Tudományos alapossággal tíz dolgot is összeírtam, amikor úgy másfél évvel ezelőtt teszteltem a Ford Rangert. Ennyi idő alatt nagyon sok minden történt a világban, egy troll került az Egyesült Államok élére, és elindult a Roadster, hogy csak két világtörténelmi jelentőségű eseményt említsek. A Ranger újbóli kipróbálása során azonban kiderült, a Ford pickupja maradt, ami volt: továbbra is bazi nagy, bizonyos értelemben személyautó, bizonyosban egyáltalán nem, és továbbra sem néz vele senki adócsalónak.

Az akkori tesztautó egy 3,2 literes dízel volt hatfokozatú automata váltóval, Wildtrak kivitelben, felmatricázva, a mostani pedig egy 3,2 literes dízel, Wildtrak kivitelben, hatfokozatú automata váltóval, matricák nélkül. Biztosan grammokkal csökkent a tömege, ez azonban sem a menetteljesítményeinél, sem a fogyasztásánál nem érezhető igazán, még csak más karakter sem lett az autó így, csupaszon, szóval ha valaki tíz dologra kíváncsi, amit érdemes tudnia, ha venne egyet, aktuális információhoz juthat a korábbi cikk elolvasásával.

Mégsem állítanám, hogy teljesen feleslegesen kaptunk ismét egy Rangert: felújítás során meglepően sok sitt és egyéb szemét tud összegyűlni, olyankor pedig igazi áldás egy tesztre kapott pickup. Így került a plató és a roló közé több mázsa zsákos sitt, némi bontott gipszkarton és egy régi vécécsésze. Az egyik építőipari áruházban ezektől aránytalanul sok pénzért meg lehet szabadulni törvényesen, ott viszont szombat délutántól hétfő reggelig nincs élet, a cucc hétvégére maradt a platón.

Hiába csak színében és felirataiban különbözik ez a Ranger az előzőtől, azért illik lefotózni, erre épp ideális a vasárnap. A kocsifotózás még amatőrként sem egyszerű, olyan terület jó hozzá, ahol nem lóg be semmi zavaró a képbe, és elegendő tér is van az autó körül, városba és épített utakra való autót viszont csak ritkán célszerű terepen vagy mezőn fényképezni.

Egy szabadidő-autó, rendes terepjáró vagy pickup igazi áldás: városon kívül több a hely, jól mutat földúton, murván, sárban, porban, szinte mindenhol. Egy baj van, de az nagy: akármerre indulunk ki a városból, ahol van egy placc, egy bekötőút vagy egy elhagyottabb rész, ott sitthalmok, szétrohadt gépek és más szemetek teszik tönkre a természetet és az autófotózáshoz helyet kereső újságíró elképzeléseit.

Olyan módszeresen jártam végig Budafok-Nagytétény földútjait és külterületeit, mintha a Google gömbkamerája lenne a kocsi tetején, bolyongtam a kisebb-nagyobb illegális szeméthalmok között, szépen, lassan, sokat nézelődve.

Aztán beugrott: ha most igazoltat egy rendőr, hogy mit csinálok, aztán elhúzza a rolót a raktérről, nehéz lesz megmagyaráznom a helyzetet. Szóval a tizenegyedik dolog, amit tudnod kell, ha Rangert vennél: