Hát persze, hogy elég. Ha lepadlózod, így is majdnem elájulsz, akkorát tol ez az óriási luxuslimuzin. Nem túlzok, tényleg!
Az elektromos mobilitás cúnamijának legtovább talán ezek a két tonna és öt méter feletti, ultrakonzervatív luxusszedánok fognak ellenállni. De azért őket is elkezdte már megkoptatni a villamosítási, emisszió-csökkentési hullám. A nagy Bentley limuzin pingpongasztalnyi motorházteteje alól például már ki is mosott négy hengert az áradat. De sebaj, maradt még így is ott éppen elég.
A Bentley, köszöni szépen, jól van. A márka mindent elad, amit legyárt, évi 15 ezer kézzel gyártott autójukra bőven van jelentkező, valamennyi piacon. De azért ők is látják a változásokat és reagálnak is rájuk, persze csak amolyan tempós, megfontolt, konzervatív stílusban, ahogy illik is hozzájuk. Szóval elektromos Bentley még nincs, de a downsizingba azért már ők is belefogtak. Az európai piacon például kimondva-kimondatlanul elindult az a folyamat, amelynek végén a V8 lesz az új V12. Kevesebb henger, kisebb motor, kisebb katalógus-fogyasztás, kisebb EU-s büntetőadó a cégcsoporton belül az emisszió miatt: világos, mi az elsődleges szándék a hengerszám-csökkentéssel.
De vajon a Flying Spur V8-cal is eléggé Bentley maradt?
Ó, hogyne. Sőt: a valamivel kisebb teljesítmény mellett elért mázsás súlycsökkentéssel hajszálnyit élénkebb, fickósabb lett az egyébként összkerék-kormányzással is felszerelt kocsi mozgása. A V8 egy leheletnyit akkor is inkább driver's car, mint a sofőrösebb hangulatú W12, ha a katalógusértékek némileg alacsonyabbak. A V8-as gyorsulása 3,8 helyett 4,1, a végsebesség 333 km/h helyett 318. Lóerőből 635 helyett csupán 550 van, de ez is sokkal-sokkal több, mint elég.
Amit a V12-essel eszembe se jutott megcsinálni, annyira nem az a karakter, a V8-assal azért kipróbáltam. Fék le, gáz be, fék fel: nézzük, hogy működik az Audi-féle nagyon egyszerű launch control egy Bentley-ben!
Hű, de megöregedtem! Hát régen ez nem volt, hogy egy sima gyorsulási teszttől elkezdjen elködösülni a látásom és érezzem, ahogy kifut a végtagjaimból a vér! Elvettem a gázt, kigurultam, megálltam. Na még egyszer, biztos csak a front miatt éreztem, hogy mindjárt elájulok. Másodjára már jobb volt a helyzet, de így is azt éreztem: szó szerint halálos, ahogy ez a kocsi betapad a négy hatalmas kerekével az aszfaltba és hátba vág az erő.
Ültem én már erős és gyors kocsiban nem kevésszer, de még a Taycan Turbo S-ben sem éreztem ennyire, hogy egy elstartoló űrhajóba kötött tehetetlen rongybaba vagyok.
A biztonság kedvéért kicsit később kedves operatőr kollégámat is felhasználtam kísérleti nyúlnak egy újabb gyorsuláshoz, és ő is megerősítette: igen, érzi, ahogy a lábából megindul hátrafelé a vér és kezd elhomályosulni a világ. Bármennyire is nehéz fizikai alapokat találni a jelenséghez, mégis így van: a nagy tömeg és a nagy erő párosa valahogy másképpen, durvábban gyorsul, mint az ugyan erős és gyors de kevésbé tankszerűen súlyos kocsik.
A V8-as Bentley az alacsonyabb katalógusszámokat leszámítva nagyjából pont ugyanazt tudja, mint a nagyobb, erősebb, drágább változat. Légrugóival a töredezett, kátyús valóság fölé emeli utasait, vastag ablakai tökéletesen kizárják a külvilágot, a művészien kimunkált utastérben pedig még messze a legális autópályatempó felett is csodálatosan érvényesül a legfelső kategóriába tartozó Naim autóhifi hihetetlen hangzása.
A Flying Spur ezzel a motorral is kiváló érzékkel egyensúlyoz árban és stílusban a mellette tömegmodellnek ható német felsőkategóriás limuzinok és a már a klasszikus vezetési élmény rovására tágas és komfortos Rolls-Royce-ok közötti keskeny mezsgyén. A W12-ről V8-ra váltás pedig a downsizingnak az a kategóriája, aminél még nem igazán kell kompromisszumokról beszélünk.
Ha valakinek a nagyobb kell, mert ha már Bentley, ha már Flying Spur, akkor legyen a legnagyobb, azt persze meg lehet érteni. De ha csak az élmény, a hangulat, a bentliség számít, egészen nyugodtan tessék csak hazavinni ezt a kisebbiket, kedves dúsgazdagok. 76 millió alapáron, a tesztautó esetében az extrákkal 112-re nő az ár, 15 liter körül fogyaszt, ha nem nyomjuk neki - igazán nem nézik ki vele sehonnan az embert. És tessenek nyugodtan elhinni: hiába olcsóbb, nem fognak benne csalódni és nem fog hiányozni az a plusz négy henger sem!