A 300-as típuscsalád távolsági buszát egykor Európa legszebb hátfalú buszaként is emlegették.
A múzeum legújabb szerzeménye egy Ikarus 396.27 típusú távolsági autóbusz, amely egészen a 2000-es évekig szállította az utasokat Európa-szerte az Eurolines kötelékében, majd – miután már nem felelt meg a szigorúbb nemzetközi elvárásoknak –, Magyarországon folytatta pályafutását távolsági buszként.
Az Ikarus 200-as családot követő 300-as széria tervezését már az 1970-es években megkezdték, akkor vált szét a városi és a távolsági buszok típuscsaládjainak gyártása. Míg a városi, 400-as buszok továbbra is a fővárosban készültek, a távolsági járművek már a székesfehérvári gyártósorról futottak le. Elvárás volt a távolsági buszokkal szemben a nagyobb sebesség mellett is fenntartható megnyugtató biztonság. Emiatt is kaptak ezek a kocsik a 200-as típuscsaládénál magasabb padlózatot.
A legmodernebb felszereltséggel rendelkező buszokban
tévé, légkondicionáló, illemhely, hangosító rendszer és megnövelt méretű poggyásztér is helyet kapott,
egyes járműveken a sofőr számára külön kialakított hálófülke biztosította a pihenés lehetőségét, de létezett forgószékekkel kialakított tárgyalóbusz is. A kényelmi funkciók miatt a típus meglehetősen drága volt, ezért jóval kevesebb készült a típuscsaládból, mint a világpiacon kelendőbb Ikarus 200-asokból. Az Ikarus 396.27-est kifejezetten a belföldi piac számára fejlesztették 1990-ben, egy évvel később, 1991-ben mutatták be a nagyközönségnek a BNV-n.
A Csepel 856.18 alvázra épített, Cummins LTA 10-B290 motoros Ikarus 396.27 jelű változat hamar nagy népszerűségre tett szert – ezek közül néhányat Oroszországba, Csehszlovákiába, Bulgáriába és Ukrajnába exportáltak. Belföldön több Volán társaság mellett a BKV, az IBUSZ, a VPOP és a Ferencvárosi Torna Club is szerzett be Ikarus 396.27-est.
A magas padlószintű 300-as családba tartozó típusokat Európa legszebb hátfalú buszaiként tartották számon a nyolcvanas években.
Újabb maléves Ikarus állt vissza a szolgálatba
Az Ikarus 350-es 1991-es évjáratú, és teljesen új.
(Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)
