Kívülről hetvenes évek, belülről viszont ezernyolcszáz, GPS-szel felszerelt járművet és HD-kamerákat irányítanak. Többek közt.
Itt állunk egy Szabó Ervin téri irodaház előterében. Ha nem lennének a kézfertőtlenítők és a forgóvillás beléptetőkapu, meg persze ha már éltem volna akkor, simán lehetnénk a hetvenes években is. Aligha van még egy olyan irodaház a budapesti belvárosban, ahová ilyen csodás retró ajtón lehet bejutni:
A képen nem látszik, de mögötte van még egy ajtópár, ennek a klónja. Kívül-belül ilyen az irodaház hangulata, nem véletlenül alakít rendszeresen szovjet vagy más szocialista országbeli épületeket Pesten forgatott filmekben.
És innen irányítják Budapest teljes tömegközlekedését – mondhatjuk lesajnálóan vagy lelkesen, de inkább lelkesedjünk, mert sokáig így lesz még: ide futnak be a kábelek a metrótól, ide érkezik minden információ. Egy költözés nem annyiból állna, hogy mindenki bepakolja a cuccait egy papírdobozba, rárakja a tetejére a kis asztali növényét, aztán kirámol az új helyén, az informatikusok meg pár óra alatt rendszerbe kötik a számítógépeket. Eddig el is halt minden központáthelyezős terv.
Ez ugyanis nemcsak névleg a Budapest Közlekedési Központ (BKK) egyik épülete, hanem ténylegesen a közlekedési központ maga. A hatodik emeleten, a BKK Futár központban csúcsidőben huszonhat menetirányító diszpécser fejenként tizenkét vonal mintegy hetven járművét – villamosokat, autó- és trolibuszokat – irányítja, rajtuk kívül négy központi diszpécser és egy fődiszpécser dolgozik.
Egy diszpécsert négy monitor ível félkörbe, a fődiszpécser közelében van a három lapostévé, ahová az ötszázötven közúti kamera képe közül tehetik ki azokat, ahol valami történik. Ottjártunkkor éppen nyugalom van, ami azt jelenti, hogy csak a Budaörsi út befelé vezető oldalán, a Nagyszőlős utcai felüljáró belső sávjában koccant össze néhány kocsi, a Bosnyák téren is történt valami, az Üllői út forgalmát pedig úgy megakasztják a körúton beszoruló autósok a Corvin negyednél, hogy nemcsak a metrópótló nem mozdul már a többedik zöldje ellenére sem, de nem sokkal mögötte egy villogó-szirénázó mentőautó is percek óta áll a sorban, mert az autók nem tudnak hova mozdulni, hogy elengedjék.
Kicsit Nagy Testvér-érzés, hogy több kameraállásból, akár sokszoros zoommal is tökéletes minőségben nézhetjük az eseményeket, de a helyzet ennél durvább: akár be is avatkozhatnánk, persze nem az autó-motoros Lővei kolléga és én, hanem a központ munkatársai. Az nem megy, hogy gyorsan pirosra állítsák a lámpákat a körúton, és zöldet adjanak az Üllőinek, hogy kiszabaduljon a busz és nem sokkal később a mentő is, de ha néhány percnél tovább a fennakadás – például egy súlyos, személyi sérüléses balesetnél, ahol a helyszínelés több óra is lehet – cselekedhetnek, pontosabban cselekedniük is kell.
A BKV vagy a szerződéses szolgáltatók járművezetőit utasíthatják – vagy akár információt is kérhetnek tőlük, nincs mindenhol kamera, és nem is mindegyiket lehet irányba forgatni –, a pótlásra tartalékolt tizenhét-tizennyolc buszt az adott vonalra irányíthatják, ha ez nem elegendő, akkor más vonalról is kivehetnek buszokat, odaküldhetik a kék lámpás „helyszíni forgalomirányító egységet”, információt vagy segítséget kérhetnek a rendőrségtől. Közben maguk is tájékoztatnak a járművek fedélzeti kijelzőin, a közterületi kijelzőkön, a BKK Futár és a BKK Info alkalmazásban, a közösségi médiában és a rádióban is. Csak egy adat, hogy ez mekkora meló:
naponta átlagosan négyszáz forgalmi zavart kell kezelniük.
Az is annak számít, ha reggel egy busz nem tud forgalomba állni, ezt viszont csendben megoldják, ám legtöbbször forgalmi okokból, balesetek, szabálytalanul parkoló autók, vagy közműhibák elhárítása miatt húsz-harminc zavart bizony tapasztalhat az utasok egy része. Nekik kis százalékuk is sok bosszankodó embert jelent: a több mint negyvenezer járaton közel négymillió felszállás történik egy nap.
Ilyen fennakadások óhatatlanul akadnak egy kétmilliós város működése során – meg olyanok is, amilyeneket nem gondolnánk. Például, hogy egy buszvezető egyszer csak jelzi, hogy felbontották előtte az utat. Ilyenkor a BKK-nál megnézik, szólt-e erről előzetesen a kivitelező (itt tervezhető munkákról van szó, nem váratlan feladatról), ha nem, akkor megpróbálják kideríteni, melyik cég az. Ha máshogy nem, megpróbálják a helyszínen leolvasni a kordonról… Utána felhívják – valamennyi, a fővárosban ilyen munkák végzésére jogosult céghez van elérhetőségük –, ahol kiderül, hogy elfelejtettek szólni. A következmény: a busz késik, a diszpécser lázasan szervez, a cég előbb-utóbb megszünteti az akadályt, majd, ha akarja, ugyanezt eljátssza még jó néhányszor, mert jogi következménye nem nagyon van az ilyesminek.
Azt se gondolnánk – de most pozitív példa jön –, hogy a Waze és a BKK közötti együttműködés kétirányú: nemcsak a központ jelzése alapján szerepelnek az applikációban a közlekedési események, hanem a BKK-hoz is befutnak a felhasználói jelzések. Ha többen jeleznek mondjuk egy balesetet, megnézhetik a kamera élőképét vagy a helyszínre küldhetnek valakit, hogy pontosítsák az információt, és ha kell, a Facebook-oldalukon, rádióban stb. tájékoztatnak róla.
A tájékoztatás – ez az eddigiekből is kiderült – alapvető feladata a BKK-nak, és furcsamód a koronavírus-járvány ebben közvetve segítette a céget. A kényszerűségből pályát módosító egykori vendéglátósok közül sokan kötöttek ki a BKK-nál például utaskoordinátor pozícióban: idegen nyelvet is beszélnek, és az esetleges konfliktusok kezelésében is van tapasztalatuk, bár ilyen nagyon kevés van, hiszen jól kommunikálnak az emberekkel, ezért ki sem alakulnak problémás helyzetek.
Amíg ezeket megtudom a Futár központot bemutató BKK-soktól, a Corvin negyednél már rendeződik a káosz, végre mehet, akinek zöldje van. A Budaörsin viszont még akkor is tart a helyszínelés, amikor fél órával később elautózom mellette a másik irányba, az Egérútig torlódott fel a forgalom. Lesz vagy másfél-két óra a diszpécsereknek, mire vissza tudják állítani a buszokat a menetrendre.
Ez is érdekelhet: