A Formula–1 nagykönyvében csak minden idők legemlékezetesebb versenyeként említik az 1996-os Monacói Nagydíjat. Elmondjuk és mutatjuk is, hogy miért.
Ha már hétvégén jön a Monacói Nagydíj, idézzük fel, mennyire kaotikus volt az 1996-os hercegségbeli futam: a versenyt még idő előtt le is fújták, 78 körből csak 75 lett, mivel a verseny időtartama meghaladta a két órát, és így is csak hárman értek célba a 22-ből.
Értelemszerűen ők mindannyian dobogóra állhattak: Olivier Panis (Ligier-Mugen-Honda) élete első és egyben utolsó F1-es győzelmét érte el, mögötte csak David Coulthard (McLaren-Mercedes) és Johnny Herbert (Sauber-Ford) ért célba:
Egyébként azokat, akik teljesítették a versenytáv 90%-át, rangsorolták, így fordulhatott elő az is, hogy Heinz-Harald Frentzen (Sauber-Ford), Mika Salo (Tyrrell-Yamaha), Mika Häkkinen (McLaren-Mercedes), Eddie Irvine (Ferrari) is célba ért, bár utóbbinak az akkori pontozási rendszer miatt már nem jutott egy pont sem.
És akkor azt sem hagyhatjuk ki, hogy Coulthard Michael Schumacher sisakjában volt kénytelen versenyezni, mivel sajátja alkalmatlan volt a bevetésre, a győztes Panisnak meg egy öltönyt kellett kölcsönkérnie a győzelmi fogadásra, mert ekkora sikerre egyáltalán nem számított.
(Fotó: Formula1.com)
