A képekre nézve azt gondolhatod, hogy valami nem stimmel ezzel az Opel Astrával. Pedig minden rendben van vele, csak éppen Signum a neve.
1998-től készült az Astra G szériája, amit elég sokféle változatban gyártott az Opel: volt belőle három- és ötajtós, szedán és kombi, még a különleges, Bertone által épített kupé és kabrió is, de a képeken látható változatra talán nem emlékszel. Nem véletlenül, mert hiába néz ki megszólalásig Astrának, valójában ez egy Signum.
A tanulmányautót az 1997-es genfi szalonra készítette az Opel, és azt mutatták meg vele, hogy extra nagy tengelytávval – 2,93 méteres tengelytávja húsz centivel nőtte túl az Omega kombiét – milyen tágas lehet a belső tér.
A formája azért hasonlít az Astrára, mert annak is az előzetese volt, amit fél évvel később az őszi frankfurti szalonon lepleztek le.
A technikája is figyelemreméltó, ugyanis ebben mutatkozott be az Opel háromliteres V6-os turbódízel motorja,
hengerenként négy szeleppel, common-rail rendszerrel, 175 lóerős teljesítménnyel, amivel a becslések szerint 230 km/óra lett volna a Signum koncepció végsebessége, jól hangzó 6,6 literes átlagfogyasztás mellett.
A Signum pedig nemsokára valóra vált, de a nyomába sem tudott érni az Astra sikerének.
2001-ben már a végleges változathoz közelebb álló koncepcióval jött ki az Opel, majd két évvel később gyártásba került a Signum, mint a hagyományos Vectra különlegesebb, tágasabb testvére, tologatható hátsó ülésekkel.
A koncepció nem jött be, nem kaptak rá a vevők, ezért akárcsak a hasonló formájú Renault Vel Satis, úgy a Signum is néhány év múlva a süllyesztőben végezte. A helyét tökéletesen átvette az Insignia, ami a megnyerő formájával végre feljebb pozícionálta az Opelt a kategóriában.