A tévében szűk két órán át nézzük a Forma–1-es pilótákat és a csapatok küzdelmét, meg esetleg egy nappal korábban az időmérőt, de egy szobában ülve, sőt még a lelátóról sem látunk sokat abból, ami ahhoz kell, hogy az autók a pályára hajthassanak – pedig rengeteg ember pontosan megtervezett és összehangolt munkája szükséges nem csak a sikerhez, de ahhoz is, hogy egyáltalán odajussanak a versenyhelyszínekre.

2004 óta a sportág hivatalos logisztikai partnere, a DHL harmincfős csapata dolgozik azon, hogy minden szükséges eszköz időben a pályára jusson. Két szám talán érzékelteti, mekkora feladat ez: évente 300 ezer tonna rakománnyal közel 160 ezer kilométert tesznek meg a versenyek illetve tesztek között.

Európában viszonylag egyszerű a helyzet: ma a Forma–1-ben szereplő minden csapatnak itt a székhelye, ezért az európai futamokra közúton szállítják a sérülékeny és igencsak értékes rakományt, mintegy száz kamionnal.

A hétvége nem a szabadedzéssel kezdődik

A csapattagok és a háttérben dolgozó emberek számára a versenyhétvége hat–hét nappal a futam előtt megkezdődik. Akkor érkeznek a helyszínre a szükséges alkatrészek, és elkezdődhet a munka. A közvetítés során többször láthatjuk a paddockban azokat a zseniális építményeket – motorhome-okat –, amelyeket néhány nap alatt építenek fel a csapatok, hogy minden a helyén legyen, amikor a pilóták is megjelennek.

Ahogy a videóban is látszik, a hétvégék alatt ezekben a motorhome-okban látják el, étkeztetik a csapattagokat, és a pilóták is ide tudnak elmenekülni, ha elegük van, hogy lépésenként újságírók faggatják őket.

A bokszban a mérnökök is folyamatosan dolgoznak, fejlesztik az autót, figyelik a telemetriai adatokat, és kapcsolatban állnak a csapat székhelyén dolgozó munkatársakkal, akik távolról ugyanúgy minden fontos, az autó működésével kapcsolatos adatot, információt látnak.

Nem csak a motorhome, az autók is darabokban érkeznek a helyszínre, amit több ezer alkatrészből versenyről versenyre újra megépítenek a szerelők. Azért, hogy ezt a rengeteg alkatrészt biztonságban tudják szállítani, a csapatok speciális rakodóládákat fejlesztettek ki, amelyek nem csak védik a drága elemeket, de helykihasználás szempontjából is a lehető leghatékonyabbak.

A legnagyobb alkatrész – értelemszerűen – a versenyautók váza, amely sok esetben 60 szénszálas rétegből áll, a legkisebbek a másfél milliméter átmérőjű csavarok. Külön csomagolják az első és hátsó szárnyakat, a kormányt, a visszapillantó tükröket és az oldalsó légterelő elemeket, a sebességváltót speciális tok védi a sérülésektől.

Utazás a tengerentúlra

Még nagyobb szervezést igényelnek a tengerentúli futamok. Ilyenkor Londonból és Münchenből összesen öt Boeing–747-es szállítógép viszi a csapatok felszerelését. Gyakran előfordul, hogy a tengerentúli futamok között nincs szünet – ilyen volt például a szezon első két versenye, az Ausztrál majd a Maláj Nagydíj –, akkor nincs idő visszacuccolni Európába, ezért az ilyen futamokra a szokásosnál is több alkatrészt kell csomagolniuk. Az Európán kívüli versenyek száma évről évre nő, így egyre több szervezést és energiát igényel a csapatoktól és a logisztikai partnertől is.

Munka a futam után

Jó esetben pezsgőzéssel zárják a hétvégét a pilóták, az ünneplés viszont nem tarthat sokáig, mert már vasárnap elkezdik a pakolást és a motorhome-ok szétszerelését a csapatok, hétfőre ismét minden ládákban és dobozokban van. Ha a következő héten nincs futam, a csapatoknak van idejük visszatérni a központba és felkészülni a következő versenyre. Ha van, akkor néhány órával később már kezdődhet is az építkezés.

(Fotók: DHL, Francesco Crippa, Supermac1961)