Már 1967-ben beindult a C3-as Corvette gyártása a következő modellévre, melyben az előző generáció technikáját vitték tovább megújult formában. Évekkel korábban mutatták be a Bill Mitchell irányítása alatt készült, de Larry Shinoda által tervezett Mako Shark II tanulmányautót, melynek nyomán a sorozatgyártású változat készült.

Domborodó sárvédői, nyúlánk vonalai és derékban szűk karosszériája felülnézetből kólásüveg formát rajzol.

Ezzel igazi szépségideál lett a Corvette, mely elhagyta az osztott ablakos megoldást, cserébe a kupé praktikusabb és jobb kilátást biztosító, ívelt hátsó ablakot kapott, valamint megjelent a kivehető tetőpanel is. Aki még ennél is szellősebb Corvette-re vágyik, annak pedig továbbra is elérhető a nyitható vászontetős kabrió változat, melyből ez a narancssárga az egyetlen, melyhez megrendelték a ZL-1 csomagot.

1969-ben került fel az opciós listára a ZL-1-es, ami 4700 dolláros árával a legdrágább tétel volt. Ezért aztán érthető módon a Corvette ZL-1 olyan ritkaság, melyről olyan legendák keringenek, minthogy akkoriban ez volt a világ leggyorsabb sorozatgyártású autója az amerikai Car and Driver magazin tesztje szerint. 12,1 másodperc alatt futja meg az Amerikában referenciának tekinthető negyedmérföldes távot.

427 köbhüvelykes lökettérfogatú (7,0 literes) V8-as motorja alumínium blokkos és kifejezetten homologizációs céllal fejlesztették.

Vérbeli versenymotor, melyet vastagabb hajtórudakkal, újratervezett főtengellyel, dugattyúkkal, nagyobb kipufogószelepekkel és áttervezett vezérműtengellyel szereltek, valamint alumínium hengerfejekkel. Egyes információk szerint a motor teljesítménye 430 lóerő, de bizonyos mérések szerint akár 100 lóerővel többet is kiüvölt magából a szívó V8-as. Ennek megfelelően a Corvette ZL-1-et nagyobb teljesítményű fékekkel és nagy teherbírású felfüggesztéssel szerelték.

1968. december 30-án a pennsylvaniai John W. Maher befolyásos barátainak köszönhetően átvehette az egyetlen lakossági vásárlónak készült ZL-1-es kabrió Corvette-et. Előtte Don Yenko mesélt neki egy kísérleti, teljesen alumínium versenymotorról, mely az M40-es automata sebességváltóval rakétaként lő ki a rajt után. Megrendelését az SCCA kétszeres bajnoka, a Gulf Research vezető alelnöke segítette, ezért Maher a Monaco Orange nevű narancssárga fényezést választotta az autóhoz Grady Davis tiszteletére.

Maher aztán nem csak a 70-es években, de később is az automata Corvette kabrióval indult versenyeken, melyet pimasz módón automatikusan nyerőnek hívott.

Amerika leginkább az olyan izomautóiról ismert, mint mondjuk a Camaro, de a Corvette egész más szinten játszott. Európai sportautókat akartak megszorongatni vele, ezt a motivációt évtizedek után is tartja a Corvette. A típus történetének egyik kiemelkedő és csodálatos darabja a narancssrága ZL-1 kabrió, mely akár hárommillió dollárt is megérhet.

Ez is érdekelhet: