Csak hálásak lehetünk a Renault-nak azért, mert 1995-ben megépítette az Espace F1-et, hiszen ehhez foghatót nem nagyon láthatsz már. Az Espace forgalmazásának tizedik évfordulójára kerestek egy ütős ötletet, és mivel ez éppen egybeesett a márka F1-es szereplésének tizedik évfordulójával, ezért ezt a kettőt gyúrták egybe.

Az Espace F1 valójában csak emlékeztetett a népszerű egyterűre, aminek akkor már a második generációja futott, hiszen műszakilag inkább egy Formula–1-es autóhoz állt közelebb. A bárki által megvehető egyterű karosszériája is üvegszálas műanyagból készült, de az Espace F1 alaposan kiszélesített műanyag héját szénszálas anyagból építették meg.

A motor az 1993-as Williams-Renault versenyautóból származott, az FW15C-ből, ami arról emlékezetes, hogy Damon Hill a nullás rajtszámmal használta a sajátját, és a 2-es rajtszámú Alain Prost ezzel nyerte meg negyedik világbajnoki címét. A 3,5 literes V10-es motort az F1-ben 700 lóerőre korlátozták, de az Espace-ban 800 lóerőt tudott.

Középre építették be a tízhengerest, akárcsak a versenyautóba, így a motor alaposan belógott az utastérbe. Belülre négy kagylóülést építettek versenyövekkel, úgyhogy a pilóta mellett hárman is élvezhették az Espace F1 menetteljesítményeit, például Frank Williams, akit David Coulthard vitt el egy körre, de természetesen Alain Prost is vezette a fenevadat.

A menetteljesítményei a mai szuperautóknak is becsületére válnának. Az Espace F1-nek elég volt 2,8 másodperc, hogy nulláról százra gyorsuljon, és 6,9 másodpercnél már a kétszázat hagyta el, a végsebessége 312 km/óra volt. De a karbon-kerámia fékjei is szenzációsak, hiszen ahhoz, hogy 270-re gyorsuljon, és ismét megálljon, elég volt neki 600 méter.

Még megvan ez a szédületes Espace, a típust akkoriban gyártó Matra márka múzeumában lehet megnézni, Párizstól kétszáz kilométerrel délre.