Ha egy mód van rá, az elkövetkező 3-4 hónapban maradj a seggeden, és nézz meg inkább pár sorozatot.
Csajozz be, bármi, de bírd ki a tavaszi nagy zsongásban, hogy nem veszed meg az első jó dealnek tűnő sportverdát, amit idénre terveztél, mert megéri kiülni a legenda megcsiszolt verzióját!
Franciaország elesett
Nizza és a Cote d’Azur békében élő, csendes lakosságát megmerényli idén a Ford, az idei izgalmas premierek közül többet is odaszerveznek majd, így azoknak a helyieknek, akik nem szeretnének mindenféle durrogtatások közepette külföldi újságírokkal találkozni, ajánlott az átmeneti szállás keresése a szezonra.
Szóval a szerencsés franciáknak megint kijut a jóból, ők folyamatosan láthatják nyárig, ahogy a Mustang tesztflotta leszabályozza a helyi béketűrő helyőrséget, idén ugyanis megérkezik a Ford Mustang legfrissebb kiadása, és ott mutatják be a világ újságíróinak és a Ford VIP ügyfeleinek az új vasat, amíg a szalonokba nem érnek az első darabok.
Egy korábbi cikkünkben végigvettük, hogy jutottunk el eddig a modellig a Mustang csodás történelmének kezdetétől, a mostani modell a győztes csapaton ne változtass elv mentén készült, csupán néhány apró reszelést hajtottak végre, ellenben olyanokat, amitől mégis más autó lett a vadló idénre.
A mostani lehengerlő dizájn gyökerei 2005-ig nyúlnak vissza, az ötödik generációval talált újra magára a korábban vergődő legenda, ezt követően érkezett 2015-ben a korábban már elmített, méltó trónörökös, ez pedig annyira jól sikerült, hogy a modellciklus közepe felé érve ezen még nem volt sem időszerű, sem szükséges a változtatás, hiszen a számok azt mutatják, a Mustang jó úton jár.
32 000 Ford Mustang Európában
Igazán korrekt szám egy V8-as amerikai sportautótól, megverni hazai pályán a Porschét azért nem kis bravúr. Nálunk is 300 darab körül gurulnak az utakon a hivatalos úton eladott példányok 2015 óta. Jó, ez azért nem volt annyira nehéz gyarmatosítás, mutasson az ember valamirevaló új prémium álomautót, sportautó kategóriában 15 millió forint környékén!
Senki többet? Köszönjük!
Igen, többek között ez a szám a Mustang átütő sikerének titka, egyrészt hogy továbbra is tartják magukat az eredeti tervekhez: elérhető árú, (amerikai) középréteg számára készülő sportautó a Mustang, emellett pedig fontos, hogy amit ezért az árért kapunk, az arányaiban elég jó csomag.
V8, szívómotor, hátsókerék-hajtás, 450 lóerő, dögös forma, masszív történet.
A 2015-ös modellhez képest tehát erősödött a lovunk, durván 30 lóerővel lett pajkosabb a jószág, amivel egészen pompásan lehet gyorsulgatni, 4 másodperc körüli (4,3) százas sprint az ígéret, ami szép eredmény ennél a tömegnél.
Új váltót kapott, de nem ám akármilyet!
10 sebességes automata (nyugi, van egy hatsebességes, manuális lehetőség is) dolgozik azon a feladaton, hogy a legoptimálisabban kerüljön aszfaltra az erő, és többek között ennek is köszönhető, hogy sikerült a fogyasztást belátható szintre tornázni. Amíg a 2015-ös modellnél a nagyon intenzív kanyarvadászatok és gyakori 0-200-0 program közepette sikerült 26 liter körüli százas átlagot hoznom, hasonlóan mohó élvezkedések után itt már szinte szóra sem érdemes a 17,5 liter körüli étvágy, ez mindenképpen nagy eredmény. Hiába, megyünk a zöld jövő felé.
Nagy kérdés, hogyan ugorja meg majd az egyre nehezebb feladatokat a Ford ennél a modellnél, amikor a konkurensek a downsizing (és turbósítás) mellett egyre nagyobb teljesítményt és egyre alacsonyabb fogyasztásokat érnek el.
Lehet, hogy ez az utolsó szívó V8-asa a modellnek? Lehet, hogy a következő Mustang már csak egy felcombosított Ecoboost lesz?
