A kis helyek egyre kapzsibbak, a nagyok ötletes eszközökkel csalogatják a pisiszünetre kényszerülő autósokat. Érdekes kis dolog ez.
Szomorú hírt kell közölnöm: szakítottam az egyik kedvenc kis vidéki, független benzinkutammal. Számtalan kávét, jégkrémet vettem már náluk az Egyes út mellett, sőt: voltak évek, amikor rendszeresen ide jártam tankolni is. Talán éppen ezért vettem annyira zokon, hogy most váratlanul megpróbáltak lehúzni egy százasra a vécéhasználatért. Még ha utólag le lehetne vásárolni azt a százast, azt mondanám, rendben is van a dolog, de nem; a Mammon annyira megszédítette őket, hogy az extra pisiszázast mindenkitől be akarják szedni, akár tankol, akár vásárol, akár tényleg csak a mosdóba ugrott be egy pillanatra.
Ráadásul ennél a kútnál a pénzbeszedés rendszere is a lehető legkellemetlenebb. Eddig is el kellett kérni a kulcsot a kasszánál, de hogy mostantól a tankolásért fizetők mögötti toporgó sorban állást követő, kissé megalázó rituáléért (kezicsókolom, szeretnék pisilni egyet, ideteccik adni a kulcsot?) még fizessek is, ez mindennek a teteje.
Hát nem! Én bizony mindhalálig, foggal-körömmel ragaszkodom az útközbeni ingyen pisiléshez!
Értem én, hogy nincs ingyen az öblítővíz, a fajansz amortizációját is meg kell fizetni, a kézszárító levegőjét sem manócskák lehelik forróra társadalmi munkában és nyilván a takarítás is pénzbe kerül. De akkor is: az útipisi egy civilizált világban szerintem mindenhol ingyenes kellene, hogy legyen.
Kiváló kompromisszum a rideg gazdasági kényszerűség és az emberiesség között, amikor a szolgáltató úgy fizetteti meg a mosdóhasználatot, hogy a végén még az ügyfél érzi úgy, hogy jól járt az üzlettel. A klasszikus modell a levásárolható kupon: bedobsz egy fémpénzt a mosdó előtti sorompó automatájába (még elegánsabb, amikor ugyanezt készpénzkímélő módon, bankkártyával is meg tudod oldani), cserébe kapsz egy fecnit, amit beválthatsz a shopban. Például veszel egy kávét és ezzel biztosítod az örök körforgást a rendszerben.
Fenntarthatóság szempontjából viszont nem vagyok meggyőződve arról, hogy a komplikált pénzbeszedő automata energiaigénye, a jegynyomtató automata papírfecnije hasznára válik a világnak. Ennél azért praktikusabbnak tűnik a McDonald'sokban szokásos megoldás, ahol a blokkra nyomtatott kód nyitja a vécé számzárát – bár ez a rendszer nem ügyfélbarát, mert feltételezi, hogy van időd előbb vásárolni, aztán lepisilni az árba beépített szolgáltatási díjat. De a MOL új rendszere még jobb: ha letöltöd az appot, az abban található kóddal ingyen van a vécé.
A kúthálózat így márkahűséget alakít ki, te ingyen pisilhetsz, nincs felesleges pénzforgalom és környezetterhelő cetlizés a rendszerben: mindenki jól jár!
Huszonegyedik századi világunkban nem mehetünk el amellett sem, hogy az út menti vécézés megfizettetése összetett gender-ageista-financiális társadalmi lőporoshordó is. Miért fizessek én férfiként egy piszoár meglátogatásáért ugyanannyit, mint egy sokkal komplexebb szolgáltatást igénylő hölgy? Miért kell idegen felnőtteknek állni a legtöbb fizetős vécére ingyen bevihető gyerekek anyagcsereköltségeit?
Az se lenne rossz, ha a közösségi közlekedéssel utazók is valahogy általánosan megkaphatnák az ingyen pisilés örömeit. Mégsem állapot, hogy bár a vonaton ingyen van a vécé, az állomáson fizetni kell érte; hogy a távolsági buszok túlnyomó többségén nincs vécé, a megállóhelyeken pedig szinte mindenhol fizetős. Ha a repülőtereken lehet ingyen a vécé, a pályaudvarokon, buszállomásokon miért nem?
Nem is panaszkodom tovább a benzinkutakra; belátom, hogy autóval még mindig, mindenképpen jobb helyzetben vagyunk, mint a felszíni tömegközlekedési eszközök használata esetében. Hiszen kocsival utazva mindig ott a B-terv: a kukoricásba, erdőszélre, illegálisan lerakott útmenti szemétkupacra pisilés kényelmetlen, de ingyenes és minden szociális érintkezést kiküszöbölő alternatívája. Aminek viszont tipikus externáliája az útszéli pihenőpontokon oly gyakran megtalálható, nem igazán esztétikus és gusztusos papírdarabka-mező.