A világ legszebb autójának tartják, és valóban nehéz felülmúlni a Jaguar E-Type dizájnját. A Bertone stúdiónak mégis kiadták a feladatot, és az egyetlen példányban készült Pirana formája nem véletlenül olyan ismerős.
A Pirana születése egészen szokatlan, hiszen nem egy tehetős autógyűjtő, hanem a londoni Daily Telegraph megbízásából készült. A hatvanas években Anglia autólázban égett, és a lapot kívánták népszerűsíteni az egyetlen példányban készült prototípussal, amit a világ legjobb sportautójának szántak. Megkérték ezért az autós újságírókat, hogy írják össze egy ideális sportautó tulajdonságait, amihez a kor szuperautói, az Aston Martin, a Jaguar, a Ferrari és a Lamborghini adták az ötletet.
A kiadó pénzt is fordított a projektre, és nem elégedtek meg egy látványos tanulmányautóval, egy igazi, működő prototípust szerettek volna,
amit vezetni is lehet. A kívánságok közt szerepelt, hogy egy sorozatgyártású modell alapjára épüljön, ne kelljen sok egyedi alkatrészt gyártatni hozzá, és teljesítse a korabeli biztonsági előírásokat.
A Jaguar E-Type ideális alapnak bizonyult, és a márka alapítója, Sir William Lyons boldogan adott el egy példányt hozzá.
A karosszéria tervezését a torinói Bertone stúdióra bízták, ahol Nuccio Bertone kiadta a feladatot egy tehetséges fiatal dizájnernek.
Marcello Gandini akkor már megmutatta a tehetségét a Lamborghini Miura megalkotásával, és a készülő sportkocsi számára is karakteres, az akkori divat szerinti ék alakú formát készített. A prototípus neve Piranha lett volna, így olvasható az autón is, de a név már foglalt volt, ezért a Jaguar egyszerűen Piranának nevezte az autót.
A műszaki alapokat egy az egyben vették át a Jaguartól.
A Pirana 4,2 literes, soros hathengeres, három karburátoros motorja 265 lóerőt teljesített, 7,1 másodperc alatt gyorsult százra, a végsebessége pedig meghaladta a 235 km/órát, amivel akkoriban a leggyorsabb autók közé tartozott. A prototípus közben kényelmes túrakocsinak is bizonyult, amit légkondicionálóval, kazettás rádiómagnóval, elektromos ablakokkal és motoros antennával is szereltek.
A premierjét 1967-ben a londoni autószalonon tartották, és a ragyogó ezüstszínű sportkocsi a Jaguartól származó technikájával azonnal óriási sikert aratott.
Még ugyanabban az évben kiállították Torinóban, majd a következő évben New Yorkban és Montrealban, utána a Daily Telegraph kiadója megvált tőle, mindössze 16 ezer dollárért adták el. A Pirana feledésbe merült, az alapokat adó E-Type pedig még egészen 1975-ig készült.
2010-ben aztán előkerült a prototípus, amit időközben átfestettek British Racing Green színűre, de ez nem igazán illett hozzá, a négyfokozatú kézi sebességváltóját pedig automatára cserélték. Két évvel később az új gazdája alapos felújításba fogott, hogy visszaállítsa az autót az eredeti állapotába.
A fényezéstől a kárpitokon át a felszerelésekig mindent felújítottak, és a Pirana azóta is úgy pompázik, ahogyan a hatvanas években megjelent.
A Bertone ritkasága most új gazdát keres az RM Sotheby’s augusztusi aukcióján, ahol várhatóan figyelemreméltó összegért kelhet el.
A Pirana formája pedig nem véletlenül annyira ismerős, hiszen szinte megszólalásig hasonlít Marcello Gandini következő alkotására.
Az ihletet tehát innen kapta a Lamborghini Espada, amit 1968-ban a genfi autószalonon mutattak be, és 1978-ig összesen 1217 példányban gyártottak is.
