A Lancia egykor a versenypályák ördöge volt, és a dicsőséges korszakból származik ez a hat, mára veteránkorú versenyautó, amit most egy gyűjteményben árulnak.
1906-ban alapították a Lanciát, és az olasz márka autóival mindig is versenyeztek, a gyártó az ötvenes években még a Formula–1-ben is részt vett, majd inkább a gyorsasági és rali szakágakban alkotott maradandót. Ha azt mondjuk, hogy Lancia, akkor egészen biztosan egy Martini festésű gép ugrik be, és most ebből kínálnak eladásra egy gyűjteményt, ami három pálya- és három raliautóból áll.
A Beta Monte Carlo például az a típus, amivel a Lancia visszatért a pályaversenyzéshez,
Walter Röhrl is vezette ezt az autót, 1980-ban és ’81-ben világbajnoki címet nyert vele a csapat. A Pininfarina által tervezett karosszériát egy 1,4 literes, négyhengeres, és turbóval 460 lóerősre felhúzott Abarth-motor hajtotta, mindössze 760 kilogrammos tömeg mellett.
Még elképesztőbben ment az 1982-ből származó LC1, amivel a Lancia abban az évben a 24 órás Le Mans-i futamon indult,
és megnyerte az 1000 kilométeres versenyt a Nürburgringen, többek közt Michele Alboreto és Riccardo Patrese is vezette. A motorja csaknem ugyanaz, mint a Betának, de ez a fürdőkád csak 640 kilogrammot nyom.
1983-ban már az LC2-vel indult Le Mans-ban a Lancia, és
mivel nem lett volna a szabályoknak megfelelő motorjuk hozzá, a Ferraritól kértek segítséget, akik a 308-ban dolgozó V8-as motort ajánlották fel.
A 2,6 literesre csökkentett erőforrás több mint 800 lóerőt adott le, ’86-ig tizenhárom pole pozíciót és három győzelmet szereztek vele.
Közben a raliban is sikeres volt a Lancia, az 1982-ben létrehozott B-csoporthoz tervezték a 037-et, amiben az Abarth által fejlesztett kétliteres, turbós motor hajtotta a hátsó kerekeket, és amivel 1983-ban megnyerték a rali-világbajnokságot.
’84-re jött ki a 037-nek a képeken látható Evo 2 változata, ennek a 2,1 literesre növelt motorja már 325 lóerőt teljesített.
Az összkerékhajtású Audit azonban ezzel már nem lehetett legyőzni, ezért a Lancia elkészítette a Delta S4 változatát, amiben a 037-ből származó motorra turbót és kompresszort is tettek, így a teljesítménye 480 lóerő lett, de esetenként
a 600 lóerőt is elérte, amivel 2,6 másodperc alatt gyorsult nulláról százra még a murvás pályákon is.
A raliautók ekkor már túl erősek és gyorsak voltak, ezért 1987-re új kategóriát vezettek be, az A-csoportot, amire
a Lancia a Delta HF Integrale változatával válaszolt, és a típussal hat évig legyőzhetetlennek bizonyult a konstruktőrök közt.
A Martini festésű kollekciót most a Girardo & Co kínálja eladásra 7,5 millió dollárért, ami 2,3 milliárd forintot jelent.
