Ha szeretted a 2011-es A vizsgát, és valószínűleg szeretted, akkor várod a folytatását, A játszmát, ami pont 10 évvel az első film után kerül majd a mozikba. A forgatások már befejeződtek, most már csak az utómunkák vannak hátra, ami nem lesz kis meló, főleg azért, mert az alkotók abszolút korhű látványt szeretnének a vászonra vinni, ehhez a látványhoz pedig a CGI-on kívül nagyon is fizikai eszközökre is szükség van. Jelen esetben autókra és motorokra gondolunk. Nem kevésre.

A játszma amellett, hogy Kulka Jánost újra a mozikba viszi olyan nevek mellett, mint Nagy Zsolt, Hámori Gabriella, Scherer Péter és Staub Viktória, sok-sok olyan '50-es, '60-as évekbeli autót és motort vitt a kamerák elé, amiket képeken is öröm látni. Most a film készítői mutatják be mindenkinek ezeket a járműveket, majd ha kiszúrjuk őket a vásznon, akkor integetni fogunk nekik.

Zastava 750

„Juuuuj, de cuki Kispolszki! Vagyis… mi ez? Fiat?” – hangzott el a forgatáson a kevéssé szakértő kérdés. Mondjuk valamennyire jogos, a forma szepontjából jó az irány, sőt! Eredetileg Fiat 600-ként kezdték ennek a típusnak a gyártását, aztán a licenszt eladták más országokba is. A Zastava 750-et 1955-től 1982-ig készítették, az akkori Jugoszláviában.

Wartburg 311 Deluxe

A filmben szereplő világos zöldes, „púpos” Wartburg nyerte tavaly az Oldtimer Show-n a legszebb KGST autó díjat. Ez a darab most esett át teljes felújításon. A típust 1956–1965-ig gyártották.

Trabant 500

Ennek a modellnek a gyártása 1960–1964 közt zajlott, ami persze nem azt jelenti, hogy a Trabant összesen 4 évig lett volna aktív: generációk nőttek fel a „Trabival”, mely egy korszak jelképévé nőtte ki magát. A P70-es, favázas verziót követően nagy előrelépés volt a fémvázas, Duroplast-borítású jármű, melynek első, 500-as típusjelű változatát a 600-as, majd 1964-től a 601-es követte. Aztán idővel jöttek azok a változatok, amikre gyerekkorunkból még emlékezhetünk, és a legkevésbé sem számítottak olyan esztétikus látványnak, mint elődei. De hát ugye régen minden jobb volt…

Mercedes-Benz 190 (W110)

A legamerikaibb európai autó címet is kiérdemlő W111 „Fecske” olcsóbb, viszont semmivel sem kevésbé impozáns kisterstvére, a „Kisfecske” amit 1961–1965 között gyártottak Stuttgartban, Barényi Béla legendás biztonsági utascellájával. A W110–W111 páros volt az első olyan autó, amivel valódi, modern értelemben vett törésteszteket végeztek.

Skoda Octavia (1960)

1959-ben vette kezdetét az idővel elképesztően népszerűvé vált Octavia gyártása az akkori Csehszlovákia területén található Mlada Boleslavban. A nevéből éppen az következtethető, amit az octavia latin szó sejteni enged: a márka nyolcadik modelljeként került piacra a második világháború után. Csúcssebessége 110 km/óra volt, átlagos fogyasztása pedig 7,7 liter.

Alfa Romeo Giulia 1300

1962–1978-ig gyártották a sportos, 4 ajtós típust a Spider és Sprint Giulietták elődjeként. Ezt a típust már megjelenése idején is elsősorban azoknak szánták, akik nem szívesen költöttek többet az elképesztő motorikus teljesítményre, megelégedtek a „jó áron szép autót” lehetőséggel. Ahogyan, valljuk be, a mai napig is teszik az alfások. (A szerző egy szerető Alfa Romeo-tulajdonos, csak mielőtt…)

Csepel 125

1949-től gyártották 17 éven át, a filmben szereplő darab 1952-es. Teleszkópos Csepel vagy ezüsttankos Csepel néven ismertek. Ez még a korábbi lemezvillásnál is jobban bevált: elöl teleszkópvillán, hátul pedig a kerék két oldalára szerelt kis teleszkópokon (más néven bakteleszkópokon) rugózott.

Tatra 603

Csehszlovák luxusautó, méreteiben és pompájában csak a Csajkák tudnak vele versenyezni. A Tátra utcai jelenetekben látható Tatrát 1975-ig gyártották. Ezzel a modellel egy picit „csaltunk”, a történet 1963–64-ben játszódik, az autó pedig 1968-as. A különbséget igazából a hűtőrácsnál lehet észrevenni az 1962–1968-ig gyártott verzióhoz képest. Ennyi eltérés szerencsére megengedett a filmben. A pártok elit embereinek és vállalatvezetőknek volt az autója.

