesebbet nyomott az elődjénél, és a 15 centiméterrel hátrébb került motorral a súlyelosztás is javult, ami tovább könnyítette az autó orrát.

Az Audi ezzel a generációval nemcsak a tízhengeres motortól, de az RS6 limuzinkarosszériájától is búcsúzott,

az RS4-hez hasonlóan a nagyobb modell is már csak kombiként volt elérhető. Az Avant hat centivel szélesebb lett a többi A6-osnál, a megjelenése nem hagyott kétséget felőle, hogy ez a kínálat legizmosabb tagja. Mivel az Egyesült Államokban a kombit ekkor még nem forgalmazták, ezért nekik meg kellett elégedniük az újonnan érkező RS7 Sportbackkel, ami praktikus ötajtós karosszériájával pótolta a limuzin hiányát.

Az új RS6 Avant teljesítménye ugyan 580-ról 560 lóerőre csökkent, de a nyomatéka 650-ről 700 newtonméterre nőtt, és az új nyolcfokozatú tiptronic sebességváltóval fél másodperccel hamarabb,

3,9 másodperc alatt érte el a százas tempót, a végsebessége pedig akár 305 km/óra is lehetett.

A kisebb motorral akár harminc százalékkal takarékosabb is lehetett az RS6, ami a részterhelésen működő hengerlekapcsolásnak is köszönhető, ekkor négy hengerrel üzemel az erőforrás. A lassításról ezúttal kerámiatárcsás fékek gondoskodtak.

Mivel a vásárlók valamivel nagyobb kényelemre vágytak, ezért a harmadik generációnál szériafelszerelés lett az adaptív légrugózás. Az évek során pedig egyre nagyobb teljesítményt hoztak ki a nyolchengeres motorból, az RS6 performance változata szintet lépett a 605 lóerős teljesítményével és rövid időre túltöltéssel 750 newtonméterre növelhető nyomatékával (sőt, 705 lóerős limitált szériája is volt).

Az előző szériákkal közös pontja, hogy az RS6-nak ez a generációja is a quattro GmbH neckarsulmi csarnokába került át a végszerelésre.

A mérsékelt teljesítményével és a csökkentett hengerszámával kapcsolatos kezdeti kritikák ellenére az RS6-nak éppen ez a generációja lett igazi bestseller, egyben piacvezető a nagyteljesítményű kombik kategóriájában, olyan vezető pozíciót vívott ki magának, amit a mai napig őriz. Az RS6 Avant világszerte nagy népszerűségre tett szert, és még a hagyományos limuzinokat kedvelő Egyesült Államokban is szorgalmazták a bevezetését, de nekik egy kicsit még várniuk kellett ahhoz, hogy megkapják az Audi nagyteljesítményű kombiját.

Az eddigi legjobb széria

A 2019-ben megjelent negyedik generáció hű maradt a sorozat hagyományaihoz, 4 literes biturbó V8-as motorja pedig már 600 lóerős teljesítményre és 800 newtonméter nyomatékra képes. Az Audi sportkombija ezzel 3,6 másodperc alatt gyorsul fel százra, és 12 másodperc után már kétszázzal száguld. Az oldalgyorsulási képességeivel is magasabbra emelte a mércét, és egy sportmodellnél ugyan kevésbé hangsúlyos, de a típus története során elsőként segíti 48 voltos mild hibrid rendszer a fogyasztás mérséklésében.

Újdonság a hátsókerék-kormányzás, ami nagy sebességnél növeli a stabilitást azzal, hogy a hátsó kerekek az elsőkkel megegyező irányban fordulnak el, kisebb tempónál viszont az elsőkkel ellentétes irányba fordulva segítik a manőverezést. Az elődjéhez hasonlóan az RS6 Avant ezúttal is rendelhető vonóhoroggal, és a piaci adatok szerint egyre többen választják a vontatás lehetőségét, jól mutatva, hogy

a vásárlók nemcsak a sportos vezethetőséget, hanem a mindennapi használhatóságot is keresik az Audi izmos csúcsmodelljében.

Míg az előző szériák csak jobban szemügyre véve tűntek ki a társaik közül, addig az RS6 Avant legújabb generációján már a laikusok is azonnal látják, hogy nem egy A6-os áll előttük. Ezúttal csak a tető, az első ajtók és a csomagtérajtó közös az A6-oséval, minden mást az RS6-hoz fejlesztettek ki, amivel a karosszéria nyolc centivel lett szélesebb, és most először a széria 21-esek helyett 22 colos kerekek is rendelhetők hozzá. Az egyedi motorháztetőnek köszönhetően

még a fényszórók sem egyeznek meg az A6-oséval, a lézeres mátrixfényszórók az RS7-ről származnak.

Az elődjeivel ellentétben ezt az RS6-ost már nem az időközben Audi Sport néven működő csarnokban fejezik be, hanem készen gördül le a neckarsulmi szerelősorról, mutatva a gyár nagyfokú rugalmasságát. A nagy keresletre válaszul az RS6 Avant végre az Egyesült Államokban is kapható lett, ezzel is aláhúzva, hogy ritka rétegmodellből világszerte keresett sikermodellé lépett elő az Audi nagyteljesítményű kombija.

A bemutatásának huszadik évfordulóját az Audi Magyarország ezzel a fantasztikus fotósorozattal köszöntötte, amelyet Mosoni Péter készített az RS6 két generációjáról.

Itt az ideje, hogy kiválaszd a kedvencedet!

Ez is érdekelhet: