Minden adott volt egy kínos paródiához. A szögletes Jeepek formavilágát a Wranglernél kisebb méretben hozni, némileg lekerekítve, hogy azok se ijedjenek meg tőle, akiknek amúgy még terepjárónak látszó tárgyra se lenne szükségük, nemhogy valódi terepesre, de valamiért mégis Jeepet akarnak, mert az menő – veszélyes mutatvány. Ehhez a Fiat 500X-szel közös alapokat használni, pluszban még vicceskedni… lehet, hogy mosolygás lesz belőle, csak félő, hogy Hide the Pain Harold-féle.

A Jeep viszont tökéletesen megoldotta a saját magának adott feladatot. Nem azért, mert annyira ráéreznek mindenre – a Cherokee nehezen talál tapadást a tömeg-SUV-k és a prémiumterepjárók között –, hanem mert már a koncepció is jó és őszinte volt. Egy kicsinyített Wrangler gagyi lenne, egy átemblémázott, Jeep-maszkos Fiat is, ezért a Renegade inkább egy vállaltan fiatalos, a Jeep-érzést hordozó, de önálló karakterű, jó stílusérzékkel megtervezett, nagyon szerethető, és komoly vágy keltésére alkalmas típus lett.

Már a 2014-es Renegade is az volt – nem mellesleg az első Jeep, amelyet az Amerikai Egyesült Államokon kívül, konkrétan Olaszországban gyártottak –, a 2019-es ugyanazt tudja, csak jobban. Van már bele egyliteres, 120 lóerős háromhengeres benzinmotor is, amely csak az első kerekeket képes forgatni, hozzánk azonban a Trailhawk változat, vagyis a legterepesebb kivitel érkezett, annál pedig nincs választás, a kétliteres, 170 lóerős csúcsdízelt kapja kilencfokozatú automata váltóval és összkerékhajtással. Nagyobb baj ne legyen.

Ez a sárga-fekete telitalálat. A Renegade eleve kitűnik a meglehetősen egyforma autók közül, akkor meg már tűnjön ki rendesen – és hát a terepjárók legautentikusabb dizájneleme, a sár is jobban látszik rajta. Mert bár Wrangler Rubicon-szintű terepjárási képességet nem kell várni tőle, így is sokkal többet tud, mint gondolnánk, vagy főleg, mint amire a felhasználóinak szüksége lehet.

Az új Wrangler bemutatóján kijelölt terepen végigment ez a Renegade is, utcai gumikkal, de úgy, hogy azon tapasztalt off-roaderes instruktőrök is meglepődtek – valószínűleg a tulajdonosai soha nem jutnak majd az ilyen felismerésig.

A kérdés tehát inkább az, hogy a városi mindennapokban hogyan teljesít a Renegade. A szögletes forma általában jót tesz a helykihasználásnak, az alig 4,25 méteres kis Jeepben sincs ez másképp: elöl-hátul kényelmesen elférnek az emberek, még hátrébb a csomagok, alaphelyzetben 351 liternyi. A beltér anyaghasználata nem prémium, ám a terepjáró kategória ilyen szempontból hálás, mert ami a slaggal lemosásnál finomabb kezelést igényel, az már komfortosnak számít, a kemény anyagok meg csak fokozzák a robusztus hatást, aminek legfőbb okozója az első utas előtti méretes kapaszkodó.

A tervezők nem elégedtek meg azzal, hogy az utastérben sikerült elkerülniük a szegény ember Wranglere-érzést, kívül-belül easter eggnek nevezett részleteket rejtettek el, amelyeknek semmilyen praktikus funkciójuk nincs, de a márkaidentitás erősítésére vagy simán csak egy mosoly előcsalására tökéletesen alkalmasak. Több helyen megtaláljuk a klasszikus Willys Jeep orrát stilizált és persze kicsinyített változatban – például a belső visszapillantó tükör mögött, a hangszórók keretein és a hátsó lámpabúrán –, a hátsó szélvédő alsó szélén sétál egy jeti, a tanksapkafedelet kinyitva pedig egy pók köszön ránk. Nagyon kevés autótípusról tudom elképzelni, hogy az ilyen vicceskedésből jól jöhet ki, de a Renegade a kevesek egyike.

Neki ugyanis őszinte karaktere van, és még úgy sem akarja túl komolyan venni magát, hogy nagy eséllyel minden konkurensénél messzebbre jutna az aszfaltúttól. Félő, hogy az alapmotorral azért kevésbé szeretnénk, de ezzel a dízel-automata hajtáslánccal kellően dinamikus, jól autózható, a kifejezés hálás értelmében feltűnést keltő, tényleg sokfunkciós autó, amely most már napjaink extráival is megtölthető.

Igaz, a bőrüléses, jó hifis, panorámatetős stb. tesztautó árából bő két, 5,63 millió forintos alapváltozat kijött volna, de ezzel akár tényleg hazavihetjük a jetit is a hegyre.

Ez is érdekelhet:

Egy Willys Jeeppel és egy lakókocsival tényleg az egész világ bejárható - Roadster

(Fotó: Tóth István)