Az új Supra bemutatója remek alkalom arra, hogy felidézzük a legendás típus történetét. Jól tudják ezt a Toyotánál is, ezért a sportkocsi visszatérésének alkalmából elkészítették a tökéletes fotót az összes eddigi generációval.
A hetvenes évek végén jelent meg először a Supra név, de a Toyota sportautóinak története ennél jóval korábbra nyúlik vissza. A japán gyártó első sportkocsija a Sport 800 volt 1965-ben, aminek mai szemmel nézve elég megmosolyogtató formája és szerény adatai vannak.
Az alig 3,5 méteres autócskát léghűtéses, kéthengeres, 45 lóerős motor hajtotta, és mivel csak 600 kilogrammot nyomott, akár 160 km/órával is száguldhatott. A Sport 800 volt az első szériagyártású sportautó, amit kivehető alumínium tetővel szereltek.
1967-ben a Toyota már egy sokkal komolyabb sportautót adott gyártásba, a csodálatos formájú 2000GT igazi ikonná vált.
Ma több mint egymillió dollárért cserél gazdát, és ebben a limitált példányszáma is szerepet játszik, összesen csak 351 darab készült belőle.
A Yamahával közösen fejlesztett kétliteres, soros hathengeres motorja 150 lóerős volt, amivel 9 másodperc alatt gyorsult százra, és elérte a 220 km/órás sebességet. A típusból egy roadster változat is készült Sean Connery számára a Csak kétszer élsz című James Bond-filmhez.
Celica Supra A40
1978-ban jött ki a legelső Supra, ami az akkor már népszerűnek számító Celica sportkupé drágább, hathengeres változatát jelölte.
A motor alapját a 2000GT-ben is dolgozó erőforrás adta, a japán piacra kétliteres, exportra pedig 2,6 literes méretben, egyformán 110 lóerővel. A nyolcvanas évek elején érkezett meg a 2,8 literes hathengeres erőforrás 116 lóerővel, amivel a Celica Suprának akkor még 10 másodperc kellett, hogy elérje a százas tempót.
Celica Supra A60
1982-ben az új Celica mellé megérkezett a Supra is, amit ekkor kezdtek el leválasztani az alapmodellről.
A formája ezért jobban különbözött tőle, szélesebb sárvédők és bukólámpák kerültek rá. A 2,8 literes motorját is továbbfejlesztették, a már az európai piacon is forgalmazott típus 170 lóerős volt, amivel 200 km/órát ért el, míg Japánban továbbra is a kisebb, kétliteres motorral, 145 és 160 lóerővel árulták a kedvezőbb adózása miatt.
Supra A70
1986-ban a harmadik generációval a Supra teljesen levált a Celicáról, ami innentől elsőkerék-hajtású sportkupé lett, míg a Supra tovább izmosodott.
Az áramvonalasabb formájú, továbbra is bukólámpás karosszériát háromliteres, 200 lóerős soros hathengeressel szerelték, a turbós változat pedig 235 lóerőt adott le, 6,3 másodperc alatt gyorsult százra és 245 km/óra volt a végsebessége. Japánban ismét külön úton járt a Supra, ott 160 lóerős és dupla turbós, 274 lóerős változata is létezett.
Supra A80
1993-ban bemutatott negyedik generációjával vált igazi legendává a Supra, ami a korabeli technika csúcsát képviselte a Toyotánál.
Az alumínium és magnézium használatával a tömege 90 kilogrammal kevesebb lett, a 2JZ kódjáról ismert háromliteres, soros hathengeres motorja dupla turbóval 330 lóerőre és 441 Nm-re volt képes. A Supra ezzel 5 másodpercen belül gyorsult százra, és a végsebességét 250 km/óránál korlátozták, de a limit nélkül elérte a 285 km/órát is.
Sokan azt az időszakot tartják a japán sportautók aranykorának, amikor a negyedik generációs Supra készült,
olyan riválisokkal együtt, mint a Nissan 300ZX és a Mitsubishi 3000GT. A Halálos iramban széria filmjei tették igazán híressé, és a tuningolt változatok tartották életben a legendáját a mai napig, amikor az ötödik generációs Suprát bemutatta a Toyota.
Íme, itt van együtt a Supra mind az öt generációja, ha éppen új háttérképet keresnél:
