Beülhetünk a mai lapra szerelt bútoroknál sokkal kényelmesebb fotelbe sóhajtozni azon, hogy bezzeg régen az Opel izgalmas volt, a Jaguar angol, a Porsche lapos, a BMW meg hátul hajtott, de be kell látnunk, hogy az emberek jelentős része egyáltalán nem autofil. Az Opel kapcsán azt nézik, milyen az ár-érték aránya, az indiai tulajdonú Jaguar nekik ugyanúgy angol, mint amikor a Fordé volt, a Porsche Cayenne-t nem cikinek tartják, hanem vágynak rá, arról pedig fogalmuk nincs, hol hajt a kocsijuk.

Lehet fintorogni, hogy egy elsőkerék-meghajtású BMW olyan, mint a kiherélt tenyészbika, de ha volt is ember, aki azért nem vett mondjuk egy remek 5-ös sorozatot, mert zavarta, hogy az elsőkerekes egyterű 2-eseknek is kék-fehér márkaemblémájuk van, bőven kárpótolta a gyártót az a néhány százezer másik, akinek soha nem volt BMW-je, most viszont már van egy 2-es Active vagy Gran Tourere.

Változatlan az alapforma: BMW-hez képest aránytalan és felfújt, egyterűnek viszont kellemes.

A műszaki alapok továbbra is a Minivel közösek – és a következő, szintén elsőkerekes 1-es sorozat is ezt a platformot használja majd –, ami egyrészt költséghatékony a gyárnak, másrészt, mivel élvezetes elsőkerék-meghajtású kocsik között nem sok jobb van a Mininél, a 2-es egyterűek vevői is joggal bízhatnak abban, hogy ehhez a BMW-hez is jár a vezetési élmény. Persze Miniből is az alacsonyabb, rövidebb háromajtós nyújtja a legtöbb örömet, de az Active Tourerhez közelebb álló Countryman is többet nyújt ezen a téren, mint a kategóriában szinte bármi.

A tesztünkben szereplő 220i Active Tourer, tehát a Gran Tourerrel alkotott páros rövidebb, mindössze 4,35 méteres, ötüléses tagján is érezni, hogy a tervezők irodájában nem csak a praktikus szó volt felírva a mágneses táblára. De az is: van elég hely az egyharmad-kétharmad arányban, sínen tologatható hátsó üléseken is, jut fej- és lábtér, bár a középső utas itt sem érezheti magát teljes értékűnek, a csomagtartó 468 literére pedig még egy szemtelen pr-cikkben sem lehetne azt írni, hogy mindent elnyel. Egyterűeknél pakolóhelyek, zsebek, rekeszek, fiókok számában szokás egymásra licitálni – hát, ettől inkább tekintsünk el, lehet kapni Opel Combót, ha ez a legfőbb szempont.

A BMW másban jobb. Abban, hogy BMW. Ennek megfelelő az anyaghasználat, a műszerfal kialakítása, és vezetési élményben is többet nyújt. Hiába magasabb építésű – ami értelemszerűen jót tesz a kilátásnak –, kellően stabil, a futómű feszes, de nem annyira, hogy a családi utazáshoz panaszkodó utasok, síró gyerekek tartozzanak. A kormányzás közvetlen, öröm tekerni a volánt.

Mindez mit sem érne rendes hajtáslánc nélkül. A 2-es Active Tourer már az új idők szülötte, a BMW-féle híres sorhatos soha nem került a motorháza alá, sőt, esetében a nagy motor legfőbb jellemzője, hogy négyhengeres, nem csak három. A 220i kétliteres benzinese tehát nagy motornak számít, 192 lóereje, 7,4 másodperces gyorsulása és 229 km/h végsebessége tényleg sportosnak mondható, jól illik hozzá az alapáras, hétfokozatú duplakuplungos automata váltó.

Igen, érezni hajtási befolyásokat a kormányon – csodákra az amúgy nagy tudású német mérnökök sem képesek. Azaz kisebbekre mégis: az üresen másfél tonnás, viszonylag nagy légellenállású, dinamikus haladásra képes, sőt, azt igénylő 220i Active Tourer valós körülmények között is tud nyolc liter körüli fogyasztani.

Ennek persze – némi logikai zavarral élve – ára van: bár a háromhengeres 216i Active Tourer 7,55 millió forint, a 220i majdnem kétmillióval drágább, a bőségesen extrázott, Sport Line felszereltségi szintű tesztautó meg 14 millió. Vitathatatlanul prémiumautó.

Ez is érdekelhet:

Szarvasos pulcsis urak helyett szakadt farmeres fiataloknak - Volvo XC40-teszt - Roadster

Annyira érzi a Volvo a trendeket, hogy arról külön cikkben lehetne értekezni. De most nem ez jön, csak az Év autója, az XC40-es méltatása, ez is érdekes lesz.

(Fotó: Tóth István)