A Dacia Jogger egyszerre három modellt vált le: a Lodgyt, a Dokkert és a Logan kombit. Nagycsaládos kedvezménnyel már 3,5 millióért haza lehet vinni.
Már hetek óta figyelem az M1-esen a keletről nyugatra tartó, Dacia Joggerekkel megpakolt autószállító kamionokat. Mostantól már itthon is megáll néhány közülük: a hazai sajtóbemutatóval hivatalosan is megindult a jelenlegi legnagyobb Daciák magyarországi értékesítése. Igen, a legnagyobb: a Jogger még a Lodgynál is hosszabb öt centivel.
Kezdjük a legfontosabbal: a Jogger fehérben néz ki a legjobban. Az új modell úgynevezett marketingszíne egy terrakotta nevű metál, amiben az Extreme nevű csúcsverzió tényleg nagyon hatásosan fest, hangsúlyozottan terepes jellegű, karbonszerű fekete matricáival, a vaskos, zseniális megoldással keresztbe fordítható hossztartókkal a tetején.
Ahogy ezt a kocsit fényképezgettük, megérkezett és leparkolt mellénk egy kolléga egy egyszerű fehér, majdnem fapados Joggerrel, és optikailag rögtön agyon is vágta a vörösesmetál csúcsmodellt. A nyújtott bakancsformát, a kocsi impozáns méreteit és jó arányait remekül kiadja a sima fehér szín, ráadásul még olyan eleganciával is felruházza az autót, amilyet Dacia esetében én még soha nem tapasztaltam. Ha venném, fehérben venném. De venném?
Ha most hirtelen új családi autót kellene vennem, a lehető legjobb áron – simán. A kifutófélben lévő eddigi hétüléseshez, a Lodgyhoz képest minőségi és esztétikai hiperűrugrás történt minden tekintetben, és már az is egy élhető, vállalható családi budget-autó volt. A Jogger ennél többet tud. Ezt már lehet őszintén szeretni is, komfortja pedig alig marad el a másfél-kétszer ennyibe kerülő, hasonló méretű SUV-k alapváltozatainak színvonalától. Elmarad, egyértelműen, de tényleg nem nagyon.
A két hangszórós, hátul tekerős ablakos alapmodell minimalizmusa kicsit erős, a műszeregység klasszikus mutatói is ritkaságszámba mennek ma már egy ekkora autóban, pláne egy vadonatúj modellben.
Az ülések formázottsága elnagyolt, a csomagtérajtó belső burkolata csak középen takarja el úgy-ahogy a lemezeket, az olcsóbb verziók manuális klímakonzolja egy Karancs gáztűzhely tárcsáinak igényességét idézi.
De a helykínálat remek, a sok kis rakodóhellyel, a hátsó asztalkákkal a valóban használható harmadik üléssorral és a könnyű variálhatósággal kiválóan be lehet rendezkedni a kocsiban hosszú utakra is. Aki esetleg még az első hétüléses Daciával, a Logan MCV-vel szerzett körömfeketítős, derékszaggatós élményeket a hátsó üléssor ki-be szerelésénél, nyugodjon meg: a Jogger hátsó ülései egyenként kivehetők, és darabonként csupán tíz kilót nyomnak!
A Jogger igen szerény motorválasztékkal kezdi meg földi pályafutását. Dízel már nincs, elektromos még nincs belőle, az automata váltó komfortját is meghozó hibrid is csak jövőre várható. Ami van, az az egyliteres, háromhengeres, turbós benzinmotor, kötelezően kézi váltóval. A motor alapértelmezésben száztíz lóerős, ha viszont az LPG-üzemre is felkészített benzin-gázos verziót választjuk belőle, akkor csak száz. Azt gondolhatnánk, hogy egy ekkora testhez ez kevés lesz, de nem.
A Renault-Nissan CMF-B építőkészletéből összerakott kocsi mindössze 1,2 tonnát nyom, amit könnyedén kap a hátára még ez a picike motor is. Autópályatempóig dinamikusan, megbízhatóan gyorsít a Jogger, gázzal is, benzinnel is. Hogy mennyit fogyaszt közben és hogy mit csinálna, ha nem csak két újságíró ülne bele, hanem egy komplett család teljes tengeri menetfelszereléssel, még nem tudjuk – ezt majd a hamarosan érkező tesztautóval fogjuk kipróbálni.
A kis tömeggel akár pattogós, ugrálós is lehetne a kocsi, de a nagy, csaknem háromméteres tengelytávval pont az ellenkezője valósul meg. A kerekek nagyon messze vannak egymástól, az úthibákon finoman lép át a Jogger. A húszcentis szabad magassággal a földutakon is jól érzi magát, bár a nagy tengelytávolságra ilyenkor figyelni kell, nehogy felakadjon egy törésen, bakháton az autó.
A hatfokozatú kézi váltó a Jogger vezetési élményének gyenge pontja. Lagymatag, pontatlan a kar megvezetése, a kuplung fogáspontja bizonytalan. Elindulásnál folyton attól tartottam, hogy na, mindjárt lefullad, pedig nem is, a finom kapcsolásokra való ráérzéshez pedig kevés volt az a pár tucat kilométer, amire most lehetőséget kaptunk. Majd talán a teszten jobban összecsiszolódunk. De hogy pozitívan fejezzem be a beszámolót: a Jogger hangjától egészen fellelkesedtem, annyira jó. Ércesen, férfiasan reccsen a kipufogó minden gázadásra, sem a háromhengeresség, sem a piciség nem jelenik meg az akusztikában.
A Jogger legnagyobb erőssége egyértelműen az ár-érték aránya. A legolcsóbb verzió a még most is elérhető nagycsaládos kedvezménnyel és importőri finanszírózási kedvezménnyel akár 3,5 millió forintra is leszorítható, ezek nélkül 5,7 millió forintot kell kikészíteni érte. Ennél a Jogger a mai autóárak ismeretében egyértelműen sokkal többet ér. Aki kedvet kapna hozzá, egészen emberi szállítási időre számíthat: a Dacia azt ígéri, hogy még az idén biztosan megjön a most megrendelt autó.
Ha elég öt ülés is, viszont kell a 4x4, akkor is tud mit mutatni a Dacia: