Keverékek, színek, barázdák, szabályok, botrányok: mit kell tudni a Forma–1-ben használt gumikról?
A gumik számokban
- 325 mm a hátsó abroncsok futófelületének szélessége
- 660 mm az abroncsok teljes átmérője
- 670 mm a nedves időre való abroncsok teljes átmérője
- 245 az első abroncsok futófelületének szélessége
- 13 col a felnik átmérője
A Forma–1-ben használt gumiabroncsok szinte csak funkciójukat tekintve hasonlíthatók egy normál, személyautókon használatos gumikhoz. Mivel azonban ezek az abroncsok a nagy sebesség miatt sokkal nagyobb igénybevételnek vannak kitéve, ezért teljesen más összetételűek, mint az utcaiak.
Egy átlagos gumit tartósságra terveznek, úgy, hogy legalább 15 ezer kilométert, de akár jóval többet is lehessen autózni vele – a Forma–1-ben használt gumik ezzel szemben legfeljebb kétszáz kilométert bírnak, viszont sokkal könnyebbek és erősebbek a hétköznapi gumiknál. A versenygumik jóval puhább anyagból készülnek, hogy minél jobban tapadjanak, éppen ezért kopnak olyan gyorsan: ha megnézünk egy tipikus versenypályát, láthatjuk, hogy az ideális ív mellett a futam végére rengeteg gumitörmelék gyűlik össze.
A hatvanas években a csapatok és gumigyártók bevezették a slick, vagyis barázda nélküli gumikat, amelyek nagyobb felületen érintkezhetnek az aszfalttal, ezért jobban tapadnak. A Forma–1-ben 1998-ig használtak ilyen slickeket, azután a szabálymódosítások miatt, a sebesség csökkentése érdekében ismét barázdált gumikat írtak elő: a gumikon négy párhuzamosan futó, egymástól 50 mm-re található, egyenként legalább 2,5 mm mély barázdának kellett lennie. 2009-ben aztán ismét módosították a szabályokat, és visszatértek a ma is használt slick gumik.
Gumigyártók, gumibotrányok
A Forma–1 történetében összesen nyolc gumiszállító volt jelen. A legsikeresebb közülük a Goodyear: 1959 és 1998 között vett részt a versenyeken (1987-ben és 1988-ban, valamint 1992 és 1996 között egyedüli gumiszállítóként), 494 futamon 368 győzelmet szerzett. A Pirelli az 1910-es évektől kezdődően van jelen a sportágban, az újkori Forma–1 történetében pedig 1950 és 1958, 1981 és 1986, valamint 1989 és 1991 között biztosította a gumikat a csapatok számára.
2009-ben – miután a Bridgestone bejelentette, hogy kiszáll a sportból –, a Pirelli a Michelin és a Cooper Avon mellett ismét versenybe szállt, és végül az FIA döntésének köszönhetően nyert is, ezért a 2011-es szezontól minden csapat kizárólag Pirelliket használhat. A cég 2010 augusztusában kezdte el tesztprogramját, a gumikat egy Toyota TF109 autón próbálták ki először a Mugello Circuitön, Nick Heidfeld segítségével.
A 2011-es Pirelliket rengeteg kritika érte: többek között Fernando Alonso, Jenson Button és Sebastian Vettel is panaszkodott a borzasztó gyorsan kopó gumikra – Vitalij Petrov a Malajzia Nagydíjon szenvedett balesetéért is közvetve a Pirellit okolta, hogy a gumitörmelékeket összeszedve vált alulkormányozottá a kocsija. A cég azzal védekezett, hogy a csapatokkal szorosan együttműködve, azok igényei szerint fejlesztették a gumijaikat, és Bernie Ecclestone is kiállt a Pirelli mellett, mondván a Michelin és a Bridgestone nem volt hajlandó ilyen gyorsan fogyó gumikat tervezni, mert aggódtak a hírnevük miatt, így viszont látványosabb lett a show.
Főbb gumis szabályok
Egy verseny alatt a csapatoknak mindkét gumikeveréket használniuk kell, kivéve esős versenyen. Egy hétvégére minden pilóta tizenegy szett száraz gumit kap, hat keményebb és öt lágyabb keveréket, valamint négy szett köztes és három szett esőgumit. Egy szett kemény keveréket vissza kell adni a Pirellinek a második szabadedzés előtt, valamint mindkét keverékből további egy-egy szettet a harmadik edzés előtt. Gumitaktika szempontjából a legfontosabb szabály, hogy az első tíz helyezett versenyzőnek azzal a gumival kell elrajtolnia a versenyen, amellyel a legjobb időt futotta az időmérő harmadik szakaszában.
Gumigyártókat szidni persze nem 2011 óta divat: minden csapat autója más és más, ezért másképp is használják a gumikat. Azok a csapatok illetve pilóták, akiknek az autója jobban koptatja a gumikat, a vezetési stílus vagy éppen az autó beállításai miatt, rendszeresen megtalálják a gumiszállítókat negatív kritikájukkal. Emlékezetes gumibotrány alakult ki a 2005-ös amerikai nagydíj után is: abban az évben vezették be azt a szabályt, hogy egyetlen keveréken kell végigfutniuk az időmérő edzést és a versenyt a pilótáknak, tehát tilos volt a kerékcsere.
Arra azonban nem gondoltak, hogy a különböző pályák különböző mértékben koptatják a gumikat. Az amerikai nagydíj szabadedzésén Ralf Schumacher hatalmas balesetet szenvedett, ugyanis a pálya 13-mas számú, döntött kanyarjában a gumiszállító Michelin gumijai nem bírták az oldalirányú terhelést.
Az eset után a másnapi versenyen a Michelin gumikat szállító csapatok nem voltak hajlandóak elindulni, ezért csak három csapat, a Ferrari, a Jordan és a Minardi vett részt a futamon. A következő évtől eltörölték ezt a szabályt, ismét lehetett kereket cserélni, 2007-től pedig a Michelin kiszállt, és a Bridgestone lett az egyedüli gumiszállító.
Gumitípusok
Száraz keverékek
A jelenlegi gumiszállító, a Pirelli határozza meg, hogy a rendelkezésre álló négyféle száraz keverék közül melyik kettőt biztosítja a csapatok számára. A különböző keverékeket a gumik oldalfalának színével jelzik: a szuperlágy piros, a lágy sárga, a közepes fehér, a kemény szürke jelölést kap.
Esőgumik
A nedves pályára alkalmas gumikon még megtalálhatók a barázdák, amelyek kiszorítják és elvezetik a vizet az abroncsok alól. Kétféle esőgumi létezik: az intermediate, vagyis köztes esőgumi, amelyet a Pirelli zöld színnel jelöl: ezt akkor alkalmazzák a csapatok, amikor még nincs túl sok víz a pályán, viszont a slick gumik már nagyon csúszóssá válnak. A másik a kék jelzésű esőgumi, nagy esőzésekre.
Tovább:
A friss Player-cikkekhez
Az autórovathoz
A szocialista sportkocsikhoz