Mert ugye van neki egy kis mostohatestvére ám, a 2,3-as Ecoboost, a négyhengeres, 290 lóerős kivitel, a “csúnyácska hugi”, akivel csak akkor buliznak a srácok, ha már félhomály van és rájöttek, hogy a szexi nővére lelécelt, de azért jó lenne valami eredményt felmutatni az estében. Na ez a blokk már turbós, és becsszó nem egy ördögtől való gondolat ám ezzel sem tervezni (hiszen 2-3 millióval olcsóbb), mert azért kívülről ez is egy Mustang, és a 290 lóerő sem a ciki kategória, de ez elsősorban egy gazdasági széria. Azért jött létre, hogy kiszolgálják azokat a rajongókat, vevőket, akiknek egy bizonyos szint felett nem kell a teljesítmény, akik elsősorban a története miatt imádják a Mustangot, vagy azoknak, akik szerencsétlenebb országok jogi szabályozó környezete miatt óriási különadókra lennének kötelezve a V8 specifikációja miatt.
Továbbra is hiszem, hogy abban az utolsó 10 évben vagyunk, amikor még be lehet és be is kell teljesíteni az oldszkúl autós álmokat, mert pillanatokon belül már csak elektromos autók ajánlataival bombáz majd minket a Google hirdetéskezelő rendszere. Mielőtt lehúzzák a rolót, ki kell pipálni a vágyakat, nehogy ottmaradjon a hiányérzet.
Ha már lúd, legyen kövér: a hatgangos manuális váltó nagyon jó élmény a Mustangban, igazán hedonista orgia 7500-ig pörgetni a gépet magunk alatt, és kézzel dobálni neki, közben élvezni, ahogy szemérmetlenül falja fel előttünk az utat, és minden váltásnál kapunk egy hátbarúgást a gyorsulás alatt.
Kicsit olyan a Mustanggal támadni,
mintha egy két számmal nagyobb fűnyíróval mennénk be egy olyan kertbe rendet tenni, ahol eddig csak szegélynyíróval igazítgatták a növényeket.
Mint amikor te vagy a bernáthegyi, beszabadulsz a nappaliba és ráfekszel az ötéves gyerekre a kanapén.
Jóindulatú, masszív mohóság.
Biztosan nem lesz rossz az új világ sem, a Mustangot is kóstolgatja, mert a műszerfalunk elkezdett alkalmazkodni a trendekhez.
Digitális órák historikus dizájnnal: érdekes, egyik kezével ad, a másikkal elvesz a fejlesztés. Az elvesz is csak dünnyögés, mert nem rossz az új műszerfal, de a Mustang egy klasszikus darab, aminek jól állt az analóg, és szerintem nem hiányzott ez az új, de ez a legkisebb kompromisszum, amit nem nagy lemondás megkötni, mert azért jópofa profilra szabni az autót, és a többféle stílus közül az évszaknak/hangulatnak megfelelőt kiválasztani. Hátha megtetszik a gamer generációnak is, és a telefonjaik és a laptopok mellett autót is akarnak majd venni.
Inkább egy digitális műszerfal egy szívó, 5.0 V8-ban, mint egy analóg rendszer egy háromhengeres 1.5 turbóban.
Fekete Laci kicsit lefogyott
A külső dizájn szerintem kicsit izgalmasabb lett, de érdemben nem történt változás. A ködfényszóró kicsit feljebb jött és eltűnt alulról a projektoros gombóc, letisztultabb, szebb lett tőle az autó. A szemgödröket kicsit jobban behúzták a hűtőrács irányába, és a lámpatest alsó része kapott egy bemarást az index után befelé, a dőlésszöge óvatosan középre lejt, ettől kicsit szomorkásabb lett, és általában egy kicsit karcsúbb az egész test, a LED lámpák fénye miatt pedig még jobban érezzük a letisztultságot, szálkásodást és harmóniát, de még mindig maszkulin, nyers és tökös a megjelenés.
Érdekesség még a Jó szomszéd üzemmód, mely a kipufogórendszert olyan állapotba tudja helyezni, hogy amikor hazaérünk a teremgarázsba fél egykor éjnek idején, nem fognak feljelenteni minket a szomszédok az öblögető hurutos torokhang miatt. Ez mindenképpen korrekt fejlesztés. Emellett a szokásos vezetéstámogató megoldások (sávtartás, tempomat, gyalogosészlelés) természetesen megtalálhatóak, de
akkor sem lenne semmi baj, ha a Mustangunk egy kulcsfordítással indítható, analóg órás, ABS és ESP nélküli nyers tahó vadállat lenne, mert igazából aki ilyen autót vesz, az valójában ezt az eredeti őszinteséget keresi, az autózás igazi élményét, a motor térhajlító erejét, egy nagy adag szabadságot és beleszarást a hétköznapokba.
A Mustang 2018 nyarától lesz elérhető, még mindig egy remek, őszinte autó, és kurva jó vezetni.