Mercedes 230S

A maga korában luxusautónak számító W111 kódjelű Mercedesek gyártása 1959-től 1968-ig zajlott, szedán, kupé és kabrió karosszériával is készült. A filmben egy 230S jelzésű autót használtunk. (Érdekesség, hogy gyártása idején a Mercedes mérnökeként a magyar Barényi Béla dolgozott a minél biztonságosabb kialakításon.)

Moszkvics 400-420

Szovjet gyártmány. A háború után az oroszok a német Opel Kadett gyártósorát teljes egészében szétszerelték és hazavitték (kedves emlék), és a típust Moszkvics 401 néven gyártották a Ford Perfect mintájára, 1956-ig.

Fiat 1500

A jellegzetes formája miatt „Fürdőkádnak” is csúfolt Millecinquecento az 1961-es Torinói Autószalonon mutatkozott be. A sorozat óriási sikert aratott, rengeteget gyártottak belőle, 1969-ig csak Torinóban több mint 600 ezer darab készült. A licenszt eladták, Németországban Neckar néven, Jugoszláviában Zastavaként kerültek le a gyártósorról ikertestvérei.

Danuvia

1959-es magyar gyártású Danuvia motor. A Danuvia egy Budapesten, a Danuvia Szerszámgépgyárban, 1954–1966 között gyártott motorkerékpár-típus márkaneve volt, 1958-tól indult a Danuvia DV 125 sorozatgyártása és forgalmazása. Az elődjénél korszerűbb formájú, nagyobb teljesítményű motor hamar népszerűvé vált, bár közel sem engedhette meg magának bárki: a típus kezdeti ára 9800 Ft volt. (Egy havi kereset átlagosan 1500-2000 forint körül mozgott.)

Renault Juvaquatre

A játszmában látható darab egy 1953-as gyártmány. A francia Renault 1937-ben kezdte a Renault Juvaquatre gyártását. Az ötlet az volt, hogy ezzel a kompakt családi autóval meghódítsák a piacot, de a háború idején a termelés drámaian visszaesett, 1950-től kezdett újra megnőni az érdeklődés. 1956-tól a modellt átkeresztelték Dauphinoise-ra.

Opel Rekord

A fekete és a bordó Opel Olympia Rekordot 1956–1958-ig gyártották. A filmben látható mindkét autó 1957-es, származási helyük pedig Németország. 1953-tól 1960-ig mindössze két szériányi Opel viselte az Olympia Rekord nevet (az Olympia-széria az 1936-os berlini olimpiáról kapta a nevét), a sima, Rekord nélküli változat a megfizethetőbb, kényelmi extrákkal kevsébé felszerelt típus volt. A nagyobb felszereltségű Rekordból 15 előszériás példányt több mint 1 millió kilométeren át teszteltek, ami „akkoriban szokatlanul kivételes erőpróbának számított”.

Ural

A már a második világháború idején is használt jármű sok érdekessége közül talán a legaktuálisabb, hogy az oroszok néhány évvel ezelőtt újrakezdték a gyártását Yamal néven, kifejezetten az észak-amerikai piacot célozva. Brad Pitt például az elsők között szerzett be magának egyet. De hogy miért szériatartozék az evezőlapát, azt valószínűleg nemcsak mi nem értjük, hanem ő sem. Majd egyszer megkérdezzük tőle.

Moszkvics 407

1956-tól 1963-ig gyártották a Szovjetunióban, 1958-tól 407 néven. A jellegzetes futóműhangról messziről felismerhető kocsikat előszeretettel használták például körorvosok (községi háziorvosok), de sok került belőlük a FŐTAXI-hoz, majd később a rendőrséghez is.

Warszawa

A film egyik első jelenetében a menekülő autó egy lengyel gyártmány: Warszawa. A Warszawákat 1951-től 1973-ig gyártották, egy ideig a szovjet Pobeda licensze alapján. A filmben nem az ismertebb púpos Warszawa látható – azt a modellt 1962-től gyártották –, nálunk a 203-as típus szerepelt.

GAZ M-20 Pobeda

Egy üldözős jelenetben üldöző autóként és a blokkoló autóként is mind fekete Pobedákat használtunk. Ezeket 1946-tól 1958-ig gyártották, és amerikai mintára épültek. Ez az A Hírhedt Fekete Autó, amivel az éjszaka közepén megálltak fenyegetően az érintettek háza előtt, rosszabb esetben pedig be is gyűjtötték vele a rendszer (vélt vagy valós) ellenségeit.

Skoda 1202

A fehérvárcsurgói helyszínen használtunk egy Skoda 1202-t mentőautóként. Ezt 1961-1972-ig gyártották az akkori Csehszlovákiában.

Volga M21

A film „főszereplő autóját” 1956–1970-ig gyártották a Szovjetunióban. Szinte luxusautónak számított: vállalatigazgatók, TSZ-elnökök, állami funkcionáriusok, taxisok mind használták. Jung főszereplő autója a filmben is Volga M21, illetve taxinak is ezt a modellt használtuk. Jung autója duplikálva lett a filmhez. Mindenben azonos a két autó. Az átalakítási munkákat a Filmautónak köszönhetjük.

Fotó: Szvacsek Attila