Focus ST

A Hungaroringen vezetni autóversenyzői képességek nélkül is nagyszerű dolog: ha nincs profi a közelben, az ember nem érzi magát annyira bénának, miközben végre biztonságosan és szabályosan keresheti a maga és az autó határait. Ráadásul általában erős, sportos autóval keveredik valaki egy versenypályára – a 280 lóerős Ford Focus ST is ilyen.

Emelkedett vérnyomású, bizsergő lábú újságírók várták, hogy kipróbálják a hazai sajtóbemutatón, a Hungaroringen. Így is történt, meg nem is. Bár valóban vezettük az autókat a versenypályán – sőt, autópályán is, mert Budapest határától lábon gurultunk Mogyoródra, hiába többszörös képzavar ez –, körözni, sőt, legalább egy kört megtenni sem lehetett az autókkal.

Egy-egy, néhány százméteres szakaszon, instruktori felügyelettel lehetett próbálgatni, mit tud a jelenlegi Focus-csúcsmodell – az importőri cél teljesült, az autók és vezetőik is épségben maradtak. Ráadásul olyat éltünk át, amit a versenyzők sem szoktak: a feladatok teljesítése után a pályán visszafelé mentünk a rögtönzött startvonalhoz – ahhoz hasonló érzés, amikor az autópályán átterelik a forgalmat a szemközti oldalra. Tudjuk, hogy nincs baj, de azért furcsán rossz.

Megjárattuk volna azért körben, időre is. Mert bár az ST nem akar igazán vad lenni – az az RS hatásköre –, és inkább azoknak szól, akik egy mindennapokban durva kompromisszumok nélkül használható autót is akarnak, hozza az elvárható sportossági szintet. Nem narancssárga színben is kellően, de nem túlzóan feltűnő, ennyi kell is, elvégre ez a valaha volt legerősebb ST. A 2,3 literes Ecoboost az első kerekeket hajtja, ami nem hangzik annyira jól, de ha az RS-nek is sokáig megfelelt, nekünk sem kell panaszkodnunk.

A turbó finoman dolgozik, nem tudjuk, mikor van elemében, csak azt, hogy az ST nagyon megy, a hatfokozatú kézi váltó remek, a visszaváltásoknál automatikusan jön a gázfröccs, az ültetett karosszéria és a keményített futómű a gyorsan vett kanyarokban is stabilitást ad – igaz, a kátyúk nélküli Hungaroring messze nem reprezentálja a magyar utakat. Ahogy a mindennapi használatot sem, utasokkal, dugókkal, de a minimális ismeretségünk alapján úgy tűnik, a Focus ST ott is jól teljesít.

A jegyzőkönyv kedvéért: Focus ST létezik 190 lóerős dízelmotorral is, az is erős és nyomatékos, de azért nem egy liga a benzinessel.

Focus Active

Ha józanul nézzük, a terepjárószerű, de terepjárásra alkalmatlan autóknak semmi értelmük. A kicsit magasabb építésmódnak lehet előnye, ahhoz viszont nem kell egy benga dög, elég egy kicsit emelt kombi is.

A Focus ST nem a szegény kevésbé tehetős ember Audi allroad quattrója – nem összkerekes, nem prémiumautó, és nem is akar annak tűnni –, hanem egy alapvetően jó és tágas kombi három centivel emelt, alul enyhén körbeműanyagozott változata, szép, nagy kerekekkel. Csordás kolléga írt már róla részletesen:

Egy fokkal kevésbé élvezetes vezetni, mint az alapból kiemelkedő sima Focusokat, de még bőven jó, a Hungaroring kijelölt sikánját is magabiztosan vette, igaz, nem versenytempóban.

Szabadidő-autó helyett valószínűleg nem veszik majd, de aki crossovert keres, a Focus Active-val is megtalálhatja a számítását.

Ez is érdekelhet: