A Formula–1-ről hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a technika csúcsát képviselő versenyautók és a legjobb pilóták versenyéről szól, pedig a száguldó cirkusz legalább annyira utazó cirkusz is, ami kilenc hónap alatt bejárja a Földet. Ha azt gondolod, hogy izgalmasak az ezredmásodpercen múló küzdelmek a pályán, legalább annyira érdekes lesz számodra, hogy mekkora tömeget mennyi idő alatt kell eljuttatni gyakran a világ másik végére.
Minden a verseny után kezdődik. Három órával az után, hogy a kockás zászlóval leintették a mezőnyt, és az autók átestek a futam utáni technikai ellenőrzésen, a csapatok szerelői máris hozzálátnak, hogy teljesen szétszedjék a versenyautókat. Kiszerelik a motort és a sebességváltót, majd az első és hátsó szárnyakat, és leszedik a legapróbb kiálló alkatrészeket is. Mindent a saját, puha habszivaccsal bélelt, ütésálló dobozába tesznek, amit pedig nem lehet, azt buborékfóliába csomagolják. Szükség van rá, hogy minden épségben megérkezzen a következő nagydíj helyszínére, és erre időnként elképesztően kevés idejük van.
A Formula–1 idei versenynaptárja sűrűbb, mint valaha, kilenc hónap alatt huszonkét versenyhétvégét rendeznek meg, és gyakran csak egy hét telik el két futam között. Ha ennyire kevés az idő, akkor 36 órán belül mindennek a következő helyszínen kell lennie, hogy a csapatoknak legyen elég idejük összeszerelni az autókat, és mindent előkészíteni a pénteki edzések előtt. Nem egyszerű feladat, ha az egyik hétvégén még Azerbajdzsánban versenyez a mezőny, a másikon pedig már Miamiban kell lenniük, mint idén tavasszal.
Ha az eleve szoros menetrendben porszem kerül a gépezetbe, akkor jó néhány túlóra lesz kilátásban.
A legnagyobb figyelmet persze a versenyautókra fordítják, de az összes felszereléssel együtt tonnákat kell becsomagolni és szállítani minden hétvégén. A csapatok ugyanis az autók javításához szükséges alkatrészek mellett visznek magukkal legalább 40 garnitúra abroncsot, 2500 liter üzemanyagot, 200 liter motorolajat és 90 liter hűtőfolyadékot. Nem számítva a szerszámokat, számítógépeket, és ott van még a konyha is, legalább kétszáz adag elkészítéséhez szükséges hozzávalókkal.
Nem csoda, hogy a legnagyobb csapatok 50 tonnát mozgatnak meg minden hétvégén, és még a kisebbek is 30 tonnával számolnak.
A csapatok már akkor megtervezik a szezont, amikor végleges lesz a versenynaptár, és hogy igazán hatékonyak legyenek, a közúti, légi és vízi közlekedést kombinálják hozzá. Mivel a Haas kivételével az összes csapat főhadiszállása Európában van, az európai futamokra általában közúton szállítanak, a kamionok belsejében olyan speciális emelvényeken helyezik el a versenyautókat, amelyek megakadályozzák, hogy megsérüljenek. A hétvégékhez szükséges összes felszerelést további kamionokba pakolják, nem beszélve a gördülő irodákról, a motorhome-okról, amivel együtt
több mint háromszáz kamiont használ a száguldó cirkusz.
A tengerentúli futamok ennél bonyolultabb logisztikai kihívást jelentenek. A szállítandó csomagokat két kategóriába sorolják. A fontos csomagok közé tartoznak a versenyautók, a motorok, a szárnyak, a számítógépek és más informatikai eszközök. A kevésbé fontos csomagokba kerülnek az alkatészek, emelők, szerszámok. A csapatok ezekből több készletet is tartanak, amelyek szinte folyamatosan járják a világot. Míg például
az egyik készlet úton van a tengeren, addig a másik esetleg éppen az ellenkező irányba tart a repülőgépen,
hogy minden hétvégére a megfelelő időben érjen oda minden. Nem semmi feladat mindezt megtervezni!
Nincs több ideje év közben a Formula–1-es versenyzőknek sem, hiszen két futam között meg kell jelenniük a szponzori eseményeken, sajtótájékoztatókon is. Ha nem ott tartják a futamot, ahol laknak, például Monacóban, akkor repülniük kell. Az európai futamokra általában magángépekkel mennek, míg a tengerentúlra a kereskedelmi járatokon, természetesen első osztályon. A pilótáknak sem mindegy, mit és hogyan csomagolnak, Lando Norris például a TUMI által készített bőröndöket és hátizsákokat használja, ezek olyan csúcstechnikát és minőséget képviselnek az útitáskák közt, mint a McLaren a sportautók között.
Nem gondoltad volna, de Lando Norris egy külön bőröndöt szokott pakolni a cipőinek, 10-12 párat is elvisz magával egy útra.
Mire a futam után mindent összepakolnak, átadják a Formula–1 szállítópartnerének, a DHL-nek, hogy eljuttassák a következő helyszínre. A szállítás könnyebb, ha közel van a repülőtér, de időnként órákat is utazni kell, mire mindent a gépre tudnak pakolni, ehhez pedig hét teherszállító jet gépet bérelnek. A gondos tervezés ellenére előfordul, hogy valami közbejön, és a főhadiszálláson lévő alkatrészekre lenne szükség, lehetőleg azonnal. Még ezeket az utolsó pillanatban érkező kéréseket is ki tudják szállítani akár 24 órán belül, de a Formula–1-ben, ahol mindent ezredmásodpercben mérnek, néha ez is soknak számít.
A cikk elkészítésében partnerünk volt a TUMI.
(Fotók: TUMI, McLaren, Hungaroring, DHL, Getty Images)